Az olasz szövetség döntéshozói és golyómelegítői már szeptember közepére megajándékoztak azzal a „szívességgel”, hogy lehetőséget adtak szeretett csapatunknak, arra, hogy már a péntek esti söröcskébe beleköphessenek, megalapozva a hét legszebb napjainak hangulatát. A vizenyős Genovába utazva könnyen lehet, hogy ma este sem növeljük pontjaink számát, még úgy is, hogy utoljára gyenge hat éve kaptunk ki tőlük ezen pályaválasztás mellett.
A múlt heti némileg szerencsétlen, és talán igazságtalan vereség után Montellának volt egy szűk hete rendet tenni a fejekben. A Sampdoria ellen sem vár könnyű meccs ránk, ahogy a jelenlegi olasz élvonalban senki ellen sem. Viszont ami biztos, hogy szinte minden téren javulnia kell a csapatnak, ha duplázni szeretnénk a pontjaink számát, esetleg ne vereséggel zárjuk a péntek esti fellépésünk.
Elsősorban a csapat közepét kellene rendbe szedni, hisz tudva való, hogy a középpálya teljesítménye egyenesen arányosan összefügg a csapatéval. Sosa üde színfoltként mutatkozott be, próbálta mozgatni a csapatot, és bár nem világklasszis az argentin, megérne egy próbát a szürke, álmos Montolivo helyén. Viszont érthető ha nem így lesz, mert jelenleg az eltiltások, és sérülések miatt alig van középpályásunk. Kucka még a lelátón lesz, és az újfiú Mati, ahogy az lenni szokott, még azelőtt megsérült, hogy egyáltalán mezszáma legyen új csapatában. Tehát ott tartunk, hogy a három emberből álló középpályát, majdnem kénytelenül, Sosa, Montolivo és Bonaventura alkotja majd. Cserének marad a lelkes, de kvázi haszontalan Poli, és a még túl fiatal, de kétségtelenül ígéretes Locatelli. Igazából a fent említett hármassal se lenne semmilyen gond, ha legalább minimálisan hoznák a tőlük elvárt teljesítményt. Kellően kreatív, és védekezni is tudó középpálya ez, feltéve ha a két szélsőnk, Niang és Suso, is odateszik a magukét, amikor szükség van rá.
Montolivo valószínűleg a sokadik utolsó esélyével játszik ma este, mert ha minden középpályásunk bevethető lesz, és továbbra sem javul a játéka, padra kerülhet a kapitány. Erre (is) utalhatott Montella amikor azt mondta, hogy több bátorságot, elszántságot vár a csapatától, és főleg, hogy senki helye se betonbiztos a csapatban, mindenki meg kell küzdjön a helyéért és a lehetőségért.
A nyáron ugyebár Montella rábólintott Bacca eladására, állítólag azzal az indokkal, hogy Ő egy mozgékonyabb, többet dolgozó, nem csak a 16osban álldogáló csatárt szeretne a csapatában. Aztán a szappanopera végül azzal zárult, hogy a kolumbiai azt nyilatkozta, hogy a Milanban szeretne maradni, és blabla. Montella üdvözölte, hogy maradt, és a Torino elleni nyitányon rögtön kezdett is, akasztva három gólt Padellinek. Viszont azóta két meccs, 0 gól. Nyilván ez nem csak Bacca „érdeme”, mert azt nem mondhatjuk, hogy olyan sok helyzetre van szüksége a gólhoz, de az mégiscsak beszédes, hogy a góljai mellett az összjátékával is maródi az első meccs óta. Most úgy néz ki, hogy Montella tököt villant, és leülteti a keret leggólerősebb játékosát, és beveti a Serie B gólkirályát, aki kb. azt a játékstílust képviseli amit Montella vár a kilencesétől. Különös pikantériát adhatna ennek a történetnek egy vagy akár két Lapadula gól.
Ami a kezdőcsapat további részeit illeti, Gigio talán az egyetlen ember a mai Milan keretében akinek betonbiztos helye van a kezdőcsapatban, ez ma este sem lesz másképp. A védelem közepén jobb híján Paletta lesz Romagnoli társa. A széleken Antonelli és De Sciglio sérülésével Calabria és Abate lesznek. Abatenak ordas mákja van DS sérülésével, mert ha az nem jön közbe, valószínűleg Ő is a padra csücsült volna. Ennél jobb motiváció számára aligha kell ma estére. A középpályát több, mint biztosan Sosa, Montolivo és Bonaventura alkotja majd. Előttük az először kezdő Lapadula társai Suso és a visszatérő Niang lesz. Nem csak Montella, a közvélemény is sokat vár a francia csatártól, akinek távollétében eléggé akadozott a Milan támadójátéka.
A Sampdoria várható kezdőcsapata: Viviano – Sala, Silvestre, Skriniar, Regini – Barreto, Cigarini, Linetty – Praet – Muriel, Quagliarella.