Különben dühbe jöttünk volna // Sampdoria-Milan 0-1

A meccs nagyon kevés szakaszában tűnt úgy, hogy ezt megnyerhetjük, mégis sikerült – írhatnánk, hogy ez egy igazi nagycsapat ismérve, amikor rossz játékkal is képes három pontot hozni, csak sajnos baromira nem erről volt szó péntek este Genovában. Nagy szerencse, hogy így alakult, különben egy vödör istenáldása biztos rázuhant volna a kispadra és az öltözőre is.

A konfliktus ugye onnan indult, hogy Montella a nyáron simán elengedte volna Baccát, mert hogy neki egy mozgékonyabb centerre lenne szüksége – végül Bacca maradt, kissé a szőnyeg alá lett seperve a dolog, de csak eddig, mert hogy a Kisrepülő megunta a kolumbiai passzivitását a Napoli és az Udinese ellen, így Genovában már Lapadula kezdhetett. A meccs előtt is az volt a gondolatom: ez inkább egy erősen bevállalós húzás, mintsem egy taktikailag megalapozott döntés, mert hogy a szereplésünk alapvetően nem Baccán áll vagy bukik: értsd, nem ő a kulcsfigurája a csapat mozgásának, így effektíve _attól nem leszünk jobbak_, hogy kicseréljük a centerünket, mert a problémáink nem oda eredeztethetőek. Mind a mellett, hogy Montella álláspontja érhető, mert Bacca tényleg nem az a játékos, aki megdöglik a csapatáért, és valóban jól jönne egy ilyen ember, pláne ebbe a Milanba, de ezzel olyan szintű kockázatot vállalt, amiből csak nagyon nehezen jöhetett volna ki jól – és ne felejtsük, hogy Montolivo bármennyire is ergya, az ő helye mégiscsak megmaradt a kezdőben. Szóval itt ha most nem sikerült volna nyerni, vagy esetleg belefutunk zsinórban a harmadik zakóba, akkor Montella már kereshetné a megfelelő mennyiségű kerozint, mert itt 100%, hogy felmerült volna a menesztése – és így sem jött ki a legjobban a helyzetből, hiszen nehezen elképzelhető, hogy innentől kezdve egy darabig ne Bacca lenne helyzeti előnyben az edzőhöz képest. Az persze egy közel sem elhanyagolható mellékszál, hogy nem a legszimpatikusabb viselkedés, amikor egy játékos visszadumál az edzőjének, de Montella valamelyest kényszerpályán mozog, ehhez pedig szüksége van Baccára, már ha itt persze számítanak az eredmények, és tegyük ezt az egészet egy olyan kontextusba, hogy valószínűleg télen azért jó pár hely ki fog cserélődni az öltözőben. Montolivóra visszakanyarodva csak egy gondolat erejéig: ha nem sikerült volna nyerni a Samp ellen, érdekes lett volna, hogy hogyan kezeli az öltöző a helyzetet, mert arról azért elég keveset tudunk, hogy ebben a vitában (Bacca vs Montella) a többiek melyik oldalon állnak, ami persze látatlanban csúnya lenne, ha nem Montelláéra, de láttunk mi már kutyán kamiont, és bármennyire is kevés forduló telt el, az azért érzékelhető, hogy vannak súrlódások a Mister és csapata között. No de rátérve Lapadulára: nem mozgott rosszul, a gól sajnos nem jött, de egész jó megindulásai voltak, és valóban egy mozgékonyabb ember, viszont egy bizonyos svéd úriembertől messze van mondjuk, ezzel felszorozva pedig hiába teljesít az edző kívánalmai szerint, ha a mögötte lévő három-négy ember ugyanúgy képtelen a fejére-lábára passzolni. Egyébiránt Bacca elég gyenge stattal dolgozik: 44 lövéséből 22 gól lett.

Lapadula hőtérképe a Samp ellen: (forrás: Squawka)

Bacca hőtérképe az Udinese ellen: (forrás: Squawka)

Hogy kicsit pozitívabb gondolatokkal folytassuk: Suso a góljaink feléből szerepet vállalt, hiszen a hatból háromban vagy ő lőtte, vagy ő adta a gólpasszt, kifejezetten használható embernek tűnik – ahogy Locatelli sem lógott ki teljesen lefelé. Sajnos ezzel, valamint a szimpla három ponttal ezt a tételt be is zárhatjuk: Niang és Sosa kifejezetten idegesítően futballoztak, amiből utóbbi esélyében még van esély a javulásra, előbbinél viszont fájó, hogy bármennyire is képes ficánkolni, néha úgy viselkedik, mint egy háromszoros aranylabdás, aki beállt játszani a srácok közé a térre. A probléma megint az, mint Bacca esetében: ki lehet hagyni, csak nincs, aki még csak ilyen szinten is képes lenne futballozni helyette azon a poszton.

Ez a győzelem gyakorlatilag egyetlen momentumnak köszönhető: Skriniar bődületes hibája, amit sikerült kihasználnunk. A gond pedig még mindig nem ez, mert az a csapat, amelyik képes kihasználni az ellenfele hibáit, valamit már jól csinál, csakhogy mi képtelenek voltunk hibára kényszeríteni a Sampot jóformán egész meccsen: ez a 433 ezzel a középpályával pedig nem fog működni, ehhez vagy egy jó formában lévő Mati Fernandez, vagy egy jóval biztosabb védekezés kellene legalább. Kérdés, meddig ragaszkodik Montella ehhez a rendszerhez, főleg annak tükrében, hogy úgy tűnik, egy csatát már elbukott Baccával szemben, mert ezek után képtelenség lesz őt kihagyni, és egy ideig el kell tűrnie ezt – legalábbis ésszerű határon belül. Kedden a Lazio megint meg fog mutatni valamit saját magunkból.

A Gazzetta osztályzatai: