Az optimizmus nem pálya // Milan-Inter

keep_calm_ac_milan

Valamennyivel esélyesebbnek írt bennünket a TippMix szombat reggel, de valahogy nagyon nincs az az érzésem, hogy ez valóban is így lenne. Nem csak a közhely miatt, mi szerint egy derbin gyakorlatilag semmi sem számít az előzmények tekintetében, de a vasárnapi meccsen jóval inkább a nyomás elkerülése a cél, mintsem a három pont megszerzése.

Szóval, valamelyest esélyesebbnek írnak le. Megpróbáljuk megfejteni, valószínűleg annyi történhetett, hogy abban azért nagy mellélövés nincs, hogy a Milan sincs ugyan bombaformában, és jóval inkább a háromhoz van közelebb az a meccsszám, amelyiken nem lehetett belekötni a csapat játékába, mint sem a tizenöthöz, de ez az Inter az elmúlt egy hónapban valóban félrecsúszott. Az isten tudja, mit csinál Mancini, mindenesetre papíron jóval komplexebbnek tűnnek, ehhez képest nem jönnek az 1-0-ák, a múlt héten is belaktak ugye lasagnából a ráadásban. Ha valami, akkor az mindenképp iszonyatosan érdekes és akár döntő is lehet: a Milan védelme. Mert ha Alex és Romagnoli hiba nélkül hozza le hátul, akkor azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy iksznél rosszabbal lehozzuk a vasárnapot, mert az elmúlt hetek Interei bizony teljesen vakon voltak támadásban. Az mondjuk egy másik, igen érdekes eset lehetne, ha a fiók szerezne vezetést a meccs alatt, láthattuk, hogy Mihajlovics Milanja eredményesen dominálni nagyon-nagyon kevés csapat ellen tud, márpedig az Inter abszolút nem ez a kategória – ráadásul ahogy a leadben is szó volt róla, egy vereség az maga lenne a csőd. Nem csak azért, mert egy derbin kikapni önmagában felér egy Dujsebajev-féle harakirivel, hanem mert ha van meccs, ami hetekig bebiztosíthat valakit a padon, hetekig elég okot adhat arra, hogy nem kell cseszegetni az edzőt a kispadon, akkor az a Madonnina. Már pedig ha nem lesz iksz, akkor valakit nagyon elő fognak venni ; Mancini hihetetlen összeomlást produkálhat, míg Mihajlovicsnak gyakorlatilag nem lesz már mit védenie, mert ami rossz megtörténhet a Milannal idén, az egy derbivereséggel ki fog teljesedni, pláne, hogy az ősszel is sikerült kikapni, mi több, a legutóbbi kilenc bajnokiból csak egyet tudott megnyerni a Milan, 2014 májusában de Jong fejesgóljával.

Ami a keretet illeti, nem lesz ott a holland, aki valószínűleg elmegy az USA-ba, szombaton találkoztak a felek, és nehéz lenne elképzelni, hogy nem lesz megegyezés – legalább egy gépen utazhatnak majd Nocerinóval, akiért szintén az usákok dobtak ajánlatot, Luiz Adriano pedig sérült, bár vele kapcsolatosan is előkerültek a mégiscsak távozását sejtető pletykák. Ott lesz viszont Menez, akinek lehet, hogy be kell mutatkoznia majd a San Siro népének, mivel május óta nem látta ott senki: nem így indult, hogy majdnem februárig kell rá várnunk, és ennek tükrében annyira a visszatérését sem sürgetném el, szóval ha végigül a padon még három hetet, akkor se dőljünk a kardunkba.

A kezdőben valószínűleg ott lesz Kucka: Bertolacci teljesítménye valóban nem meggyőző, de szegényen mint egy tenyész marhán, örökké ott fog lógni a beleégetett felirat, esetünkben egy 20 millió eurós csekk. A héten volt, hogy Honda helyére is pletykálták, amiben talán egy kis ráció is lehet, de a japán tulajdonképpen Cercihez képest egy igazi futballzseni, még ha életében nem is volt soha szélső. Alex fullosságára mindenképp szükség lesz, ahogy Bonaventura esetében is: nélkülük mindenképpen csökkennek az esélyeink – ha van két játékos, akinek a hiányát nem bírjuk el, akkor azok ők ketten. Na jó, meg Bacca. Egyúttal ne feledkezzünk el Gigioról, aki történelmet fog írni este: 16 évesen fog debütálni a derbik történetében.

Engedjétek meg, hogyha derbiről van szó, akkor hadd’ retrózzak a saját szempontomból: eddig három milánói derbihez volt szerencsém élőben, mondhatjuk, nem túl fényes mérleggel. Már a debütálás is fényesre sikerült, Abate akkor szokásos gólpasszával Milito gólt lőtt, majd hiába játszottunk emberelőnyben, Borriello nem mutatta meg az izmos hátát, ellenben Pandev betekerte úgy a szabadrúgást, hogy azt hittem, helyben leugrom a harmadik gyűrűből.

2012 októberében már sikerült megfeleznem a két és fél éves emlékeket: csak 1-0-ra kaptunk ki Samuel korai fejesgólja után, szóval harmadjára már eléggé félve tettem be a lábam a San Siróban, hiszen két meccs alatt kaptam két zacskót 0-3-al összesítésben. Úgy látszik, ezek a korai emberelőnyök nem jönnek be nekem.

Végül 2014 májusa törte meg a jeget: bár ez sem úgy állt, hogy nyerhetnénk, de de Jong elhozta a kánaánt számomra, harmadjára sikerült nyerni. Mindez az akkori szemszögből:

Hogy még legyen videó a cikkben: ha valami mindig eszembe juttatja azt, hogy milyen, amikor bent vagy a stadionban, akkor a nagyszerű és népszerű Ricchi e Poveri klasszikusa: önmagában is levetkőzhetetlen olasz hangzást nyújt, de mivel van egy nagyon aranyos rossoneri átköltése is, amiben a juventínók megkapják, hogy csak egy pondró kis disznók, külön ajánlom hangolódásképp.

… és amikor kitörhet belőled az őszinteség:

Várható kezdő:
Donnarumma – Abate, Alex, Romagnoli, Antonelli, Honda, Montolivo, Kucka, Bonaventura, Bacca, Niang.

Tipp:
3-1