Na, emberek, nem ússzuk meg, ezen a héten is lesz bajnoki. Amúgy se nagyon hiányozna, főleg úgy, hogy majd szétesik a fejem, no de meccs van, úgyhogy poszt is van, ez egy komoly blog, itt nincs szarozás. Az egész naptári évben jó nagy szarok vagyunk, egy igazi szar csapat, itt tényleg mindenki nagyon komolyan gondolja, hogy rakjunk össze egy igazi gány csapatot, nincsenek kompromisszumok. Láttam tegnap este, ahogyan a csóri Torino elintézte a nyálkássá szopkodott Bilbaót, hát mondom, baszódjon meg mindenki, én ezekre nagyon irigy vagyok. De miért nem lehet nekünk szerethetően szar csapatunk, na ezt magyarázza el nekem valaki! Persze fogjam be a pofámat, mert múlt héten levertük a Cesenát. Ehh, kurvaélet. Hajtás után bélmosóvízzel gurgulázunk.

Na, hallom, hogy Pippo szegény majdnem összeverekedett a Cerci-féle ripőkkel, persze meg se lepődök rajta, csak mondom, hogy az ilyen dolgokból látszik, hogy mekkora kupleráj van jelenleg a csapatnál, úgyhogy mi aztán már tényleg nagyon keményen rászolgálnánk a purgatóriumra, legalább annyira, mint a Parma. Ne faszoskodjunk összeállítással meg taktikával meg edzővel meg hasonló apjafasza dolgokkal, mondjuk ki, hogy ez itt egy nagy-nagy budi.

Szóval, meccs. Szombat este 20:45-től a fenséges Bentegodiban, a fatelep melletti grundon. Diego Lopez visszatér az eltiltásából, jöjjön, fasza.  Középső védők. Palettát megette reggelire Mascarpone, de most azért csak kezdjen nyugodtan. Mexes. Az, hogy ez az ember nemhogy a keretben lehet, de még a kezdőbe is jelölik, mindent elmond arról a gennyes zsírban tocsogó szőrcsomóról, ami jelenleg csapatunk allegóriája. Bonera. A legendás lúdtalpak a jobb oldali  vonal mellett tipeghetnek. Antonelli. Ki más? Montolivo. Legalább annyira leszarja, mint én magam. De Jong. Húzna már a faszba ezerrel. Poli. Az utóbbi hetek egyik legjobbja. Bonaventura. Nem ezek a legszebb napjai. Menez. Vagy hozza, vagy nem. Destro. Jól idetalált.
A padról Abbiati, Donnarumma, Alex, Essien, Bocchetti, Muntari, Van Ginkel, Cerci, Honda, Suso és Pazzini szállhatnak be. A többiek értelemszerűen le vannak sántulva, eltiltottunk ugyanis nincs. Kivéve szerencsétlen Albertazzit, aki a keretbe sem került be.

Az ellenfélről. De sokat nem kell velük foglalkozni. A Chievo semmi más, csak a szokásos alsóházi, még-pont-ki-nem-eső szarházi rafkós banda. Ősszel vertük őket, de ebből még semmi sem következik. Most egyébként bentmaradást érő helyen tanyáznak, úgyhogy talán nem akarják majd kettéharapni éles szablyáinkat. Ha lennének. Ott lesz Paloschi, aki nagyon él a szedett-vedett védelmek ellen, az Inter-nevelés Meggiorini, de ő inkább a nevelőklubját szereti szívatni, a helyére került Schelotto, a helyi faszacsávó Izco, a veterán Dainelli, a szokásos random jugó bagász, Birsával az élen, akinek tépje szét a herezacskóját a rottweilerem, ha el meri sütni a balosát. Oszt ennyi, zsupsz.

Bugylibicska, mit mondjak még? Leülünk elé, köpködünk jó hegyeseket, azt hátha nyerünk a végén, a kutya úristenit ennek a gyehanna szezonnak.