Kedves Olvasók, nem nagyon frissült a blog mostanában, igaz, igény sem volt rá, legfőképpen ezért, azért, meg amazért. Pedig lett volna miért, hiszen biztosan tudjátok, hogy visszavonult a klasszikus értelemben vett Milan utolsó aktív figurája, Abbiati, itt hagyott minket sokak nagy reménysége, El Shaarawy is, leigazoltuk az új Immobilét, ami szerintem egyébként már kortárs művészet a Galliani úr részéről. No de beütött a Broxit is, amelynek közvetlen szövődményeként a címben szereplőt fogjuk innen keresztül szidni, hogy mekkora egy dilettáns csődtömeg. Hát, akkor, ha már leporoltam a taccsos jelszavamat, és beikszeltem az összes platós teherautót (ez aztán a szadizós captcha!), akkor sebaj, nosza, hajrá, gyerünk, posztoljunk, e-lő-re a dicsőséges jövőbe!

Montellát már sokszor, nagyon sokan szerették volna a Milan edzőjeként látni. Már Allegri menesztése idején felmerült a neve, és éveken keresztül a napirenden  is maradt, de hál’ istennek itt végül nem marad el a beteljesülés, mint Ganso esetében, úgyhogy örüljetek, megkaptátok. Persze, vitán felül áll, hogy nem most van a legmagasabban a nimbusza, tekintve, hogy egy picit hátul végzett a Samppal, inkább meg se nézem, hogy hol. (De hát pont ezért sikerült megszerezni, nincs új a Nap alatt.) Akárhogy is legyen, eljött arról a helyről, ahol Szinyó nagy király volt, oda, ahol még a jugó is megbukott. Véletlen? Aligha! Ez a siker receptje – csap az asztal közepére a jó öreg Gáll Jani bácsi.

Akárhogy is lesz, az elmúlt évek után minden K korlátnál magasabb az ingerküszöböm. De ez mindegy. Ha Berluska papának meg alacsonyabb, akkor majd kirúgja, ahogy szokta, de lényegében ez is mindegy. Eddig sem az edző személye, hozzáértése, motiváltsága volt az effektív korlát a csapat teljesítményét illetően, és ez így is marad. Persze biztosan sokan szeretnének hozsannát olvasni az új kínai fejesekről, meg a dicsőséges jövőnkről, de tudjátok mit, hamarabb fogok ódát írni a csípős-savanyú leveshez, mint hogy elkezdjem fényezni a homokot.

Ha hinnénk a meséknek, akkor most abban is bízhatnák, hogy a jó Vincenzo fogta, és összegöngyölte a sáljába azt a jó kis firkás játékot, amit még a Fiornál hozott össze. Teljesen jogos feltevés lenne, nagyon úgy tűnik, hogy az a valami ott maradt Firenzében. Ez utóbbi így ebben a formában persze igazságtalan, tekintve, hogy a szarból kaparta össze a Fiort anno, éppen a gyökér Szinyó után is. Persze, utóbbi nem kis részben volt köszönhető annak, hogy olyan játékosokat kapott, akik illettek abba a játékfelfogásba, ami hozzá közel áll. De még így is érdem volt felépíteni azt a csapatot az ősöreg Pizarróból, a madridi reject Valeróból, vagy éppen a tőlünk is elüldözött Aquilaniból.

Ezzel szemben, nálunk továbbra is mocsárra kellene építkeznie a soros Misternek, ebből meg eddig senki sem tudott jól kijönni. A Lapadulla-deal csak azt bizonyítja, hogy továbbra is teljes gőzzel megy a marhulás. Ezek bazmeg nem tudnak focizni! Polit a Jóisten nem tudta megtanítani focizni, de szerintem ide még Storki is kevés lenne. Majd akkor lesz értelme elkezdeni a leghalványabb formában is reménykedni, ha azt látjuk, hogy olyan játékosok érkeznek a klubhoz, amelykből képes lehet valami értelmeset kifőzni Vincenzo.

Persze ettől még lehet sokaknak rokonszenves Montella, és igazán szurkolhatunk neki, bízhatunk benne, hogy majd ő építi újra a csapatot. A gond csak az, hogy a klub háza táján található ganét ő sem fogja nekünk ellapátolni.

Most mondanám azt, hogy legalább szimpatikus vesztes lesz belőle, de annyira  sikerült megutáltunk előtte mindenkit, hogy szerintem ő sem lesz kivétel. 

(Kész szerencse, hogy 2 teljes hónapunk van még a szezonkezdésig.)