Hölgyek-Urak, egy picit belealudt a Szerkesztőség a hosszú hétvégébe, csúszik egy picit a kongatás. Cserébe viszont elmondhatom, hogy sose hallottam még olyan szépet, hogy Szívfájó-bérc, a Csóványosról pedig  csakugyan embert próbáló sötétedés után lefókázni. Legalább annyira, mint a rögtön kezdődő derby. A srácok már ott vannak a San Siróban, Gatta már mindent elrendezett. Reméljük, nem fog leszállni a sötétség senkinél sem, mert akkor a valóságban is utolérne minket a szívfájás. Kilátásaink megalapoznak egy óvatos duhaj, nem ábrándos, de szívből jövő és megalapozott derűnek. Tudjuk, hogy mit tud az Inter – az Inter sokat nem tud. Tudjuk, mit tudunk mi – nem sokat, de talán eleget tudunk. Tudjuk, mit nem tudunk. Ha ebből a nemtudásból egy nagyon erős kapisgálás szintjére el tudnánk kecmeregni, nem lenne, nem lehetne félnivalónk. Félnünk-rettegnünk ettől az Intertől nem kell. És hát úgyis a tucatmeccseken dől majd el. Hajtás után nagyon röviden előmelegítünk. 

A hőskor

Egy picit a kuzinok az esélyesebbek. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy inkább őket mondják, ha nagyon mondani kell valakit. Stabilabbak, jóval összeszedettebbek, taktikusabbak mint mi. Vagy annak tűnnek, látszanak. Úgy általában, az elmúlt hónapok nagy átlagában. Ma este zártak le egy négyes győzelmi szériát a bajnokságban – a Bajnokok Ligájában is a továbbjutás szélére vakarták magukat két (bravúr)győzelemmel. Mutatni viszont nem mutattak sokat. Kopasz ember vénasszonyok nyara ez, rádermed a dér hamar. Vitán felül áll, hogy egy picit erősebb a keretük, és jóval tapasztaltabb a Misterük, és legalább egy évvel hamarabb kezdtek bele a feltámadásba, mint mi. És ez pont annyira lesz elég, hogy még cikibb legyen Spagettinek a minimáltaktika, meg a mi hibáinkra való utazás.

Korunk hősei

Sokat hibázunk, nagyon sokat. Nincs olyan penzum, amit paca nélkül le tudnánk körmölni. Mindenbe belebakizunk, mintha ezért fizetnének. Minden parádés tízpercnek megvan a párja, minden egyes meccsen. És nincs gyógyír.  Egyelőre nincs, hisz miért kapnánk akkor gólt minden egyes meccsen? Ha Spagetti azt gondolja, hogy elég elrontani a játékunkat, meg találni egy gólt pontrúgásból vagy egy védelmi szarvashibából, akkor nem gondolja rosszul.  De, gondolja csak rosszul. Olyan nincs, hogy muszáj legyen ennyit melléfogni. Még akkor se, ha tudjuk, hogy sokkal nehezebb úgy, ha tényleg akarsz valamit kezdeni a labdával, és nem csak a potyára utazol. Ami pedig a játékunk elrontását illeti (ti. a kifejezés, noha némiképp túlzó, azért értelmezhető), már nem ott tartunk, hogy elég Susót levenni. Már Higut is le kellene venni. És ez már pont kétszer annyi. Még akkor is, ha a középpályán nagyon fázni fogunk.

Argok mindenütt

Most így kezdünk:  Donnarumma; Calabria, Musacchio, Romagnoli, Rodríguez; Kessié, Biglia, Bonaventura; Suso, Higuaín, Çalhanoglu

Ők pedig: Handanovic; Vrsaljko, de Vrij, Skriniar, Asamoah; Vecino, Brozovic; Politano, Nainggolan, Perisic; Icardi

Nem tippelek, bár a csacsik ellen bejött, de ne kísértsük az Úristent. A győzelmet viszont igenis megkísérelhetjük. Nem harap a néni. Még akár össze is jöhet. FORZA!!!