Szelávi # Milan 0-0 Torino

Hölgyek-Urak, ilyen is van. Amikor kibukott, hogy a riválisok nem nyertek, már lehetett sejteni, hogy ennek most fakereszt. Elég nagy szenvedés volt – ez nem is kérdés – elég kínos volt szembesülni vele, hogy ezek sincsenek sokkal hátrébb, mint mi – a pályán sem, nemcsak a tabellán – de hát, ha valamikor, akkor ez most épp belefért. Nyerni éppen nyerhettünk volna valahogy, Kotró begyömöszkölhette volna a szokásos kis gólját a hajrában, de ez most nem jött össze, mintha tényleg meg lett volna előre írva. És még ki sem kaptunk, pedig akár ez is összejöhetett volna, láttunk már példát arra is gazdagon. Fájni így ennek most nem szabadna, remélem, már el is felejtettétek. Javítani mindig lehet, miért pont most ne lehetne, jövő kedden Pippó irgalmatlan szenny Bolognájához megyünk, és még Gatta szája sem sírhat, hisz lesz elég idő pihenni a ciprusi joga bonito után. Hajtás után a végéig lehet tekerni.

Az első félidő a legganébb vincés szopómeneteket idézte, a bikák simán meg is szerezhették volna a vezetést, szerencsére kicsi Dollár nem aludt el, nem egy pajtásával ellentétben. Hát ez van, nyilván nem esett jól, de ránézve a kezdőkre, azért nagy gálát nem remélhettünk, a középpályán meg csak simán jobbak voltak, többen is voltak, a Keszi-Fajsz-Rincón-Meite-Baselli ötöst meg kb. bárhogy oszthatod kétfelé, nagyon hasonlót fogsz kapni. De hátul csak sikerült megúszni, ez a troll belső védelem egészen szenzációs a maga nemében. Arany kispadot a Misternek, csak ezért. Jó, ez vicc volt nyilván, de azért látható, hogy nem feltétlenül leszünk beljebb 20-30-40 milliós igazolásokkal sem, ha ez eddig nem lett volna egyértelmű. A középpályáról már volt szó, elöl meg csak simán megettek minket, se tér, se idő nem volt semmire, Suso nem élt, Hambi egész meccsen egy másik hambi után vánszorgott, Kotró pedig adta volna, de már róla is volt szó.

Nem adta

 

A második félidő már lényegesen kedvezőbb képet festett, de ezt az ócska karis tré válogatáscédét most nem lehetett írni. Ez van, nem lehet minden meccset a hajrában megnyerni, komplett félidőt átengedve az ellenfélnek. Sokan szidtátok Aladdint, hát szegény tényleg elég gyenge volt, de mit kezdjünk vele, menjen akkor most mindjárt a Frankfurtba 15-ért. Ennyit tud a csávó, kész. Gyengébb csapatok ellen kisegíti az intelligenciája, az intuíciója, egy Toro ellen most viszont egyszerűen nem tudott tényező lenni. Anno nem tűnt rossz választásnak, sőt, annyiért meg lehetett próbálni, de vele sem robbantottunk bankot. Samu csávó sem istencsászár kategória, hisz azért is van itt, viszont még mindig hasznosabbnak tűnik az ő eszetlen sebessége, mint a szőnyeges kába “zsenije”. Nohát. És hogy valami jó is legyen a végére, Szatyorka már meg is érkezett, el is sütötte a szájába rágott mondatot, meglátjuk, vele beljebb leszünk-e.  Ajvé addig is, az athéni “sorsdöntő” veszonlátásig 🙂