Ez történt a nyáron – Mercato elemzés

Véget ért az idei nyári átigazolási szezon, és ahogy láttam mindenhol eléggé megosztó módon értékelte a szurkolótábor a történteket, úgyhogy érdemes benézni a színfalak mögé, mert nyilvánvalóan nem voltunk egyszerű helyzetben szokás szerint, a látszat ellenére pedig igen nagy munka volt ebben a pár hónapban. A tovább után hosszabb poszt következik, ahol számolgatunk, ismerkedünk az új nevekkel és kiosztjuk a Maldini vezette menedzsment első bizonyítványát.

Fester tribute a sárga nyakkendőkkel
Continue reading

°2 Giornata: Milan-Brescia 1-0 – Idei első győzelem

Kezdjük a legfontosabbal, nyertünk. Ez kellett. Gólt se kaptunk, ez is jó. Ugyanakkor a játék már nem volt annyira csillogó. Ahogy az se teljesen világos, hogy mi az elképzelés, és mit várhatunk a szezontól.

Az biztos, hogy egy új edzőnek idő kell, hogy a saját képére formálja a csapatot. Ami nem tiszta, hogy mennyi idő kell és mi lesz az a kép, amit megformálna a Maestro. Úgy tűnik, hogy az egész nyáron gyakorolt 4-3-1-2 felejtős. A Brescia ellen a támadóhármast variálta Giampaolo, most nem trequartista játszott a két csatár mögött, hanem a center mögött játszottak ketten, vagyis 4-3-2-1 ment. Ez elsőre nem feltétlen tűnik akkora váltásnak, de a játékunk így is eléggé megváltozik. Amíg a 4-3-1-2-nél kifejezetten szűken megy a játék, a lényeg, hogy a belső középpályás létszámfölényt lehessen minél jobban kihasználni. Ezzel szemben a Brescia ellen a széleknek már lényegesen nagyobb szerep jutott, Suso és Castillejo is rendre kimozgott szélre.

A játék viszont így sem volt túl meggyőző, ráadásul a 4-3-3 szélsőkkel már csak egy lépés a Brescia elleni kvázi karácsonyfa után. Szóval nem lennék meglepve, ha előbb-utóbb visszatérnénk a 4-3-3-hoz, ami néhány keresetlen kérdést felvet.

Attól még, hogy újonc Brescia, örülhetünk a győzelemnek. Attól még, hogy győzelem, a játéknak már nem annyira örülhetünk. De, hogy néhány pozitív gondolat is legyen, Suso megint gólpassz, az elmúlt két szezon is a királykodásával indult, hogy novemberre teljesen lehasználjuk. Reméljük idén valamivel okosabban bánunk vele. Bennacer bemutatkozása baráti volt, Paqueta kapufája hatalmas. A Kessié-Bennacer-Paqueta hármas egészen pofás lehet, ha összeáll. Borini ismét megmutatta magát. A nem annyira pozitív gondolat, hogy miért padozott Piatek. És ha már így, akkor miért Andre Silva tolta helyette. Rafael Leao a harmincmillás padmelegítő. Ennyire jól megy. Cutrone meg Wolverhamptonban. Eh.

Most jöhet egy kéthetes válogatott szünet. Gyakorolhatjuk a karácsonyfát, hogy egy Verona elleni vergődés és egy Inter elleni ordas bukó után azt is félrerakjuk, és visszatérhessünk a 4-3-3-hoz.

°1 Giornata: Udinese-Milan – Kezdőrúgás

Indul a szezon. A nyár szinte teljesen elszaladt, a mercato is a végéhez közelít. Új edző, új filozófia, régi-új Zvone. Udinében kezdünk, ami annyira nem egyszerű, pláne, hogy még kell gyakorolni az új stílust. Giampaolo-éra. Meglátjuk.

Ez a nyár igen intenzív volt, Giampaolo kinevezése elég rendes változásokat indíthat el. A mercato még pörög, ha túl vagyunk rajta, akkor jövünk majd szezonbeharangozóval is, de inkább kivárjuk, hogy lesz-e Correa, esetleg nem lesz-e Andre Silva. Mindenesetre teljesen új szemlélettel vágunk neki a szezonnak, Giampaolót nem véletlenül tartják komoly maestrónak. Ahogy az is igaz, hogy Allegri óta először van olyan edzőnk, aki a taktikai felkészültségével hozhat meccseket. Ugyanakkor kérdéses, hogy a 4-3-1-2 mikorra áll össze és mennyire lesz működőképes. A csapatnak még biztosan szoknia kell az új rendszert, többen is új szerepkörben próbálkozhatnak.

Az Udinese ellen a kapuban szokás szerint Donnarumma, a védelem pedig, mint tavaly. Calabria előzi Contit, Musacchio kezdhet a Capitano mellett, az új igazolás Leo Duarte most még a padon, baloldalon pedig marad Rodriguez, ha már Theo sérült. A középpálya érdekes/újszerű/mókás lesz. Bennacer még nem elég fitt a kezdőségre, ahogy Jack sem, Biglia sérült, így Calhanoglu játszhat registát. Mellette az egyik oldalon Paqueta, a másikon pedig mindenki megelégedésére Borini kezdhet, ha már Kessié és Krunic sem teljesen meccs fitt. Jó lesz. Susót ezúttal élesben is megnézhetjük trequartistát játszani, előtte Piatek. Valamint Rafael Leao, aki várhatóan az egyetlen kezdő lesz a nyári igazolások közül.

Az Udinesétől idén viszonylag keveset várnak, de szerintem annyira nem ergyák, De Paul pedig elég atom, és Mandragora és Pussetto is rendben vannak.

Ennek megfelelően egy nem túl látványos, sok hibával, de néhány ígéretes kombinációval dúsított meccset várok. Az új rendszert még szokni kell, októberre kaphatunk reálisabb képet arról, hogy mennyire működik Giampaolo elképzelése.

De a lényeg, hogy kezdődik. Forza Milan

Talán kezdő: Donnarumma, Calabria, Musacchio, Romagnoli, Rodriguez, Borini, Calhanoglu, Paqueta, Suso, Piatek, Rafael Leao

Tipp: Udinese-Milan 1-1

Mert kellett a virtuális pénz # Cutrone búcsúja

Már 9 éves kora óta a klub alkalmazásában állt, az elmúlt 2 szezonban igazi közönségkedvenccé nőtte ki magát, olasz, jóképű, csatár, még csak 21, igazi mi kutyánk kölyke volt Patrick Cutrone. És mennie kellett, pedig esze ágában sem volt, sőt, akarata ellenére tuszkolták át a Wolwerhamptonba. Szar egy helyzet. Az ember többek között azért is ír blogot – még mindig – mert még mindig  voltak ilyen srácok abban a bizonyos mezben még ezekben a fullasztó, toprongyos években is. És most vele is kevesebb. Azok közé tartozom, akik számon tartják a saját neveléseket, azokat a játékosokat, akik kötődnek a klubhoz, és jóban-rosszban lehet rájuk számítani. Kicsi Patrick – Kotró – imádtam a burádat, a vagányságod, a lendületedet, azt a hévet és harci szellemet, amellyel belevetetted magad szinte minden meccsbe. Nem maradt más hátra, mint sok sikert kívánjunk Neked innen is, rúgj nagyon sok gólt, és bizonyítsd be mindenkinek, hogy most nagyon rossz üzletet kötött a Milan. Hajtás után néhány méltató-összegző szavacska.

Continue reading

Viszlát, Vérmackó!

Búcsúzik az újhullámos Milan első veteránja – ezt is megértük, pajtások. 2012-es érkezésekor Oddo árván maradt mezszámát vette magára, hogy most ki fog rá lecsapni, ugyan ki mondaná meg. Korszakokat kötött össze. Akik elmentek azon a nyáron, azokat nem lehetett pótolni. Zapata sokadik volt az “ingyér nem rossz” igazolások között, bánatunkra, vele már nem lehetett behegeszteni a hajón tátongó óriási lékeket. És most hét év után itt hagy minket, egy olyan helyzetben, amikor még bőven meglett volna a helye a csapatban. Ha már így döntöttek odafent, hát, akkor nem marad más hátra, mint összegezni a szerethető, de legalább annyira esendő Zapkó mackó milánói kalandjait.  Continue reading

2018/2019 # Értékeljünk egyet

Kedves Olvasók, ha egy kissé meg is csúszva, és hiányosan is, de eleget teszünk a hagyományoknak, és közzé teszünk egy szerkesztőségi értékelőt. Leeresztettünk, mint a Keszi által a susnyásba beküldött laszti, észre se vettük, hogy leigazoltuk de Ligtet és visszatért Allegri, de majd bepótolunk mindent. De most nyáron csak a Servusnak és a tüskéknek élünk. Hajtás után Ti is válaszoljatok!!!

Continue reading

Nem voltál elég jó, de szeretünk

Már régóta gondolkodom ezen a poszton. És most meg is írom. Jónak nem lesz jó, de legalább egy picit személyes. De hisz maga Gatta sem volt valami jó. Ha épp annak tűnt, akkor sem hittük el neki sohasem igazán. És pedig még ez is ritkán volt. És mégis: ő volt az, aki tökösen vállalta, amikor hívták, tolta keményen, amíg csak lehetett, és most egyenesen derékkal távozhatott, amikor ennek is elérkezett az ideje. Egy ízig-vérig őszinte, csupaszív, bevállalós csávó, aki igenis bevállalja, ha nála állt meg az üveg, és nem kezd el bénán toporogni, meg esetlenül hebehurgyáskodni. És ha közben oda meg vissza megjárta a Holdat a szopórollerrel, és boldog-boldogtalan a sárig kutyázta? Az nem őt érinti. Köszönjük és köszönöm, Gatta! Continue reading

Buktuk # SPAL 2-3 Milan

Kedves Olvasók, egy semmit sem érő ferrarai győzelemmel tudtuk le az utolsó kört. De legalább korrekt kis meccs volt, a hazaiak abszolút partnerek voltak abban, hogy szórakoztató játékkal zárjuk le a szezont. A meccs álomszerűen indult, a védekezést lazán kezelő hazaiakat sikerült kétszer is megbüntetni. Természetesen a szünet után nem sokkal már egyenlőt mutatott a tábla, sőt, a hazaiak rohamoztak a vezetésért. Utóbbit – és a győzelmet is – csak mi szereztük meg, ugyanis a könnyű síppal befújt tizigólunkra már nem érkezett hazai válasz,  Floccari 89. perces kapufájánál szerencsére már nem futotta többre tőlük. Hajtás után a tárgynál maradunk. Continue reading