Sima ügy, mint a herevasalás // Palermo-Milan 0-2

Akkora hatás alá kerültünk a pár nap alatt letudott két, 5-0-s gólaránnyal abszolvált győzelem után, hogy még egyelőre keresgéljük saját magunkat, de lassan hiába dörzsöljük a szemünket, ez már tényleg a valóság. Lazaság van, Amit ha nem is lehet fent tartani május végééig, de mindig jó lesz visszanézni.

Palermóban nyerni mindig nagy karajság: talán akkor volt legutóbb ennyire cool a csapat Nápolytól délre, amikor még Zlatan mester varázsolt hétvégente. Bár volt 1-2 necces pillanat, ott Gilardino fejesénél azért elmormoghattunk egy rövid imát is, de a meccs 90%-ában az történt a pályán, amit a Milan akart – még vezetés után nyertük meg a meccset, akkor is egyszerűen jó volt nézni, hogy süt mindenkiről a magabiztosság. Persze, a kérdés és a kétely továbbra is ott van bennünk, mert hátrányból nagyon más lenne megnyerni egy meccset, de csak ezért nem kérjük meg egyik hátvédünket sem egy első perces öngólra.

Szóval úgy tűnik, Mihály Derbyn aratott sikere valóban visszahozhatott valamit az önbizalomból: Niangban például annyi dúlt, hogy ki is kapta Bacca kezéből a labdát a tizenegyesnél: nagyon win-lose szituáció volt, de ebből jól jöttünk ki, reméljük, Yohann Sebastian Bacca nem fog ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, mert most tényleg szinte minden kezd egy kerek egészre hasonlítani, és tudjuk, hogy minden nagy gáz egy minimális hajszálrepedésből indul.

Most viszont az a helyzet, hogy minden kerek: hátul atombiztonság van, középpályán Montolivo ligaelit teljesítményt nyújt, Kucka és Bertolacci jól kiegészítik egymást, Bonaventura lubickol, Niang élvezi a játékot, Bacca pedig kezdi korábbi önmagát utolérni a labdaérintés/gól mutatóban. Nyilván nem lesz ez így májusig, de az, hogy ez a csapat rövid időn belül sokadik meccsét húzza be ennyire könnyedén, és nem kell a dezodorok tömkelegét elfújkálni, hogy eltűnjön az izzadtságszag, az mindenképp egy olyan állapot, ami a Mister és a keret tagjainak munkáját dicséri. Jelenleg ki tudjuk használni az erősségeinket, mindenki egy sorban áll, és tudja a helyét – ez pedig legalább olyan jól esik már a milanista lelkeknek, mint a meccs közbeni sörök. Keep concentrate, AC Milan!