Tölts rá műgyantással!

Beharangozom a Sassuolót – így telnek a hétfő estéim mostanában. Régebben nagyon más volt, régebben érzelmileg is érintett egy-egy meccs eredménye. Most már csak keserűen felröhögök, ha érkezik a menetrendszerű krach – no lám, újfent bejött a kincstári pesszimizmus. Ez így nincs jól, nagyon nincs jól, hiszen mégiscsak szurkolói blogról van szó, nehogy már akkor legyen jó, amikor a legrosszabb. Mégis, -ha teszem azt- összebarkácsoltunk volna egy győzelmet szombaton – semmivel sem lett volna tőle jobb kedvem.   No de, praktikus szempontból, ha nyerünk, az semmivel sem rosszabb, mintha kikapnánk, úgyhogy nyerjünk! És akkor most itt van ez az amúgy is lesajnált Olasz Kupa nyolcaddöntője, hát érdekel ez valakit? Nem baj, nyerjünk! Hajtás után szétfugázzuk Berardiék seggét!

A DECOR SYSTEM 70-nel készített padlóbevonatok emellett nem homogén, anyagszerű hatást keltenek és esztétikusak is.

Ami engem még mindig meglep, az az, hogy jó sokan még mindig mintha hinnének abban, hogy nem úgy fognak kinézni a meccseink, ahogyan kinéznek, és akkor amikor ezzel szembesülnek, akkor hirtelen tökön rúgva érzik magukat. Van valami naiv hit abban, hogy ez a keret többre hivatott, és vannak jó játékosaink. Nyilván jó sokan fifáztok meg tudom is én miket nyomattok. Lehet, hogy ott spíler Montolivo, például, mert jó magas skillje van. De a FIFA-ra én szarok. Bruno Peres úgy otthagyta labdával, mint Szent Pál az oláhokat, ő meg csak állt széttárt kezekkel meg a szalagjával. Ez akkor mi? Ajánlok egy gondolatkísérletet. Mindenki írja le egy papírra azokat a játékosainkat, akik szerinte magasabb szintet képviselnek, aztán nézzék meg, hogy be tudnák-e őket gyömöszölni a Juventus vagy a Roma kezdőjébe, utána pedig mélázzanak el rajta, hogy milyen szerepet töltenének be egy európai topcsapat keretében ezek a nevek! Kíváncsi vagyok az eredményekre.

“10 emberrel bátorság és erő kell. Talán nem volt elég erőnk ahhoz, hogy nyomjunk.”

Erőnléti problémáink is lennének? Simán lehet. De mit csinálnak akkor az edzéseken? Én biza nem vagyok futballedző, úgyhogy el nem tudom képzelni. Taktikával foglalkoznak? Láttam már szervezettebb csapatokat is a miénknél. A rögzített helyzeteket meg hagyjuk is, sírva röhögtem, amikor behoztuk Alexet, hogy Glik, érted, Glik, aki a Torino előző hat góljából hármat is vállalt (most már 4/7) ugyan hadd fejeljen már egyet. De van itt más is.

“Többet kell csinálnunk, valami hiányzik mentálisan. Ezeken a pályákon szenvedsz, ha nincs meg a helyes mentalitásod. Mi vagyunk azok, akik önbizalmat adunk az ellenfeleinknek. Legyünk őszinték.”

Igen. Nyilván mindenki emlékszik Inzaghi nagy szívére, a magával ragadó személyiségére, arra, ahogyan vibrált a pályán. Valami hasonló mentalitású csapatot vártunk tőle. És ez meg is volt, lásd a szezon eleji tömegjelenetes gólörömöket. Mostanra meg ott tartunk, hogy van egy demoralizált és demoralizáló gárdánk. Nagyon nehezen szurkolható. És beszari. Már a harmadik fordulóban is azok voltunk a Juventus ellen. Persze ezt még lehetett “taktikai érettségnek” aposztrofálni. Gyerekek, a Torino olyan szinten be volt oltva gól ellen, mintha nekik is jutott volna a Torres-szérumból. A kutya nem kérte, hogy álljunk be bekkelni ellenük.

“A csapatszellem jó, másképpen nem lettünk volna képesek 50 percen keresztül védekezni különösebb kockázatok nélkül.”

Igaz, hogy a kapufával meg Lopezzel flippereztek a hazaiak, de ezt leszámítva tényleg jó.  De én még mindig imádom Pippót, és ezen az se fog változtatni, ha kikapunk a Sassuolótól, ő meg elmondja majd, hogy sajnos azért nem tudtunk átmenni az ő térfelükre, mert nem tudtunk venni odaszóló megyei matricát. 

“15 éve vagyok a Milannál. A legdühítőbb az, hogy most abban a tudatban érkeznek ide az ellenfelek, hogy képesek lesznek játszani. Régen abban reménykedtek, hogy megússzák kevés góllal.”

A Sassuolóról különösebben nincs mit mondani, mindenki láthatta, hogy mire képesek. Olyan csapat, amely támadóbb szellemű a fősodornál, ezért egy cseppet sincsenek megilletődve, ha hátrányba kerülnek. Mint az már kiderült, megvan ehhez a muníciójuk,  Zaza vagy Berardi tökéletesen illik ebbe a szerepbe. És persze ők be tudnak cserélni egy Brighit, aki persze nem az a játékos, akiért telesírnánk a párnánkat, de elgondolkodtató, hogy nálunk meg Essienek támolyognak a kezdőben. De ezen tényleg kiakadtam. Mégis mit képzel magáról? Le is cseréltem az avatarom a faszba.

Itt egy lehetséges kezdő: Abbiati; Abate, Alex, Zapata, De Sciglio; Poli, Essien, Saponara; Cerci, Pazzini, El Shaarawy.

Nyugi, a Susu sem a full “A” csapattal állhat fel: Pomini; Gazzola, Antei, Ariaudo, Longhi; Biondini, Magnanelli, Chibsah; Floro Flores, Floccari, Sansone.

Szóval kedd este 9-től. Vagy nyerünk, vagy nem. A tét hatalmas: bejutni a legjobb nyolc közé a kupában. Tavaly a bajnokságban is, a kupában is összejött, reméljük idén sem adják alább a srácok! FORZA MILAN!