Bármennyire is siker a lidérc ellen, meg visszatérő Romagnoli, és ha még hozzávesszük azt, hogy hogy is alakult ez a meccs, valahogy mégis az jön ki, hogy ez egy abszolút jobb mű, mint amit el lehetett volna várni. A Football Managerben ilyenkor jönne az, hogy miért nem tudtok így minden héten?!

Mielőtt esetleg összeborzolódna néhány szemöldök, nem arról van szó, hogy lehengerlő játékot hoztunk volna – még hogyha akadtak is elcseszett ziccerek, de alapvetően nem nyújtottunk semmi olyat, amitől leesett volna az állunk. Viszont végre volt karaktere a csapatnak, ami pedig méginkább felértékelődik abban a helyzetben, hogy 1-0 után a semmiből kapott egy kamutizit a Chievo, és nem sikerült bevágni az első sajátot a szünet előtt. Nem tudok nem összefüggést látni abban, hogy végre valahára Bacca is szó szerint futballozott: nyilvánvalóan nem a klasszikus hamis kilences a csávó, de olyan szintű ugrás volt a Chievo elleni meccs a mondjuk úgy november óta mutatott Baccához képest, mintha tényleg igazoltunk volna egy új csatárt, és akkor itt be is fejezem a Gallianit. Nem azt láttuk tőle, hogy elsétálgat elöl, és várja a csőziccert, hanem végre mozgott, labdát tartott, kicsit megindult valamerre – szóval próbálkozott, amiből nyilván nem mindig lett helyzet, de ez egy akkora minőségi ugrás tőle, ami kétség kívül kihatással van az egész teljesítményre. Olyat, mint az első gólja (még ha adott egy kicsit a malacoknak is az asztal alá), szerintem szeptember óta biztos hogy nem láttunk tőle, maximum egy igazítás után belelőtte a védőjébe – egyúttal persze beleköthetnénk, hogy egy kicsit izmosabb csapatember is lehetett volna, de ha ezt hozza, biztosan egyre nehezebb lesz bólintani bármilyen ajánlatra, már pedig az nem baj, ha nem azzal kell kezdeni a nyarat, hogy vegyünk egy gólképes centert. Ha már a nyár: ne feledjük, mindezt úgy hozta a csapat, hogy kvázi fél nappal a meccs előtt hivatalosan is bejelentették, hogy akkor a biznisz (egyelőre?) ugrott, gondolom, micsoda bomba volt ez – főleg egy Chievo elleni meccs előtt. Ne vegyük el persze a szamarak érdemeit: a brutális kamuval, amit az egyenlítésükkor kaptak, azért fel tudtak pörögni, és Cacciatore már márciusban gondolt a Eurosport szilveszteri összeállítására. Visszatérve magunkra, ha valakit ki kell még emelni, akkor az Sosa: hat kulcspassz a neve mellett, és igaz, hogy a legrosszabb sikeres passz-százalékot hozta a három középpályás közül, de magasan a legtöbbet passzolt, (többet, mint Locatelli és Bertolacci együtt), ami még akkor is zura, ha Locatellit a hatvanadik percben lecserélték. Brutálisan szükségünk van egy ilyen emberre, legalább a tavasz végéig – de ha így halad, én szorítanék neki helyet az őszre is. Kár, hogy ennyit kellett várnunk rá, de úgy látszik, ez egy ilyen karakterű keret.

Szóval csűrhetjük, de a lényeg, hogy egy mentálisan többszörösen nehezített helyzetből megint nagyon jól jött ki a csapat: az meg persze külön plusz, hogy Lapadula gólt tudott lőni, nem vagyunk annyira sokan, hogy kihulljanak egyesek holmi önbizalomhiány miatt. Épp ezért volt fontos Bacca reaktiválása is remélhetőleg hosszú távra sikerül rendbe rakni a kolumbiait, és nem fog bedurcizni a következő alkalommal, amikor lecserélik. Ez a legnagyobb hozadéka a szombat esti meccsnek: megint megmutatták, hogy van kraft ebben a sztoriban, nem estünk össze a kritikus pillanatokban, és ez egy tök jó dolog, még ha egy Chievo is volt az ellenfél, már csak azért, mert egy ikszel is valószínűleg ennek a sokszorosa kezdett volna nehezedni ránk. Ahogy nekiindultunk ennek a Bologna-Lazio-Fiorentina-Sassuolo-Chievo ötösnek a Juventus előtti időszakot összegezve, annyira nem gondoltam volna, hogy ebből 13 pontot fogunk hozni, úgy, hogy Rómában játszunk egy egált. Jövő héten neki lehet menni a Juvénak, nem hinném, hogy bárkinek lennének merész álmai – viszont ha nem töröljük ki egy vasárnapi resettel a Chievo elleni mentalitást, akkor jó lesz ez, majd meglássátok. Ehhez persze kellene majd Suso is. Montellának egy kövér nagy pacsi jár!