Én nem tudom mi történt a srácokkal, de kajakra megfordítottak egy olyan meccset, amelyen simán ki kellett volna kapnunk. És ezzel véget is ért a szezon, ollé, vivát, ámen! Összekapartunk kemény 52 pontot, amivel sikeresen alulmúltuk tavalyi önmagunkat is, de Galliani mester majd elmagyarázza mindenkinek, hogy míg tavaly 45 ponttal maradtunk le a Juventusról, most csak 35-re, és ez mi, ha nem előrelépés?! Pippó apánknál egy kicsit beakadt a lemez, de legalább már a mai naptól elkezd a következő szezonon dolgozni, Isten áldása legyen a munkáján, tényleg. Na de basszameg, csak megvertük az Atalantát, úgyhogy hajtás után hozsannaáradat!

Naaszongya. Az Atalanta ugye bergamói csapat, Bergamo pedig bizonyos szempontból Milánó elővárosának is tekinthető, úgyhogy ezek a kis vérszívók mindig keményen ráfeszülnek ezekre a meccsekre, meg persze a kuzinokat is rommá szopatják. (Ezt persze csak így magunk között, társaságban kikérjük magunknak, hogy bármi közünk is lenne hozzájuk.) Így volt ez tegnap is, a kis poloskák már a kezdő sípszó után ránk vetették magunkat, meg látszott, hogy a népek is úgy jöttek ki a stadionba, hogy akkor most is Milánkát fognak enni. Máshogy nem lehet magyarázni a feszkózást, hiszen kit érdekelne, hogy harminchét ponttal leszel tizenhetedik vagy negyven ponttal leszel tizenhetedik? Szóval nekik megvan ez a fixációjuk, hogy ezek a meccsek fontosak. Jó, akkor rajtunk ne múljon, legyen ezzel is jobb az életük, vigyék csak – gondolnánk. De oszt nem.

Szó, ami szó, 0-1 után semmi jó nem nézett ki a sztoriból, viszont meglepő módon átvettük a kezdeményezést, sajnos nem tudtam megnézni, hogy a bekapott gól után hogyan változott meg a labdabirtoklás, de szemre úgy tűnt, hogy 40:60-ra dobtunk egy 65:35-öt, már ami az első félidőt illeti. Először még csak a körbegurigázás ment, aztán viszont jöttek a gólok is, Pazzini belőtte a 101-et (kiskutyás pólóval most nem készült), szegény Jack pedig nagy keservesen bevitte a vezető gólunkat is.

Ez tényleg egy nyomós érv, rendben is van. Jack olyan citromba harapott pofát vágott az első gólja után, mintha a ravatalozóba készült volna, ahogy a nagy könyvben meg van írva. No de mi van akkor, ha lősz még egyet? Az már picit komikus. Egyébként esztétikailag kibaszott az élet szegény Jackkel, mert sokkal látványosabb, ha mondjuk beversz egy szabadot 30-ról, és utána nem örülsz, ilyen csövi góloknál viszont úriembereknek zsenánt ünnepelni, hiszen nem igazi teljesítmény a kapu torkából bepippózni egy ide-oda pattogó labdát, főleg úgy, hogy az elsőnél még a kapus is beleért. A második után Pippo meg is könyörült rajta, és le is kapta gyorsan, mert az egész világ szegény Jacken röhögött volna, ha összehozza minden idők legsavanyúbb mesterhármasát.

Különösen a második gólját megelőző szituáció volt kritikus. Láthatta, hogy Pazzini akkor sem fog odaérni, ha reggel indult volna el arra a labdára, úgyhogy ez az övé lesz, és gól. Már készítheti is elő a hét liter savanyúkáposztalét nyelt pofát. Igen ám, de elsőre csak a kapufára pattan, meddig kell még tartani?! Utána meg kell várni, hogy a pancser kis köcsög elcsússzon előtte, és ha ez nem lenne elég, akkor még tolni is kell rajta egyet befelé, mert a hülye kapus is bezavar. Nem lepődnék meg, ha szegény Jacknek begörcsöltek volna az arcizmai a végére. No de lényeg a lényeg, ha lehet hinni a beszámolóknak, akkor Bonaventurát felállva tapsolta meg az egész stadion a lecserélésekor.

Na akkor ennyi elég is lesz. A szezon vége egész jól sikerült, meg az eleje is, nagy kár, hogy közte volt az a 32-33 meccs. Nehéz az élet, na. Lehet izgulni, hogy a Torino első számú csapata égjen be a Cesena ellen, és akkor megvan a nagyszerű 9. hely. Sőt, ha az Empoli néggyel ütné az Intert, akkor még őket is megelőznénk, és akkor beállítanánk a tavalyi fika eredményünket újra. De akkor mondhatnánk, hogy de legalább. Lehet figyelni a hivatalos kommünikéket, de csak azokat. A holtszezonban is lesz azért poszt talán. Köszönet az egész éves figyelemért, főleg azoknak, akik még mindig megmaradtak kommentelőknek. Forza Milan, oi Pippo Inzaghi, csók, puszi, pá!