Megálltunk 49-nél, mint Rocky Marciano # Milan 1-2 Juve

Na, kérem tisztelettel. Áldozzunk néhány sort a tegnapi szopodának, de azért olyan sokat ne rágódjunk rajta, igazán nem éri meg. Azt gondolom, hogy pontosan azt kaptuk, amit várhattunk, nagyon nincs itt miről beszélni. 6 fordulóval a vége előtt már nem tud meglepetést okozni a csapat, tényleg csak az az egy baj van, hogy hátra van még az a 6 forduló. Hajtás után néhány szóval elintézzűk ezt a sablonos 1-2-t. És kaptok még bónuszként egy régen látott színvonalú taktikai diagramot is, megéri kattintani!

Na, vágjunk akkor bele! Nem volt itt semmi újdonság a tavalyi meg tavalyelőtti dolgokhoz képest. Se általánosságban, se erre a meccsre leszűkítve. (Emlékszem, a Madonnina után azt találta mondani csirko, hogy jó lesz. Hát, nem lett jó, pedig ő azt tényleg ritkán ragadtatja magát ilyesmire. ) Na szóval, nem hordozott magában komolyabb tétet ez a meccs egyik csapat számára sem. Jó-jó, persze nekünk fontosabb volt, elvégre ez mégiscsak a Juventus volt, me hát ugye feszt napirenden van Szinyó kirúgása, ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem igaz, de nem hiszem, hogy sokat számítana. A  Juventus meg Buffont leszámítva beleszart az egészbe, és mégis nyert. Na, meglepődődött most ezen valaki??!!

Nekidurálták magukat a srácok, meg minden, összejött a gól is, meg egyébként is megdolgoztattuk rendesen az öreg Buffert, de ha valaki azt gondolja, hogy csak miatta nem rúgtunk 3 vagy 4 gólt, az valószínűleg elég vakon van. Sanyi bácsitól szép volt a fejes, persze ez csak arra volt jó, hogy egy picit felrázzuk az ellenfelet. Szó mi szó, elég olcsón leadtuk az előnyt, de hát mi ilyen hagyománytisztelők vagyunk, ezen már nem lehet változtatni.  Mindenki a koppert szidja, de érdemes visszaidézni, hogy pár pillanattal előtte Alessio srác vesztett fejpárbajt ott, ahol kurvára nem kéne.

1-1 után volt még helyzetünk szarásig, de mindegy is, hogy mind kimaradt, mert elképzelni nem tudom, hogy tudtuk volna megnyerni ezt a meccset. Aztán jött a Juve, jött Pogba, és max. arról mehet a vita, hogy szándékosan így lőtte-e meg azt a labdát ez a bantu srác. Az angolok szerint kurvára igen, szerintem meg elmehet a picsába mindenki, nem hiszem el. Ha mondjuk Zapata lőtte volna, akkor neki kérdés nélkül elhiszem, Pogba viszont csak egyszerűen eltörte, ennyi. 1-2 után meg mindenki a végső sípszót várta, ami, hála az égnek, egyszer csak eljött, és végre túl vagyunk ezen a szaron. Most lehetne azon rugózni, hogy mi lenne, ha mindenki ellen így játszanánk (hint: SEMMI!!!) meg ilyenek, de azt látni kell, hogy a tegnapi Juventusszal még másik 8-10 Serie A-csapat pariban tudott volna lenni mezőnyben. Úgyhogy erre az 1-2-re igazán ne verjük a nyálunkat. Foly. köv. jövő héten a rosseb se tudja, hogy ki ellen. Na csók, puszi, pá.