Arról volt szó, hogy 78000 néző előtt megpróbálkozunk valami naggyal, de minimum szépen halunk meg, erre fel se a hangulat nem volt igazi, nem is tűztünk ki magunk elé nemesebb célt a 0-0-nál, és elég otromba módon járultunk hozzá saját kivéreztetésünkhöz. Persze utólag mindenki ért hozzá, és az az igazság, amit leírok, a semmilyen befolyással nem rendelkezők okoskodása lesz, és hát majd meglátjuk, hogy mit ír erről a Gazzetta, lehet, hogy egész mást. Mindegy, nem lehet egyszerre mindent megcsinálni, ne legyünk telhetetlenek, vagy ha annak születtünk, akkor legalább disztingváljunk egy cseppet, és elégedjünk meg a Lazio-Parma-Juventus hármas ellen szerzett 6 ponttal. (Tavaly összesen lett 2 a ritornóval együtt, csak azt nem tudom, hogy az az év mióta viszonyítási pont.) Mondjuk ki, most rábasztunk, hát istenem, volt már így, lesz is még így, túléljük. Hajtás után egy picit elemezgetünk, de nem sokat, mert 72 órán belül már jön is a következő meccs. 

Utólag nem tudom, mennyire jogosan, de arra számítottam, hogy kezdeményezni fogunk a Juvéval szemben, arra viszont a legkevésbé sem gondoltam, hogy odaadjuk nekik a labdát, és beássuk magunkat a kapunktól 30 méterre, arra apellálva, hogy sikerül kihúzni 0-0-ával. Elég ócska egy sztori, de biza így esett. Márpedig nem ezért ment ki ennyi ember, és mi innen jó messziről is többet érdemeltünk volna ennél. Összeszedtem egy táblázatba, mit sikerült teljesíteni labdabirtoklás terén a Juventus ellen, és még a Barcát is belekevertem, mert a De Sciglióban felbukó, utána pedig méltatlankodva legyezgető Lichtsteiner tisztára olyan volt, mint Messi még amikor megadatott.

Ez a mostani 41% szignifikánsan kevesebb, mint az elmúlt három meccs átlaga. Valóban, a közelmúltban többször is olvastam Milan-Juvék után a Bianconerin, hogy „elvették tőlünk a labdát”. A felső három alacsony érték ne zavarjon meg senkit, 2011/12-ben fizikálisan leamortizálódott Milanok fingtak ki erőtől duzzadó Juvékkel szemben, míg 2012 őszén ráültünk a korán megszerzett 1-0-ra. Most viszont nem volt mire ráülni, és nem is mi fárasztottuk magunkat a BL-ben. Tavaly sem volt kisebb különbség a keretek között, mégis tudtunk kezdeményezni. Nem volt eleve elrendelve a sündisznóállás. Ez Inzaghi választása volt. Nézzük is, miért!

Az ellenfél belső védője gond nélkül vezetgetheti a labdát a mi térfelünkön, milanista párja méterekről lesi, mihez kezd a labdával. Láthatóan igyekeztünk lezárni előtte az opciókat, viszont elmozgásokkal mindig találtak szabad embert, ha lassan és körülményesen is, de csak fel tudták építeni az akcióikat, csak az idő kérdése volt, meddig bírunk minden akciót lekövetni. Ha közel védekezel a kapudhoz, akkor minden hiba felnagyítódik, de ezt majd a gólnál. Másik gond még, hogy innen aztán roppant nehéz támadást indítani, ha sikerül is nagy nehezen kihozni valahogy a labdát, legfeljebb kósza kontrákra futja. Szóval itt az volt a koncepció, hogy lehozzuk őket nullára, Menez pedig egyszemélyes hadseregként legyőzi a csúf Chiellinit és társait. Ma este ez volt a maximum, amit Inzaghi fel tudott vállalni – 0-0-nál. És akkor nézzük meg, mit csinált ezzel szemben Allegri!

Már a tizenhatosunk előterében erős pressinggel lép fel a Juventus, drága Sulley-t két támadó is kergeti, egy harmadik elvágni készül a legtermészetesebb opcióját, egy negyedik, egy ötödik… Gyakorlatilag folyamatosan megakadályozták a legelemibb szintű építkezési kísérleteinket, végig ott lógott a levegőben egy kritikus labdavesztés, amely után rázúdulhattak volna Abbiati kapujára. Allegrinek kellett a labda, Allegri megszerezte a labdát. Tavaly is gond nélkül vezettük vele a labdabirtoklási statisztikákat, még az alsóházból is. Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy a két csapat lehetőségei ugyanazok voltak, azaz nem gondolom, hogy ugyanezt meg lehetett volna csinálni a mieinkkel is. De hát azért bőven lettek volna árnyalatok, na. Másrészt, véletlenül sem sugallnám azt, hogy a labdabirtoklás önmagában jó, egyszerűen arról van szó, hogy ezek nem természeti jelenségek, ezen dolgok mögött tudatos edzői döntések állnak. 

Nézzük csak meg, 9 mezőnyjátékosunk 25 méterre a saját kapunktól! Ez már nem is busz, ez inkább füstölt sprotni defence. Pogba és Tevez megoldják ennyi ember gyűrűjében, ilyen közel a kapuhoz pedig ebből azonnal ziccer lesz. (Allegri szerint egyébként azt használták ki, hogy de Jong de facto köztudottan Tevezre volt állítva.) Jó, bekaptuk a gólt, utána végre feljebb is toltuk a védekezést, és csodák csodája, nem jött a Kaszás! Igaz, kiegyenlíteni sem sikerült, de nem is érdemeltük volna meg, mert egyszerűen itt nem tudtunk mire pontot kapni, ez az igazság. Torres és Pazzini együtt szerepeltetése meg már a vízbe esett ember esete, aki a saját kalapjánál fogva akar kikecmeregni a vízből. De tudjátok mit, jobb is, hogy nem sikerült egy talált góllal pontot menteni, így talán jobban látszanak a tanulságok. Most komolyan, milyen dolog az, hogy először 92:28-nál éreztem a meccs során, hogy benyomjuk a Juvét? ELFOGADHATATLAN! Pippo, ugyanúgy szeretünk mint eddig, de ez a beszari mentalitás nem milanos érték.

Azért az mindenképpen pozitívum, hogy jól ment a buszozás, a koncentráció és a fegyelmezettség magas fokára vall, hogy tényleg csak kevésszer csúszott el a védekezés. Emellett semmi sem garantálja, hogy bátrabb mentalitással nem kapunk ki, egyszerűen Pippo úgy gondolta, hogy ezen a meccsen ez a taktika lesz a nyerő. Nem jött be, sebaj, majd legközelebb. Sajnálkozni idő nincs, itt van rögtön a hétközi forduló kedden. Ha tényleg el akarunk érni valamit ebben a szezonban, akkor azt nem 1-1 rangadón kell bizonyítani, hanem éppen az olyan csapatok megbízható és stabil bedarálásával, mint amilyen az Empoli lesz kedden. A valami nálam a dobogónál kezdődik.

Nézzünk akkor egyéni értékeléseket!

Abbiati 6 Végig magabiztosan védett, semmi sem múlt rajta.
Abate 6.5 A csapat egyik legjobbja volt, szerel, kisegít, mindenhol ott van.
Zapata 6 Sok támadást akasztott meg, nem is nagyon volt bakija.
Rami 6 Mintha lenne rajta egy kis rozsda.
Poli 5.5 Most tovább bírta szusszal.
de Jong 6 Nagyon nehéz dolga volt középen,  nem is futotta most „olyasmire.”
Muntari 5.5 Átkozottul jó a diplomáciája.
Honda 5.5 Akart ő, de mire hozzákerült volna a labda, már 8-an voltak rajta.
Menez 6.5 Őszinte csodálója vagyok ennek az embernek.
El Shaarawy 5 Ez tőle nulla volt.

A cserékről inkább semmit.

Ha ez a meccs félre is siklott, kiváló munkát végez a csapatnál. Kezdő edzőként, úgy tűnik, képes lesz felrázni a történelmi mélységekbe zuhant csapatot, ez pedig minden elismerést megérdemel. Biztosak vagyunk benne, hogy ez az apró kudarc nem fogja megingatni a hitét, és nem fogja demoralizálni a brigádot. Továbbra is hatalmas FORZA!!!