2016 fázós eleje – Biglia indítja Suso-t a jobboldalon. Suso épp eléri az alapvonal előtt, megtartja, észreveszi a területet. Bemozog Locatelli, átveszi a tizenhatos sarkánál, felnéz, tudja, hogy mindenki passzra számít, de meghozza a döntést, ami ebben a pillanatban felemeli egész pályafutásának csúcsára – hatalmas torpedót indít meg a hosszú felsőbe! Ezt Buffon sem szedi ki a gólvonalon túlról! Loca-loca Telli-telli, mekkora legenda lehetett volna nálunk a gyerekből! De így most, ami miatt újra érdemben megemlíthetjük a nevét így közel 10 év elteltével, az szegény Lukita lefejelése volt, immáron zebra mezben. Utólag pedig majd látjuk, hogy ezzel nyitotta meg az utat Jashari felemelkedéséhez. Köszi Loca, várunk vissza Luka!
Mindenki emlékszik még szerintem, hogy mi volt legutóbb, amikor idegenben jártunk a Sassuolo otthonában, és Allegri volt az edzőnk. Aki nem, annak segítek – azóta minden nyáron kétszer leigazoltuk Berrardit! Előbb-utóbb csak átül hozzánk, elvégre már megérett a feladatra, így 31-en túl. A sebessége már szinte Cerci-t idézi, szóval én látok benne egy most, vagy soha lehetőséget. Nem lenne rosszabb elől, mint Rafa és Puli összesen idén.
Apropó, idén: egyrészt van ugye ez a csak-a-topnégy dallam, amit Maxi az elejétől játszik. És hát valójában csak a legelvakultabb fanatikusok hitték, azaz hittük el néha, hogy itt ez lehet ennél komolyabb. Nem lett. Most meg szorítani kell a zabszemet a popóban, hogy nehogy kicsússzon valami, mielőtt beérünk a célba, négy forduló múlva.
Addig jön egy Sassuolo – Atalanta – Genoa – Cagliari sorminta, amit azért illene szép zöld színekkel hozni nagy százalékban. Lehet matekozni, jó magyar / Milan szokás szerint. De izgulni azért csak a Como / Juve szimpatizánsoknak lenne már érdemes őszig. Taccsvúd.
Ez a soron következő meccs vasárnap délután háromkor remek konkurenciája lehet a kertvárosi, vagy agglomerációs gérvágó / fűkasza / benzines fűnyíró triumvirátusnak, az ebéd utáni szundi megzavarására.
A mi esetünkben azért csak-csak adódik érdekesség, méghozzá minimum két fronton: először is az elején felemlegetett Lukita sérülése miatt idén már nem lép pályára Milan mezben. Reméljük, hogy csak idén! A lényeg, hogy most itt szépen megágyazhat magának Jashari, vagy Ricci. Ki tudja, de én azért látom ebben a két srácban a fantáziát. Bőven játszhatnának Foffer kárára többet is akár.
A „Támadóink”:
A másik meg a csatár kérdés. Vagy már lassan bermuda háromszög. Óriási kognitív disszonancia lehet szegény Allegri számára, hogy felküldi a szerencsétlen támadóit, aztán jönnek a valódi számok, és büdös nagy nullát produkálva festi kékre a térképet, bárki is fusson ki a gyepre – be vannak oltva ezek a gyerekek gól ellen. Én nem erőltetném ezt a kellemetlen kérdést már ebben az évben. Az előző poszt alatt ugye jött az ötlet cunami a megfelelő felállásra – ehhez hadd csatlakozzék, és irányozzam elő a 3-7-0-ás felállást. Hagyjuk a picsába Rafát, Pulit, Nukut, Fülit, Imit, meg aki még ott van. Menjenek nyaralni a VB előtt! Tegyük fel a Ruben – Bio duettet, annyit képesek összebohóckodni, mint az előbb említett delikvensek. Idén.
És ez a kulcs szó – idén ez még oké. Mert az első félév annyira pofásra sikerült (bizonyos keretrendszerben tényleg!), hogy van benne ennyi buffer. De jövőre egy ugyanilyen szemeszterért fejeknek kell hullania. Addig is idegességre semmi ok. Holnap is szépen jön a 0-1. Szigorúan középpályás góllal!
Tipp: 0-1 (82′ Jashari 30-ról)
Napi off: