Coppa Italia: Milan-Lazio – Visszavágó

A szombati hasfájós szombati pármai után a Lazio ellen javíthat Gattuso és a keret nagyjából mindegyik tagja. Az első meccsen egy idegenbeli 0-0-val már megágyaztunk a kupadöntőnek, de a San Siróban így is nyerni kellene.

Ami nem lesz egyszerű. A másfél héttel ezelőtti bajnokin már sikerült legyűrni a Laziót, elég emlékezetes kis meccs volt. Az Acerbi-mez pörgetés, a Twitter-huszárkodás és a lökdösődés megmutatta, hogy van feszültség bőven. Számomra némileg meglepő, de annál pozítivabb, hogy a meccs előtt Simone Inzaghi tolja a hangulatkeltést, és hogy jön a visszavágás, Rino pedig nyugisabb.

Úgy néz ki, hogy annyira jól sikerült az előző Lazio ellenin a három védőre állás, hogy ma este ezzel a formációval indítunk. Ez adhat stabilitást és Caldara is talán visszatérhet a sérülése után. A két szélén Calabria és Laxalt mehet, ami azt is jelenti, hogy Rodriguez pihenhet egyet és eggyel támadóbbak és gyorsabbak is leszünk. Belül Kessié és Bakayoko keménykedhet, Paqueta még nem teljesen egészséges, majd talán a padról. A támadóhármas balszélére jó eséllyel Castillejo kerül vissza, Borini harcos, de kevéssé hatékony próbálkozásai és Calhanoglu néha penge, de általában semmilyen játéka után.

Szoros meccsre számítunk, amiben megerősített Gattuso és Inzaghi is a meccs előtti nyilatkozataikkal. Azt nem tudom, hogy gól vagy kiállítás lesz több, de ez is csak egy újabb ok, hogy megnézzük a mai kupaelődöntőt.

Talán kezdő: Reina, Caldara, Musacchio, Romagnoli, Calabria, Kessié, Bakayoko, Laxalt, Suso, Piatek, Castillejo

Tipp: Milan-Lazio 2-2

°33 Giornata: Parma-Milan 1-1 – Ez nem esett jól

Ebédidős meccset játszottunk, ehhez mért színvonallal. Nem volt egy jó meccs, de a hajrára egygólos előnnyel fordultunk, hogy jöjjön Bruno Alves és büntessen.

Kár volt ezért a pontvesztésért, mert a már szinte biztos bennmaradó Parmát illene borítani, ha már Bl-re megyünk. Még akkor is, ha ebédidő, még akkor is, ha idegenben. Nem sikerült.

Az első félidő elég harmatos volt, de Gattuso a hatvanadikban behozta Cutronét Bakayoko helyére, amivel 4-4-2-re váltottunk, majd nem sokkal később Conti helyére jött Castillejo és a három védős megoldás. Jött is a gól. Arról ugyan nem vagyok meggyőzödve, hogy Castillejo így akarta, és nem csak Suso rúgta fejbe izomból, de mindegy is.

Aztán az utolsó negyedórára jött Biglia, ami nem volt túl nyerő. Se a védekezéshez, se a labdatartáshoz nem tett hozzá sokat, sőt. Ráadásul így nem volt több cserelehetőség, és mivel visszaálltunk négy védőre, mindenki Borinije mehetett jobb-bekkbe, Calabria pedig maradhatott a padon. Talán annyira nem is meglepő, hogy kik hibáztak a gól előtt.

Az egyetlen szerencsénk, hogy akkora vakok között félszemű a király verseny megy, hogy még így is Bl-induló helyen várjuk az utolsó öt fordulót. Az, hogy ez vicces vagy röhejes, mindenki maga döntse el. Szerdán jöhet a kupavisszavágó a Lazio ellen. Feszültség, izgalom garantált, jó játék, gólok már nem annyira.

Mi már korán nekiugrunk a sonkának # Parma v Milan

Kellemes húsvéti ünnepeket Mindenkinek! Pihenjetek sokat, élvezzétek a napot és a Napot! Most mindjárt fél egykor a Csapat is megpróbál hozzájárulni a minél teljesebb élvezetek megéléséhez egy parádés sonkaszeletelő show keretében. Meglátjuk, hány fontos lesz a csatabárd, az idegenbeli meccsek, különösen az ebédidős mókázások nem szoktak feküdni nekünk. Mondjuk ősszel őket pont ebben az idősávban kaszaboltuk le, Keszi fiú tanári módon büntette őket – akárcsak a múlt héten. Szerencsére megértette mindenki, hogy nem csináltak ők semmi rosszat Fajsszal, ez csak afféle törzsi tánc volt az elejtett áldozat bőrével, sőt, még nagyon visszafogottak is voltak, hiszen megelégedtek a totemmel is. Megúsztuk, ez a lényeg. Tartsuk életben hát a lángot – ez most a feladat – minden adott hozzá. Hajtás után megtörjük a tojást, és megtormázzuk a hangulatot. Continue reading

°32 Giornata: Milan-Lazio 1-0 – Nagyon kellett

A szezon hajrájára egy újabb, ezúttal sikeresebb ciklust kértünk egy hete a Juve elleni után. Rinóék meghallgattak és ennek megfelelően válaszoltak. Nagyon kellett ez a győzelem, visszajöhet a valamelyest megtépázott önbizalom és a Laziót is sikerült magunk mögött tartani a Bl-ért futott versenykocogásban.

Felemás érzésekkel várhattuk a meccset, a 4 meccs alatt 1 pont eléggé lélekölő, ugyanakkor ott volt, hogy talán most durrantjuk be a végső nagy hajrát. A Lazio igen kemény, most is azok voltak, de így is levertük őket, egész jó játékkal. Ahhoz képest, hogy csak egy tizenegyes gól volt a meccsen, mindkét oldalon voltak helyzetek. Nálunk ugyan több volt, de lécet így is lác lőtt.

A megszokott 4-3-3-mal kezdtünk, de a meccs utolsó negyedére Rino valamelyest meglepő módon 3-4-3-ra állt át. Calabria helyett jött Laxalt, gyorsan ugrott is át balra szárnyvédőzni, jobbra meg mehetett Borini, Calhanoglu meg balra fel. Ez be is jött. Legalábbis a gólt is ilyen felállás mellett vállaltuk és a végét is sikerült lehozni kapott gól nélkül. Nem tűnik rossznak, ha meccs közben is tudunk váltani az eredménytől és az ellenfél játékától függően.

Közben a negyedik helyet is tartjuk/visszaszereztük, mind pontokban, mind vesztett pontok alapján mi vagyunk az utolsó Bl-helyen. Az utolsó hat bajnokiból ugyan négy idegenben lesz, de a sorsolásunk így is elég baráti. Aztán, hogy mit hozunk ki ebből, az megint egy másik kérdés, de hat fordulóval a zárás előtt meglepően bíztató helyzetben vagyunk. Csak, hogy meglegyen a következő hat Parma, Torino, Bologna, Fiorentina, Frosinone, Spal.

Coccolino homoszexuál!!! # Milan v Lazio

4 meccs – 1 pont – innen szép felállni! Hölgyek-Urak, most tartunk ott, hogy már nem fér bele több szerencsétlenkedés. Egy hosszú, emberes sorozat után rútul pofára estünk a Madonninán – belefért, olaj módjára égtünk a Marassiban – belefért, eltöketlenkedtük az Udine ellen – belefért, belenéztünk a szokásos lengőbe a gobbóknál – belefért, most viszont, 7 körrel a vége előtt a közvetlen rivális Coccolinót fogadva, úgy, hogy csak az nem ért be a tabellán, aki kifejezetten nem akart, már nem fér bele. Ha most nyerünk, a kezünkben marad a sorsunk. Ha nem, akkor viszont onnantól kezdve eldobtuk a gyeplőt – beérünk, ahová beérünk. Én egyértelműen az első opciót részesítem előnyben. Félnünk nem is az átlagban nem is akkora cefet szar lácoktól kell, sokkal inkább a saját faszságainkon csúszhatunk el. Másfél óra múlva kezdünk, hajtsatok! Continue reading

°31 Giornata: Juve-Milan 2-1 – Nem meglepő, de nem is kellemes

Ahogy azt várni lehetett, nem ez volt az a meccs, ahol lapot osztottak nekünk, de így is majdnem sikerült a Juvére borítani az asztalt. Az első félidő kimondottan jó volt, a másodikra már eléggé elfogytunk, a csíkosok is rápörgettek, a két hiba pedig pont elég volt arra, hogy papírforma eredmény legyen a végére.

A vége megint csak nem lett jó, de így se tudok nagyon elégedetlenül összefoglalni. A végeredmény nem meglepő, de egész sokáig egészen játékban voltunk. A Kessié-Bakayoko páros elég combos volt, Piatek megint lőtt egy klasszik, fain centergólt és még Borini is megmutatta, miért a csapat legnépszerűbb spílere.

A vége megint csak nem lett jó, de így se tudok nagyon elégedetten összefoglalni. Ótvar, hogy megint nem tudtuk megtartani a vezetést, a Juvén látszott, hogy a szerdai Bl lesz nekik az igazán fontos. Ostoba hibák után kaptuk a gólokat, megint a hátul eladott labdából lőtte az ellen a győzteset. Vesztett pontok alapján már a Lazio és az Atalanta is jobb és a Roma is csak egy pontra van. Jövő héten pedig jöhet a Lazio, az nagyban meghatározhatja a szezon hátralévő részét.

Ismét egy felemás meccs, ahol nehéz nagyon kiakadni, mert az lett a vége, amire előzetesen számítani lehetett. De olyan nagy lelkesedésre sincs ok, mert a pontszerzés nem jött össze, a vereség, pláne a Juve ellen továbbra is rohadt kellemetlen. A Bl-helyekért rendezett vakok között félszemű a király versenyből így sem estünk ki. Ahogy Krasnaja írta a beharangban ez a szezon is ciklusokból épül fel, reméljük, hogy ennek a ciklusnak elértük a legalját, és jövő héten a Lazio ellen kezdődik az újabb, pontokban gazdagabb sorozat.

Ahol nem osztanak lapot # Juventus v Milan

Legyen meg, aminek meg kell lennie. 9 éve nem vertük őket idegenben. Az esélytelen pofozógép, a jóllakott kandúr játékszerét alakító féldöglött egér szerepét töltjük be ezekben a párharcokban. Nem annyira jó ez, nekünk. Én igenis szeretném, ha tudnánk ezen változtatni, csak nem látszik, hogyan. A mostani akkor jön, amikor kell, ha egy A-ligás csapatot sem tudnánk megverni, olyan formában vagyunk, ugyan mit lenne jogos pont itt elvárni? Felhozó meccsnek tökéletes, lehet próbálkozni, újrakezdeni, elhinni, hogy igenis tudunk még, anélkül, hogy bárki is meglepődne egy sima hazai győzelmen a végén. Sőt, ennek elmaradása menne meglepiszámba. Hajtás után még egy kevés lélekrombolás, meg a kezdők s a tipp. 
Continue reading

Szét vagyunk esve? # Milan v Udinese

Mi biztosan, szerintem egy közepes Vincét hozunk mostanság, de vajon a Csapat is? Elveszteni csak az utolsó két meccset sikerült, a jó játék viszont már sokkal régebben elveszett: február 22-én vertük 3-0-ra az Empolit, azóta nemgyerebe, amit a pályán művelnek a srácok. Az erő, az elfogyott, a középpályás teljesítmények elfogytak, se a pressing, se a labdakihozatal nem megy mostanság. Félő, ez magától nem fog elmúlni, abban ne bízzunk, hogy gyenge teljesítménnyel sokáig érünk, ez kevés a 4. helyhez. Nem marad más, mint kivárni, amíg ez a hullámvölgy is elmúlik, és reménykedni, a riválisok sem támadnak fel. Egy biztos, az Udinese ellen sem lesz könnyű, a jó üreg Tudor pozitív hatással van rájuk, a kiesés elől menekülnek, Szinyó Bolognája hajtja is őket. Hajtás után a kezdők.
Continue reading

°29 Giornata: Sampdoria-Milan – Kezdődik az utolsó etap

A válogatott szünet után jöhet az utolsó etap, nyolc bajnokival és egy vagy két kupameccsel. Négy ponttal megyünk a Roma és hat ponttal a Lazio előtt a negyedik, még Bl-es helyen. A Samp ellen igen nehéz lesz, idén eléggé adják és nagy a nyomás, hogy bizonyítani kellene a derbi-szotyi után.

Most sem vagyok túl optimista, egy döntetlennel már nem feltétlen lennék elégedetlen, pláne, hogy a fordulóban még egy Roma-Napoli és Inter-Lazio figyel. Szóval nem igazán zavarna, ha most mi tolnánk védekezősben, aztán meglátjuk, mit tud úgy a Samp. Tudom, nem klasszik nagycsapat mentalitás, de mi már sajnos csak klasszik vagyunk, nem nagycsapat. Attól tartok, hogy ennél nagyobb lesz a nyomás, hogy nyerni kell és Rino nem fog komolyabban visszaállni. Hamarosan meglátjuk.

A védelem az idén megszokott Calabria-Musacchio-Romagnoli-Rodriguez lesz minden bizonnyal, Donnarummával megtámogatva. A középpálya érdekes lesz, mert Kessié eddig kb csak az eltiltásai miatt hiányzott, de most úgy néz ki, nem kezd. Állítólag volt egy kisebb nézeteltérése Bigliával, amit nem annyira értékelt a Maestro. Paqueta sokat utazott meg gólt is lőtt a válogatottal, így fáradt és jó eséllyel ő is padozik. Így jöhet, Biglia deep-lying playmakerben, Bakayoko box-to-boxban és Calhanoglu advanced playmakerben, hogy kerek legyen a középpálya. A támadóhármasban Piatek a center, Suso szokás szerint jobb oldalról próbálkozhat. Balon pedig minden bizonnyal Castillejo, ha már Calhanoglu a középpályán játszik, Borini pedig inkább az aranylabdára gyúr.

A Samp idén nem véletlen vereti keményen. Quagliarella még mindig elképesztő, de Gabbiadini is rendben van, ahogy mögöttük Ramirez is. A Linetty-Praet-Jankto hármasuk pedig elég acél, nem lesz egyszerű ellenük. A védelmük már eggyel lágyabb, de Murru szerintem nagyon adja balbekkben, Audero meg szintén elég jól mutat a kapuban.

Egy hét alatt három meccsünk is lesz, a Samp után Udinese otthon kedden, Juve Balmazújvárosban jövő szombaton. Túl sok pontot nem várok, már a négy se lenne rossz, de a lényeg, hogy a Roma és a Lazio mindenképp, az Inter pedig lehetőleg és inkább a szórakozás kedvéért legyen még nálunk is nagyobb önsorsrontó.

Talán kezdő: Donnarumma, Calabria, Musacchio, Romagnoli, Rodriguez, Bakayoko, Biglia, Calhanoglu, Suso, Piatek, Castillejo

Tipp: Sampdoria-Milan 2-1

Megvertek minket # Milan 2-3 Inter

Hölgyek-Urak, ezt most nagyon elhittük, így hát annyival nagyobbat is szólt ez az ordenáré nagy blama. Kampó, kapa, fakereszt: leégtünk, mint a szar – ezen nincs mit szépíteni. Fosul kezdtünk, úgyis folytattuk, akkor már fejezzük is be fosul. Valahogy most nagyon nem találkozott a szurkolói lélek a játékoséval. Amott nagyon sok volt az egó, ide nekem az oroszlánt is, tejszínen meg a betyár kurva anyjuk hátán is, kétszer. A baj nem ez volt, hanem az volt, ezen kívül más nem volt. A játékosok ugyanazt a nyúlós váladékot terítették, amelyet az előző két körben. Csak most az Inter volt az ellenfél. Mondjuk ki: kevesek voltunk, megérdemelten kaptunk ki. Rosszabb lett ettől? Nem hiszem. Hajtás után elküldünk mindenkit szünetre. Continue reading