Kiváló magyarázat // Milan-Crotone 3-1

Lezavartuk, megvan a továbbjutás – röviden ennyivel el is intézhetnénk a tegnapi kupameccset, de egy picit hosszabban nézve, arra garantáltan jó volt ez a Crotone elleni meccs, hogy néhányaknak kőkeményen benyomja az arcba a tükröt, hogyha esetleg lázadni támad kedvük, és nem mellesleg ez is egy igazolás volt Mihajlovics számára.

Még ha persze teljesen másképp is kell értelmezni egy olyan meccset, amibe a hangzatos szöveg ellenére azért a Serie A-s csapatok nagy többsége magasan tesz, legalábbis mentalitásban, valamint inkább Milan C sor volt ez, mintsem B, és hát azért annyira (még) nem vagyunk jók, hogy egy ilyen csapat simán elintézze a Serie B egyik éllovasát. Meg hát, lassan már olyan szó lesz nálunk a kreativitás, mint a köznyelvben a megszorítás, de ettől még tény: tegnap a létező összes kreativitás sikerült kiölni a Milanból azzal, hogy sem Bonaventura, sem Montolivo nem kezdett, és az első félidei borzalmat azért várni lehetett egy Mauri-Nocerino-Poli-Honda-Suso négyessel, még ha az elsőtől és az utolsótól várhattunk is volna valamit, de ebben a közegben azért ez necces lett volna – tehát merő naivitás volt várni, hogy majd ők itt hirtelen berobbannak úgy, hogy egy perc tétmeccs sincs a lábukban. Ettől függetlenül nem írnám le egyiküket sem, de hogy jelenleg nem tudnak a Milannak segíteni, az több, mint valószínű – Honda esetében pedig egészen biztos, és őszintén remélem, hogy a kis japánt innentől kezdve nem kell néznünk, mert jobb lesz ez így mindenkinek.

A beharangozóban arról beszéltünk, hogy Mihajlovics eddigi döntései többnyire ültek: a tegnapiakra is rá lehet éppen húzni ezt, csak kicsit más értelemben, mert ha a szerb célja a kupameccsel az volt, hogy megmutassa, hogy a most szerepet kapott kerettagok miért is nézik többnyire mellőle a meccseket, akkor ez tökéletesen sikerült. Elképesztő volt az a difi, amit Montolivo, Bonaventura és Niang beállítása hozott a játékba – előtte gyakorlatilag a kezdő egyetlen „komoly” tagja lőtt egy pazar gólt, és ennyi. Megkockáztatom, az alapcsapat sem tudna még három napon belül kétszer baromi jól játszani, az pedig azért várható volt, hogy egy teljesen felforgatott kezdő nem úgy fog működni, mint a NuruMassage filmek csajai: olajozottan.

Nem lett volna rossz ezzel együtt elkerülni a hosszabbítást, de talán nem tett rosszat az sem Jacknek, sem Montolivónak sem Niangnak, hogy focizott egy kicsit nem bábuk ellen. Nem volt szép a keddi meccs, de ahogy a milannews is fogalmaz: a katasztrófát sikerült elkerülni, ráadásul egy abszolút teher nélkül focizó Crotone ellen, és gyanítom, ha tényleg megnyerjük a karácsonyig ránk váró három bajnokit, akkor nagyon hamar el fogjuk felejteni mindazt, ami tegnap történt. Hétvégén meg visszatér a 442.

Abbiati 6.5 – Amit kellett, fogott.

Calabria 6 – Ez nem a jobbik estéje volt, de annyit azért mutatott, hogy nem kell félnünk, ha őt kell bedobni bajnokin.
Mexes 6 – A szokásos Philippe.
Zapata 5 – A gól előtt csúnyán befűzték, és sajnos ez visszatérő motívum nála, hiába van 80 tanári perce, ami tegnap ráadásul nem is volt, mindig van egy momentum, ami lehúzza, de kegyetlenül.
De Sciglio 5.5 – Ha van ügy, amit még nem rendezett el Mihajlovics, akkor az övé mindenképpen az.
Poli 6.5 – Ameddig van benzin a tankban, ő megy. Mindenfele.
Mauri 5.5 – Egy genovai/udinei/veronai féléves szerződést kell elétolni karácsonyra.
Nocerino 5.5 – Elé meg egy elbocsátó, szép levelet.
Suso 5 – Biciklizni tud, de ezt a játékot nem csak így játsszák.
Luiz Adriano 7 – MoTM.
Honda 5 – Se benzin, se tank, se bicikli. Bízunk abban, hogy az ügynöke jobb, mint Raiola!

Niang 6 – Élvezi az életet, középtájt.
Montolivo 6 – Szép volt az asszisztja.
Bonaventura 6 – Neki meg a gólja.