összefoglaló kategória bejegyzései

Mezítláb korizni // Juve-Milan 1-0

Egy mérkőzésen mindig lesznek kulcspillanatok, és hogy egészen szakértői magasságokba emelkedjünk, ezek általában azért igen komoly kihatással vannak egy-egy meccs végkimenetelére. Az nem kérdés, hogy Dzsídában ebből sikerült pont rosszul kijönni – viszont amikor tízből kilencszer ez van, akkor ott nem Banti a hunyó. Aki ettől mondjuk köphet egyet és aláállhat. Continue reading

Talán még pont nem kevés # Milan 2-1 SPAL

Hölgyek-Urak, először is  boldog új évet kívánok mindenkinek 🙂

Másodsorban, a poszt témája hivatalosan a 2018-as év utolsó bajnoki mérkőzése, emellett pedig visszatekintés az elmúlt esztendőre. Jónak nem volt mondható se ez, se az, de talán még pont nem mondjuk azt, hogy fujj, takarodjon mindenki, mert ez mindennek az alja. Ez a meccs, ez az év a Milanhoz nem volt méltó, az, hogy ennyi hibával csak egy pontra van tőlünk a negyedik hely, csalóka, a megszerzett 31 pont bizony elég gyenge. Az elmúlt 5 évben rendre jobb teljesítményt kellett letennie az asztalra az aktuális negyediknek (72, 72, 67, 64, 65 pontok visszafelé görgetve), az tehát biztos, hogy ennél lényegesen erősebb formával tudunk csak odaérni a Bajnokok Ligájába tavasszal. Soha jobbkor nem jöhetett volna a téli szünet ennek a viharvert társaságnak. Nem tudom, mi romlott el az elmúlt egy-másfél hónapban, talán most lesz alkalom rendezni a sorokat. Hajtás után rövid összegzés következik.

Győzelmet érő védés a végén

Continue reading

Aki nem ugrál, büdös pomogács, hej-hej-hej! # Milan 0-1 Fiorentina

Hölgyek-Urak, boldog karácsonyt! Mindenkinek, tiszta szívből. Egy kis belassulást, egy falatnyi nyugalmat, egy szeletnyi békét és derűt mindenhová! Ez most, ami fontos. Lássunk túl a káprázaton, vegyük észre, minek mi az értelme, hol van az igazi mélység. Amit pedig el lehet engedni, azt tegyük is meg, könnyű szívvel, mindenfajta ellenkezés és keserűség nélkül. A mai meccs tökéletesen ez a kategória. Nem kellett vonuló madárrajokat kémlelni ahhoz, hogy már jó előre lássuk, a világ megváltását nem ettől a játéknaptól illett várnunk. Mondjuk ki, a mi szaros palánk hamarabb szétnyílt, kapituláltunk. Van ilyen. Volt ilyen. Lesz is még ilyen. És ettől még ugyanúgy jár a HÉV, megsül a pulyka, összeszurkálod az ujjad a tűlevéllel és ugyanúgy ott leszünk a Bajnokok Ligájában. Összedőlt volna a világ – a világ a legkevésbé sem dőlt össze. Hajtás után röviden felejtetjük a történteket. Continue reading

Szelávi # Milan 0-0 Torino

Hölgyek-Urak, ilyen is van. Amikor kibukott, hogy a riválisok nem nyertek, már lehetett sejteni, hogy ennek most fakereszt. Elég nagy szenvedés volt – ez nem is kérdés – elég kínos volt szembesülni vele, hogy ezek sincsenek sokkal hátrébb, mint mi – a pályán sem, nemcsak a tabellán – de hát, ha valamikor, akkor ez most épp belefért. Nyerni éppen nyerhettünk volna valahogy, Kotró begyömöszkölhette volna a szokásos kis gólját a hajrában, de ez most nem jött össze, mintha tényleg meg lett volna előre írva. És még ki sem kaptunk, pedig akár ez is összejöhetett volna, láttunk már példát arra is gazdagon. Fájni így ennek most nem szabadna, remélem, már el is felejtettétek. Javítani mindig lehet, miért pont most ne lehetne, jövő kedden Pippó irgalmatlan szenny Bolognájához megyünk, és még Gatta szája sem sírhat, hisz lesz elég idő pihenni a ciprusi joga bonito után. Hajtás után a végéig lehet tekerni. Continue reading

Karcolt, a bukéja gyász lett, de legalább ütős volt # Lazio 1-1 Milan

 

Hölgyek-Urak, nehéz értékelni a tegnapit. Egyfelől, meglepően helyrén helytálltak a srácok, sőt, egészen a 94. percig vezettek is, egy hajrában szerzett, mákos gólnak köszönhetően. Mindezt úgy, hogy feneketlen kút mélységben voltak az esélyeink a meccs előtt, köszönhetően a raklapnyi sérültnek. Viszont csak bassza az embert, hogy csak sikerült elbalfaszkodni a végét, és nem sikerült egy kurva nagyot odapiszkítani “legnagyobb” közvetlen riválisunk csüdjére. Annyira kevésen múlt. Rutintalanság? Karma? Nem tudom, ha “pártatlan szemmel” tekintjük a történteket, egy pontnál többre nem nagyon szolgáltunk rá, a hazaiak pedig teljesítményükkel bőven kiérdemelték azt az egyet. Persze ez ilyenkor nem boldogít senkit. Egy biztos, ez a Lazio bőven üthető, előzhető kategória, nincs más dolgunk, mint hozni a “kötelezőket”. Hajtás után nagyon rövid összegzés olvasható. Continue reading

Szegény Szintike # Milan 0-2 Juve

Sose néztem Szomszédokat, de valahogy mindig bennem volt mélyen egy tipikus epizód. Hogy Sári meg Piri megbeszélik az udvaron, hogy most már tényleg lemegy jövő héten az egész család Apajpusztára, és akkor lehet 4-kor kelni a kakassal és friss tejet inni a vödörből. Hisz annyi képeslapot küldött már Béla bácsi és Ilonka néni, csak az a fránya Pista postás, az a mindig spicces, kelekótya tökfej mindig elszórja, mert a hepehupás úton biciklizik, ahelyett, hogy igénybe venné (így!) a szolgálati Trabantot. Hisz akkor nem ihatna a Pali bácsi bögrecsárdájában a többi lump krapekkal. Közben Sanyika és Pistike hazaér a matekkorepról, és meglökik Lenke nénit, aki kivág erre egy másfélperces büntető komcsivénasszony monológot a mai fiatalságról. Bezzeg az ő idejében még a sínek között aludtak, és örült, ha a félnégyes nem járt, mert akkor negyed órával többet aludhatott. Akkor mi lenne, ha tudná, hogy a szemtelen lurkók már rég fent szipuznak, szegény hat éves Tomika technika felszerelését elsinkófálva. Közben megtárgyalják, hogy a tanító néni milyen mélyre behajolt valamelyik előtt, de a másik szerint nem volt szándékos, és a nővérének amúgy is nagyobb mellei vannak. Aztán egy jót kirókáznak az ablakon. Amiben Kutya majd jól eltaknyál, pedig már így is szétbaszta az ideg, mert nekiverte a Zsigulit a csuklóstrolinak. Azt a keserves, zsivány kurva hétszázát nekije! Olyan ez, amikor látod, hogy szaladgálnak előtted, és úgy látszik, mintha történne valami, de te tudod, hogy nem, és minden meg van írva előre. Hajtás után gyorsan mindenkit elengedünk a szünetre. Continue reading

Capitano # Udinese 0-1 Milan

 

 

 

 

 

 

 

 

2 nap után nem valami hálás feladat öfit írni. De az bizony nagyon hálás volt, amikor Capitano jött, szerelt egy óriásit a félpályán, felkelt, felszaladt a tizenegyes pontig, aztán két hidegvérű vagy tétova passz után kilőtte a bal sarkot. Mindezt a 90-akárhanyadik percben, 0-0-nál, már-már lemondva a győzelemről. Nos, ezt a szerepet valahogy így képzeljük el. Ez bizony bármelyik elődjének a becsületére vált volna, és akkor ne is beszéljünk a kevésbé dicső közelmúltról. Egy igazi vezéri teljesítmény, le a kalappal! És akkor köszönjük még meg a csapatnak a szezon első, kapott gól nélkül lehozott bajnokiját, mindezt Zapival meg Ignáccal végig a pályán. Higu sérülése aggasztónak tűnt, de nem nekünk, hanem a púposoknak. Játszik a srác. Hajtás után nagyon vékony összefoglalás. Continue reading