A Madonnina után újra itt van előttünk egy elvárt győzelem, egy kötelező három pont, mintha a meccs maga csak egyszerű formalitás lenne, és csóri toszkánok már jó előre könyvelték volna maguknak az újabb hazai bukót. Én azt mondom, csavarjuk egy kicsit lejjebb a hangerőt, és gondoljunk vissza akárcsak erre a szezonra is, milyen szűken tudtuk hozni azokat a meccseket, amelyeken legalább ennyire nekünk állt a zászló, mint a mostanin, lásd a palermói túrát vagy a Pescara látogatását. És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy mindig szenvedtünk a kékek ellen, tök mindegy, hogy mit mond a statisztika, akkor elmondható, hogy cseppet sem tűnik olyan egyértelműnek már az a bizonyos. Hajtás után lényegre törően felvezetjük az esti métát.

Vince szerencsénkre jó formában van, még arra is volt energiája, hogy visszaszóljon a Presidentének, mondván nem a taktika, hanem  minőségi játékosok, kompetens vezetés és jó edző kell az eredményekhez, bár nem gondoljuk, hogy a Donhoz eljutott volna az üzenet. Lényeg a lényeg, a Mister abszolút a földön jár, és tisztában van vele, hogy meg kell szenvednünk minden meccsen, különben könnyen ráfázhatunk. Nem mindig kifizetődő megpróbálni pont annyit kiadni magunkból, ami épp csak elég a győzelemhez, még akkor is, ha eddig minden minden kicentizett meccset be tudtunk húzni, kivétel talán ez alól épp a múlt heti derby, na de ott azért simán ki is kaphattunk volna a helyzetek száma alapján… Reméljük, nem innen kell majd noszogatni a srácokat…

Mert ez az Empoli cefet rossz idén, legutolsó 10 A ligás meccsükből csak egyet tudtak megnyerni, a többin még gólt sem rúgtak, ennél sokkal jobb ajánlóvelet nehezen tudnánk elképzelni a B-be. A legutóbbi partin – a Robur elsüllyedése óta a tulajdonképpeni toszkán derbyn – beszoptak egy kvátrót a Fiortól, ez azért nem kis szégyen nekik hazai pályán. Nem elég, hogy a támadójátékuk teljesen impotens, hátul hajmeresztő dolgokat művelnek, rossz ütemű belépők, random eladott labdák és értelmezhetetlen tömegjelenetek mesésen gazdag kavalkádját hozzák össze, legalábbis ez jött le abból a bizonyos 0-4-ből, noha valljuk be, ez is csak ahhoz volt elég, hogy beérjenek minket a kapott gólok számát illetően. Úgyhogy ne ítélj elsőre, vegyük komolyan ezt a zaccot is!

Ami a mieinket illeti, alaposan felforgatott kezdőnek kell ma este helytállnia Empoliban, ami elég baljós annak tükrében, hogy Genoába is elég hasonló előzményekkel utaztunk. Persze – hogyan is lehetne másként – mindenki szeme fénye, Giggio lesz a portás, reméljük, a szekusok, Romagnoli és Raklap oda se fognak hozzá engedni senkit sem. Alessio visszatérése egyébként a labdakihozatalok miatt legalább olyan fontos lesz, mint a védekezés szempontjából, figyeljétek majd. A két szélén Iggy és Mattia gürcölnek majd, a Capitanót egyébként egy bornírt pletyka alapján figyeli a Barcelona, de mi nem adjuk őtet senkinek, nemhogy ezeknek a katari pénzen hízott adócsaló mutánsgyárnak, az biztos! A középpálya elég ad hoc lesz, Locatelli az egyedüli fix ember (nem rossz, mi?!), mellette Pasalic és Matyiferi kaphat lehetőséget. Előbbire nyilván jó oka van a Misternek, utóbbi meg a saját embere, miért ne bízna benne? A prima punta Gyula lesz, a két széléről Jack és Suso firkálhat befelé, reméljük, minél többször. A padról Politól, Politól és Politól várhatjuk majd az impactot, ha lehetne négyet is cserélni, akkor adnék azért egy kis esélyt Niang vagy Kuco játékának is, urambocsá’ Bertók is ott lesz azért a padon.

Nyerhető a meccs? Igen, nyerhető.

Estére várunk mindenkit, Forza Milan!!!