Mindig ők nevetnek a végén # Juve 3-1 Milan

Urak, kikaptunk az Allianz Arénában 3-1-re, és nem a Bayern Münchentől. Azt azért lehetett tudni, hogy ki fogunk kapni. Azt is lehetett tudni, hogy a Juve a lehető legócskább módon szeretné majd lehozni a meccset – ehhez képest még túl is erőltették magukat. Azt is lehetett tudni, hogy most jók vagyunk (a sokéves átlaghoz képest) – ehhez mérhetően sikerült is egy jó meccset játszani velük. Utoljára vagy 7-8 éve nyertünk náluk, pont Gatta volt a gólszerző. Ezzel akkor még ráérünk. Még azt se tudom mondani, hogy kár érte, mert nem az. Megpróbáltuk, ráncigáltuk az öregasszonybajuszt rendesen, aztán adott ponton azt mondták, hogy OK, akkor most ők jönnek. Csalódás emiatt ne legyen, ebben több nem volt. A kimondott cél a Bajnokok Ligája – indulás. Esélyünk van rá, nem sok, de van némi. Ezzel a játékkal, ezzel a sorsolással még jók lehetünk egy erős hajrára – a púposokkal már “csak” a kupadöntőben találkozunk, az összes többi csapat pedig verhető. 

Az azért vicces volt, remélem, örültek neki 🙂

Már rögtön az elején benyeltünk egy gombócot. Dybala ott nem kaphat labdát, mert átvételből már zúzza is rá, egy fokkal pontosabban, mint ahogy mi mesterlövészeink szoktak.  Donna mondjuk ilyet fogott már, na mindegy, ezt most megette. A kapott gól után  meg úgy általában az egész meccsen – ügyesek voltunk, mezőnyben simán voltunk olyan jók, mint ők. Ilyen jó meccset már nagyon régen nem játszottunk velük, szerintem többet kellett kiadniuk magukból, mint amennyit szerettek volna. Bonu gólja, főleg a gólöröme elég karcos lett, egyetek, kutyák. Gyorsak voltunk, okosan kombinálgattunk, kerülgettük jobbról-balról a láthatatlan embereiket, virgonckodtunk rendesen. Gatta szerint akár meg is nyerhettük volna a meccset, hát nem tudom, Csalha léce ide, Jack “ziccere” oda, én ezt nem éreztem. A Napoli csak ikszelt a Sassal, könnyű szívvel hagyott minket játszogatni a sittes banda, főleg, hogy kedden jön hozzájuk a Margit. De igen, játszottunk Torinóban, és ezt jó volt látni.

Szerdán lesz a mi meccsünk

A hajrára megnyíltak a területek (főleg a mieink, ők sokkal szűkebben játszottak), és nem bírtuk már a saját magunk által diktált iramot. Khedirát én addig észre se vettem, pedig biztos ott volt valahol. A kapafogú koboldjukkal nem jött senki, durr, ez ennyi. Utána már tudatosult bennünk, hogy itt már nekünk sok pont nem terem, de lőttek nekünk még egyet, hogy érezzük a különbséget. Én ezzel többet nem foglalkoznék, remélem, egyszer játszunk majd egy komoly és éles meccset ezekkel a ronda patkányokkal, hátha a Coppa már az lesz. Ez most egy jó gyakorlásnak beillett. Arccal előre, nekünk most a kuzinokat kell megvernünk szerdán. Kell a BL, a pénz miatt. És most adok magunknak egy 30%-ot, sok-kevés, nem tudom. De sokkal több, mint a nulla. Jövünk vissza a hétközivel, addig is csók-puszi-pá.