Aki a babból is húst főz # Genoa 0-1 Milan

Urak, ez 93:48-ig elég harmatos volt, akkor viszont hirtelen elkaptuk a fonalat, és már nem volt megállás. Ha ilyen meccseket is be tudunk húzni, akkor azért már csak tudunk valamit. Tavaly ezt simán bukjuk, és nem csak azért, mert akkor még nem volt VAR_ánusz. Én nem tudom, mikor volt utoljára, de újabban elkezdték fütyülni a mieinket idegenben. Rómában is. És itt is a 93. perctől, 0-0-nál, mert a hazaiaknak jó lett volna nagyon a 0-0. De nem lett meg, mert a jó öreg A-terv csak góllá érett a végére 🙂 Gattával már nem először nyerünk 1-0-ra. Egy 1-0-ás győzelmet kifőzni nehéz, mert egyik recept sem úgy kezdődik, hogy lőjj egy gólt a 23. percben, aztán számolgasd visszafelé a perceket, ugye, kedves Vince, a kis stréber, gyűjtögeti szorgosan az ötösöket spanyolból 🙂 Gatta szerint egyébként van 30% esélyünk az Arsenal ellen. Hajtás után rövid sommázat.

André Silva első A-ligás gólja

Az angolok szerencsére nem tudtak annyira becsicskítani minket, hogy rajtunk maradjon az akkori lúzer attitűd. A Genoa ellen  nem játszottunk jól, az első félidőre Vince is csak csettinteni tudott volna, olyannyira semmilyenre sikerült. Persze nem ízlett a Griffek defenzív hozzáállása, azért nem vagyunk mi Barcelona, hogy csak úgy szétpasszoljunk egy visszaállt csapatot. Helyzetkéink azért voltak, még lesgólt is szereztünk, de ennyi. Cserébe a hazaiak sem hozták ránk a szívbajt a szórványos támadásaikkal. Lehet, hogy fáradnak már a srácok? Lehet, a Tanár úr csak minimálisan változtatott az alapkezdőn, Borinit betette Calabria helyére, és ennyi. Engem mondjuk kiborít ezzel a kalinkázásával, egy tekintélyes, meglett férfiember nem hódolhat ilyen olcsó élvezeteknek. No de ne legyünk ilyen szűklátókörűek, a nagy edzők ismertetőjegye— szinte kivétel nélkül — hogy vannak olyan makacs, nyilvánvalónak tűnő faszságjaik, amelyek aztán mégis jól sülnek majd el. Bízzunk benne, hogy ez is így lesz.

Húzóra!

A másik félidő elején volt egy pár életveszélyes helyzete a Genoának (mondjuk kettő), az egyikből lőttek egy lesgólt, a másik valahogy kimaradt. Aztán vissza tudtuk szerezni a kezdeményezést, de sokat nem tudtunk profitálni belőle, hacsak azt nem, hogy elfelejtettük a hazaiakkal, merre van az előre. Ez is valami, főleg idegenben. Csak hát fogyott az erő is, a célzóvíz sem akart előkerülni, már-már úgy tűnt, hogy szórványos, kósza lövéseken, meg elbaszarintott szabikon (ez tkp az előző kategória volt ma, sajnos) nem tudunk többet felmutatni. Igen, lehet azt mondani, hogy Hasas Sas vagy sziporkázik, vagy lealibizi az egész meccset, meg hogy Suso kevés ide, de igazságtalanság lenne ez velük szemben. A legfontosabb az volt, hogy tényleg meg akartuk nyerni a meccset, nem volt megalkuvás. A csereként beállt André Silva aztán egy remek fejessel eldöntötte a meccset, egy nem kevésbé kuruc Suso-tekerés után.  Ennyin múlik néha, hogy bödös paraszt leszel-é, vagy jómunkásember. Bármennyire is a legvégén jött, ez nem egy ócska győzelem volt, azoknak nem mi vagyunk a specialistái.

Számolgatnunk még korai, elég lesz akkor, ha mi lőjük az elsőt. Ne dobjuk még el teljesen ezt az európai portyát, gyerekek:)