Lehet, hogy én vagyok a hülye, de…

még mindig van admin jogom!!! Mindez feljogosít arra, hogy osszam az észt továbbra is rendületlenül. Szóval az a nagy helyzet, hogy bekövetkezett az, amire semmi esélyt láttam: ez a Mr. Bee csak megvette a klub kisebbségi tulajdonrészét, sok, nagyon sok pénzért. Bár maga a hivatalos kommüniké „csak” annyit mond, hogy a következő nyolc hétben a két fél tárgyalni fog a 48%-os részesedésről, ezt mindenki úgy értelmezi, hogy megegyezés van, csak ki kell dolgozni a részleteket. És igen, valószínűleg ez így is van. De mi minden következik ebből? Mi az, ami miatt még mindig húzom  a számat? Hajtás után egy kis elmélkedés, kategorikus kijelentések nélkül.

Na, szóval. A Fininvest (azaz a Don ) mintegy 500 millió euró friss pénzhez jut, ezzel párhuzamosan kikerül a portfóliójából a Milan majd fele. A hangsúly itt a majdon van, mert ebben a formában az irányítás joga továbbra is a Berlusconi családé. Ezzel összhangban, a pénz is. Tehát a Don dönti el, hogy eme nem jelentéktelen summa mekkora részét hajlandó visszaforgatni a klubba, és mennyit tart meg magának. Semmi sem magától értetődő. Nyári mercato, stadionprojekt vagy éppen a nem a legszebb napjait élő vállalatbirodalom konszolidálása – hirtelen nem is tűnik olyan soknak a pénz.

De most már kezdjünk el spekulálni, az áldóját neki!

Nem értem, hogy mi a fenéért jó ez a biznisz a sárgáknak.

Nézzük csak! Többet fizetnek a Milan kevesebb, mint a feléért, mint amennyibe szőröstül-bőröstül került az Inter vagy a Valencia.

És még nem is dirigálhatnak a pénzükért.

Na, ez az, ami nagyon bassza a csőrömet. Kiadsz bazdmeg egy valag pénzt, és akkor nem te leszel az atyaúristen a háznál. Kedves Olvasóm, Te beleállnál egy ilyen bizniszbe? 500 millió euró, és még annyi szavad sem lesz, hogy ki legyen az edző, kiket igazoljon le a klub, meg úgy egyáltalán, nem mehetsz be a Casa Milanba, nem dőlhetsz hátra az elnöki karosszékben, és nem utasítgathatsz senkit.

Nagyon drága bérletet vettek ezek az akárkik a VIP-szektorba.

És még ott sem ők lesznek a sztárok, hanem Berlusconi papa, aki jól lehúzott róluk minden bőrt. Ellenben, ha kijönnek a csúnya számok az aktuális veszteségekről, akkor már rögtön helyt kell majd állniuk, mint kisebbségi tulajdonosok. Micsoda kitüntetés, ugye?!

Páratlanul nagylelkű cukrosbácsikkal van dolgunk.

Vagy mégse, és mást is fog tartalmazni a szerződés. Például azt, hogy 1-2-3 éven belül a többségi tulajdonrészre is opciós jogot szereztek. Vagy, hogy már mostantól ők fogják irányítani az operatív munkát, és akkor Gallianinak megköszönik. Kisebbségi tulajdonrésszel mindez pikáns, maga a szituáció roppant kényelmetlen lenne mind a két félnek, de nem elképzelhetetlen a dolog.

De mégis mit akarnak ezek?

Ja, visszavinni a Milant a világ tetejére. Szóval, nagylelkű üzletemberek alapítottak egy konzorciumot eme nemes cél elérése érdekében, és mindenhova Mr Bee-t küldik el maguk helyett, mert ő még a legfessebb közülük. Lehetnek vagy harmincan. Nagyon szép, hogy így egymásra találtak. És, hogy ilyen szerények. Vagy pénzt akarnak csinálni? A kommüniké végül is arról szólt, hogy ezzel az új felállással agyon fogjuk ütni az ázsiai piacokat. De bassza meg, tényleg annyira, hogy vissza fog nekik jönni a pénzük? Akkor ezek nagyon tudnak! Főleg, ha nem is kell nekik menedzsmentjog. Vagy mégiscsak a Doyen Sports van a háttérben? De ha igen, akkor miért nem hajlandóak elődugni végre a pofájukat?

Túl szép ez, hogy igaz legyen.

Ha kíváncsi valaki a véleményemre.