Gyerekek, régen régen még a kettővel ezelőtti helyen voltak ám retro meccsposztok, úgyhogy ennek felevenítésére most valami hasonló műfajú szösszenet következik. Most azonban nem fogunk visszamenni Mózesig meg az égő csipkebokorig, éppen csak 2017. február 27-ig, amikor is amolyan télzáró, farsangi, ördögűzős hangulatunkban elmentünk busót járni a rettegett susuellói kertek alá, és most voltunk akkora csibészek, hogy mi tettük be a bűzös, taknyot prüszkölő, mindenkire üzekedő bakkecskének, és nem pedig fordítva, azt a szomorú szemű szerelmetes édesanyjukat, hej, hej, hej!!! Hajtás után sietve még egy pár szó, mert este máris itt a Kijev, és azt is be kell valakinek harangoznia.
Nem semmi, hogy oda-vissza el tudtuk pakolni ezeket a kis retkeket! Persze idén ultra ótvar, amit a műtrágyások produkálnak, de nálunk már népszokás volt – évente legalább egyszer, de ha lehet, akkor inkább többször – istenesen beégetni magunkat ezen kis köldökpamacsok által. Lehetőség szerint a San Siróban, sok Berardi-gól s a gyenge negyedház szórványos füttyével kísérve. Ehhez képest most – ha erősen kiscsapatos megközelítéssel is – de mégiscsak a lehetséges 2 (kettő) alkalomból 2 (kettő) alkalommal megruháztuk őket. Ha ez nem előrelépés, akkor bassza meg a kutya.
Persze azért nem így indult a történet, és hát Vince sem akarta megtörni a hagyományokat, amit Zapi kezdőbe jelölése is jól mutatott. Igen, Zapié, aki már simán összehozott egy nagyobb lélegzetű folytatásos képregénysorozatra való matériát Berardival meg a többi járulékos kis mócsinggal. (Dzádzá azért hiányzott, de megnyugtat, hogy még jobb helyre került ;)). És erre fel mit csinál Dzápátá? Hát, basszus, kibaszott jól játszik! Hova jut már el ez a világ, azt a kurva élet!!! Persze ez nem akadályozta meg Kucót, a páros lábos becsúszások és egyéb mókázások Stadler Józsefét, hogy ne oldja meg nekünk a szokásos tizit. Ennek így kell lennie. Itt van nekünk ő meg Paletta, én mind a kettőt imádom, de ezekkel előbb fogunk Bajnokok Ligáját nyerni, mint bármilyen fair play díjat, amin legalább két csapat elindul, bassza meg.
Aztán visszanyalt a fagyi a kis szarosoknak, mert nem elég, hogy a Giggio által generált erőtér lefújta a térképről a labdát, de jött a mi kis Ischler Lászlónk, és ahelyett, hogy összefetrengte volna a pálya 60%-át, a sussuellói legénység 40%-át egymaga lekötve kiharcolta a csapatnak a győztes gól megszerzésének esélyét. Igen, ilyenek is vannak! És jött Carlitos herceg, és meglőtte azt a bizonyos gólját, aminek szabályosságát vitatnak némely forinttalan szerencsétlenek. Igen, rárúgta a saját lábára, és onnan ment be. Gyerekek, ha ez nem a zseniális technikai tudás legmagasabb szintű megnyilvánulása, akkor semmi nem az. Sajnos az a tendencia, hogy a tehetségtelen vegetáló állatok irigységből rászállnak azokra, akik tényleg tudnak valamit. Láttátok Perisicet, aki sárgát kapott azért, mert feladta magának fejre, és úgy adta haza? Vagy olvastátok a hazai sportsajtó igen kiváló cikkét Fábregas mellőzéséről? Ezek egy tőről fakadnak, de nekünk szerencsénk volt, mert a koszos rigó jól fújta a nótát. Aztán Bacca szerzett még egy lesgólt, meg bekkeltünk 50 percet, de az már ki a faszt érdekel. Na ez ennyi volt, mindjárt jövök a Kijevvel, puszcsika.