Még az óévben sikerült nyélbe ütni egy olyan üzletet, aminek egy részéről gyakorlatilag a komplett nyarunk szólt. Alessio Cerciért nem voltunk hajlandóak fizetni majd’ 20 millió eurót, ellenben a kezünkbe került egy olyan ütőkártya, amire nem tudott nemet mondani az Atletico Madrid. Mivel hamarosan nyit a téli piac, elé megyünk ennek is, meg természetesen véleményezzük, mivel egy egykoron ötvenmilliós csatárról relatíve ritkán mondanak le ingyen, karrierje során másodjára.

Ez a transzfer így, ebben a formában teljesen vállalható. Az borítékolható, hogy tíz millió eurón felül az életben nem fizettünk volna Cerciért, és nem is biztos, hogy az úgy jó lett volna, viszont ilyen feltételekkel ez megint kalapemelést érdemel Galliani számára. Még mielőtt azonban a szilveszterről megmaradt pezsgőkért nyúlnánk, nem azért, mert Cerci akkora játékos lenne. Hanem sokkal inkább azért, mert egy láthatóan a futballhoz való érzékét elvesztett, mellesleg nem éppen kezdő fizetéssel bíró játékostól sikerült megválnunk, ugyanakkor kaptunk egy az edző taktikájának és kívánalmának is megfelelő játékost. Torresben sajnos ennyi volt, Meneznek megy centerben, hülyeség lett volna kimozdítani onnan, főleg azért, hogy a derék Fernando talán leér az alfához, és valamit újra mutat majd. Viszont tekintve, hogy Honda nem lesz a komplett januárban, Menez inkább középen és elöl játszik, maradt az a Bonaventura El Shaarawy és Niang (?) mellé, akit inkább a középpályára tennénk vissza legtöbbet, Cerci rögtön megmutathatja, hogy miért is akarta komplett Itália. Ugyanakkor Cerci a szememben közel sem az a megváltó, akit lényegesen több pluszt tud hozzátenni a csapat játékához. Az tény, hogy szélsőként hasznos lehet, tapasztalt, ismeri a ligát – ezek mind mellette szólnak. Egyben ő is inkább a kétezres évek elején dübörgő futballista prototípusok egyik ékes darabja, nevezetesen a szélsőé: aki gyorsaságával, és nem túl bő trükk tárával ki tud emelkedni a középszer közül, de ezen felül hosszabb távon nem tud kiemelkedőt nyújtani. Cerci valószínűleg hozni fog néhány pontot, azaz mondjuk kiharcol néhány büntetőt, oszt néhány asszisztot, és talán öt gólt is lőni fog a fél szezon alatt, de önmagában nem fogja megoldani a problémáinkat, pláne nem két év múlva. Az viszont vitathatatlan, hogy kölcsönben, ingyen ezt a bizniszt nem lehetett kihagyni, de ez már az a filozófia, vagy jóval inkább kényszerút (ezt ki-ki döntse el maga), amire jelenleg a klub rákényszerült. Nem mondhatjuk, hogy rossz húzás, de ettől nem leszünk közelebb még csak a Roma-Juventus duóhoz sem. Hogy leírjuk, mire is gondolunk konkrétan Cercivel kapcsolatban, segítségül hívjuk a whoscored jellemzését:

Mint láthatjátok, a passzolásban, a levegőben és a védekezésben kifejezetten gyenge Cerci – ellenben a csel és a távoli lövés az megy. Egysíkú, közel sem kreatív, és távolról sem a csapat érdekéért dolgozó játékos Alessio, amit persze felejtethet, amennyiben az erősségeit a maximálisan ki tudjuk hozni, azaz ha olyat tud produkálni, mint Menez. Cerci igazán hasznos is lehet, de túl sok poszton nem is számolhatunk vele, és a mai kor futballistájához képest kifejezetten keveset tud – igaz, azokat a Serie A szintjén az átlagnál sokkal jobban. Innentől Pippón, na meg saját magán múlik, mennyit tud kihozni a történetből. Mindenesetre az nálam beszédes, hogy Simeonénál 25 percnél több egyetlen komoly tétmeccsen sem jutott neki, a kezdőbe például egyszer sem fért be.

Január ötödikén válik hivatalossá a transzfer, hiszen akkor nyit ki a téli átigazolási piac. Az eddig megjelentek szerint még egy szélsőben gondolkozik Galliani, ami viszont már kezd is talán sok lenni, főleg Taarabt újbóli milánói kirándulását említik meg. Viszont tekintve, hogy már Cerci is van, van egy Bonaventura-(majd februártól)Honda-Menez (ha éppen ott) El Shaarawy-sor, amiben nem biztos, hogy nélkülözhetetlen elem a Fáraó, de ne kezdjük ilyen csúnyaságokkal az évet, mindenesetre a Dortmund figyel, és eddig összegekkel sem nagyon dobálóztak, most viszont már egy olyan is volt, hogy 15 milláért köszönjük szépen, simán elfogadjuk a csekket. Továbbra is terítéken van egy center esetleges érkezése, mivel jelenleg egy faragott (Menez) és egy szintén alacsony szinten mocorgó (Pazzini) csatár mellett nincs több a keretben. Destróról nagyon pötyögnek, de a probléma itt is inkább az, hogy a Roma számára is vállalható összeget nehezen fogunk kipötyögni. Armeróval, Zaccardóval, Nianggal, Albertazzival nem igazán számol a vezetés, a tél kérdése, hogy sikerül-e rájuk vevőt találni, mert még Armerót (és így a megsérült van Ginkelt is) csak-csak visszaküldjük a feladónak, de a többiekkel kapcsolatban már komplexebb a probléma. Persze a felsoroltakon kívül is pörögnek a nevek már a nyitás előtt, azonban a kérdés az, hogy az eddig sem keveset zabáló keret idén is csak úgy változhat, hogy előtte valakit le kell passzintani, vagy be tud vállalni a Casa Milanból származó, új húsostészta-eladásokból annyit a klub, hogy egy-két érkező bére és költsége még belefér. Utóbbi meglepőbb lenne, mindenesetre ha aktivitás nem is, de hírek lesznek bőven, vízkeresztkor meg le kell nyomni a Sassuolót – bizonyára Mexes nélkül, aki egy hónapig kidőlt a térdsérülése végett, kár, hogy kb most volt a legjobb az eddigi milanos pályafutása alatt. Tekintve, hogy Armerót kinyomták Rómában, DS, Abate és Alex is még „mankóban” töltötte a szilvesztert, így az lenne a legnagyobb show, ha addig még hoznának egy szélső hátvédet.