Az előzetes várakozásokhoz képest sokkal erősebben nyitott a csapat, a Lazio elleni 3-1-es sikernek mindig örülni kell, pláne akkor, amikor egy történelmi mélységekbe zuhant Milant kell kiskanállal összekaparnia egy újonc edzőnek, úgy, hogy nettó forráskivonást eredményezett a mercato. Persze minden pozitívum mellett ott ágaskodnak a kérdőjelek, amelyek nem engedik, hogy önfeledten átadjuk magunkat a siker örömének. Hogy tényleg vagyunk-e ilyen jók? Hogy csak mák volt-e Honda gólja? Hogy Abatének lesz-e még ilyen beadása? Hogy miért tudták ránkborítani a pályát a Sasok? A kérdések teljesen jogosak, de nem szabad, hogy fájjanak. Jómagam egy szolid 2-1-et tippeltem a meccs előtt, de a két gárda potenciálja alapján a 3-1-től az 1-3-ig bármilyen előrejelzés hihető lett volna. Hogy miért lett mégis 3-1? Mert mi csak azoktól a csapatoktól fogunk kikapni, amelyek jobb képességűek nálunk – mondta Pippo, és ha Pippo mondta, akkor az úgy is lesz.

Először is, töredelmesen bevallom, hogy alig láttam valamit a második félidőből, viszont úgy hozta a sors, hogy ezt a posztot most én írom meg. Ezért, ha benéztem valamit, akkor ti is nézzétek el nekem.

Ami a kezdőcsapatot illeti, talán két dologra kell külön kitérni. Az egyik a klasszikus center nélküli játék volt. A sors fintora, hogy pont Inzaghi, a valaha volt egyik legklasszikusabb prima punta, hamis kilencessel próbálkozik debütálása alkalmával. Nyilván Torresszel ez változni fog, sőt, jó eséllyel Pazzini kezdett volna tegnap este, ha nem sérül meg. Menez bőven megdolgozott a pénzéért, erős mezőnymunkát végzett, kiharcolt egy tizenegyest, be is lőtte, miről beszélünk?
A második napirendi pont Bonera, akit mindenki szeretne kipaterolni minden mercato alatt, de azonnal.  Alaposan meglepett mindenkit Pippo azzal, hogy pont őt tette be balhátvédnek, azonban a végeredmény ismeretében mindenképpen, de előzetesen is védhető volt ez a döntése is. Tudniillik mégiscsak Candrevának hívták a vendégek legjobb játékosát, aki ugye jobbszélső. Armero előrejátékban biztosan erősebb lett volna a jó öreg Danielénél, viszont annyival kevésbé következetes a védőmunkája is. Konzervatív döntés volt, bejött.

Így van, kellett is, hiszen nagyon gyászos volt a hangulat az elején. Valaki kérdezte tőlünk, hogy elmaradt-e a szokásos meccs előtti névfelolvasás, a választ nem tudom, viszont el tudom képzelni, hogy a létszámot látva az illetékesek úgy döntöttek, ezt most inkább ne. Valami 36 ezren voltak kint, tudjuk, miért. Inzaghi folyamatosan mantrázza, hogy vissza akarja hozni a szurkolókat  a stadionba, azt hiszem, nagyon jó úton jár efelé. Alig több mint 17000 bérlet fogyott eddig, ami minden szinten csalódás, viszont van még három hét, a szurkoló nem hülye, meghallja, ha tényleg hívják. És most tényleg hívják. Mindenesetre a lefújás utáni morajlás már teljesen rendben volt. Legközelebb 14-én játszunk, addig gyökeresen megváltozhat  a hangulat  a csapat körül.

No de ne szaladjunk ennyire előre! Ha az összesített statisztikákat nézzük, akkor nem is nagyon értjük, hogy is nyerhettünk nemhogy 3-1-re, de úgy egyáltalán. A labdabirtoklás 57:43 oda, a lövések száma 19-7 oda, a szögletek száma 10-0 oda, a támadóharmadbeli passzok száma 149-93 oda. Sajnos nincs meg, hogy néztek ki ezek a mutatók félidőben, viszont azt tudom, hogy 45 perc után még nálunk volt többet a labda. Azt hiszem, két összetevője van ennek az anomáliának. Az egyik az, hogy az eredmény kedvező alakulása miatt is, a csapat adottságai miatt is inkább a kontrákra rendezkedtünk be a meccs jó részében. A másik jelenség abban rejlik meg, hogy botrányosan elfogyott a középpálya a második játékrészben. Ez annak ellenére történt, hogy az első 45 percben a fölényünk nem kicsit annak volt köszönhető, hogy de Jong magasan Biglia fölé nőtt, legalábbis teljesítményben. Mindamellett, hogy szemlátomást komoly fizikális problémáink támadtak, a Lulic-Biglia-Parolo sor egyszerűen sokkal erősebb játékban, mint a Poli-de Jong-Muntari.

Az egy nagyon jó kérdés, hogy mennyire épít kontracsapatot  Pippo. Ha a gólokat nézzük, akkor mindenképpen, viszont ez a középpálya csak a rombolásra jó, arra se 90 percre. Azok, aki kreativitást tudnának adni, most nem kerültek be a kezdőbe, igaz, ha konzervatív volt Pippo a balhátvéd kijelölésekor, akkor konzervatív volt akkor is, amikor mellőzte Saponárát és Cristantét. Egy biztos, ez most így működött, okkal lehetett feltételezni, hogy a Lazio hagyni fog területet a gyors embereknek. A Parma ellen már nagyon más lesz, főleg Torresszel, de ráérünk még ezzel foglalkozni. Ami a védekezést illeti, aggasztó,  hogy ilyen szinten széthullott a középpálya, ezzel muszáj lesz kezdeni valamit. Maga a hátsó négyes egészen jól teljesített, azt azonban nem lehet tőlük elvárni, hogy megfelelő támogatás nélkül áthatolhatatlan falat imitáljanak. Nekem tetszett az Alex-Zapata kettős, azt hiszem, jól ki tudják egymást egészíteni, még akkor is, ha öngólt vétett a brazil. Lopez viszont egy valóságos kincs, nem csak a tizenegyes kivédése miatt. Valahogy így néz ki, amikor egy topkapus áll  a ketrec előtt. Nagyon elszoktunk tőle.

Hogy mire lehet ez elég? Egy biztos, vezetjük a tabellát egy olyan ellenfél legyőzésével, amely Európába készül.  Legutóbb, amikor megnyertük az elsőt, a bajnokságot is behúztuk, ez egy kézreeső analógia. Óvatos derűvel várhatjuk a pármai csörtét.