Kis túlzással a legálisan alkoholt fogyasztó Donnarummáról szólt minden a meccs előtt, amennyiben pedig muszáj valamennyit „szakmázni”, akkor beszélhetünk sorsfordító meccsről is.

Egészen tisztességesen kijöttünk ebből a Bologna-Lazio-Fiorentina hármasból, még hogyha egyértelműen is akadtak gondjaink a játékkal, hogy ne használjunk erősebb szavakat. Hét pont, köszi, ez pont oké, aztán persze mindig görcsbe szorul a gyomrunk, mikor a Sassuolo következik. Mondjuk mostanában még a be nem fagyott Balaton jege is jobban kiszámítható, mint az, hogy mire képesek, és nem mellesleg olyan nagy bajnokokkal operálnak, mint Aquilani vagy Matri. Kikaptak a legutóbbi három hazai meccsükön, ami tekintettel arra, hogy közte van a Juventus is, még magyarázható is lenne, de így, hogy a Cesena és a Chievo van mellette, már nagyon nem az. Durva lenne sokadjára is beszedni azt, amit ellenük sikerült néhányszor – de abban különbözik Montella Milanja, hogy bármennyire is ramatyul néz ki mondjuk 80%-ban, a maradék húsz az olyan kurázsit jelent, amivel bőven lehet számolni, legyen szó bármilyen helyzetről. Persze lényegesen más lenne a helyzet, ha nem csalnánk el a meccsek elejét, de valószínűleg az lehet, hogy tüdővel végig nem bírjuk, és tekintve, hogy a végén eddig nagy százalékban a mi oldalunkra dőltek el a meccsek, joggal bízunk is ebben. Mindez persze nagyjából semmit sem jelent, jóval több van előttünk, mint mögöttünk – és talán ez a meccs lehet megint egy szintlépő, mert ha nyerünk, akkor végképp maradhatnánk az első öt környékén, de ehhez nem ártana még egy kis benzin, vagy valami, amivel ezt át tudjuk alakítani azzá, ami hajt minket, mert megin’ arról írnak, hogy Pasalic kimarad, és jöhet Bertolacci. Sosa mondjuk mostanra elkapta a ritmust, és tekintettel arra, hogy Locatelli egyre inkább kikopott, ez egy egészen pozitív történés kis csapatunk életében. Centerben maradhat Bacca, aki nemet mondott egy nem kicsi, távol-keleti összegre – aztán, hogy ezt milyen motivációval tette, nem tudni, de bízzunk benne, hogy az volt mögötte, hogy szeretne bizonyítani még az európai, komolyan vehető színtéren.

És akkor Gigio: pokoli, hogy a csávó 18 éves korára majdnem 5000 percet játszott már a Serie A-ban, van 19 olyan meccse, amiken nem kapott gólt. A csávónak tényleg jelent valamit a klub, és bármennyire is kicsi dolgoknak tűnnek ezek, de nem minden játékos születésnapjára készít külön videót a klub, pláne nem videózza le azt, ahogyan a célszemély erre reagál. Lehet, hogy sokat hallgattam a Milan-család kifejezést, de ez nekem visszahozott valamit abból, amiért igazán lehet szeretni ezt a klubot, amitől tényleg Milan lehet a Milan, és valami fény valójában pislákol ott a kidörzsölt, vagy talán már rég kiszáradt szemünk előtt. Grande Gigio!

Várható:
Gigio – Abate, Zapata, Paletta, Vangioni, Kucka, Sosa, Bertolacci, Suso, Bacca, Deulofeu.