Olyan rég volt, hogy talán igaz se volt. És mégis. A Milan megverte, és 4-0-ra verte meg a Palermót. Kész sci-fi azok után, hogy megbízhatóan éppen csak egy kicsivel tudtunk eddig nyerni szinte kivétel nélkül, elég csak ránézni a gólkülönbségünkre. Mi lehetett most más, ötletem nincs. De azért csak jól van ez így, lehet, hogy a fiúk tudtak valamit, netalántán a Don megsejtett valamit, és meglepte magát egy KO-győzelemmel így a legutolsó meccsén. Hajtás után visszafogott örömködés. Ilyenkor jó sokan fel szokták vetni – igen, azt is, hogy a poszter egy földevő barom, de most hagyjuk az evidenciákat – hogy vajon máskor miért nem megy így. Széttárom karjaim, magam ennél jobbat nem tudok, hacsak annyit nem, hogy ha egy csapat az elmúlt 3 szezonban alig lőtt többet, mint kapott, akkor inkább a 4-0 az, ami tájidegen. Nyilván rissz-rossz ez a Rosanero, erre fel most még rá is tettek egy lapáttal, Suso meg Deulofeu meg voltak olyan pengék, hogy összelapátolják ezt a négyest, legalábbis ezen a vasárnap délutánon. Ezzel együtt egyiküket sem tartom valami hú de szuper játékosnak, persze nem véletlenül vannak nálunk. Suso balosa mondjuk pokolgép, csak nem kap elég megbízhatóan szikrát, meg elég korlátos, ki ellen elég ez az egyetlen fokozat. De amúgy szeretem a kis tazmánt, félreértés ne essék, cuki fazon, és a játékunkat 50%-ban le lehet írni azzal, hogy akkor Suso megkapja a jobb lábára, visszateszi a balra, és vagy lő, vagy bead. Deulofeu a másik zenész a seregben, azt a dilis gólörömét mondjuk nem tudtam hova tenni, de oda se neki. Az mondjuk furcsa volt, hogy inkább egymástól el, mint egymáshoz szaladtak a srácok ünnepelni, de hát ez már nagyon abszurd, hogy ezt számon kérem, simán lehet, hogy csak szimplán elszoktam a gólörömök ilyen fokú koncentrációjától, meg a srácok is meg voltak illetődve . Igazság szerint nem is láttam a meccset, nem tudom, kiderült-e az eddigiekből. Régebben még biztos úgy csináltam volna, hogy megírom úgy, mintha láttam volna, de régen láttam minden meccset, úgyhogy nem tudom. Most lehet azzal jönni, hogy ez egy világi igénytelen poszt, és valóban az, egy percig sem tagadom, hogy az, de nem szeretném , ha az a típusú kiégettség és fásultság, amely uralja egyébként a hétköznapjaimat, pont innét hiányozzék. Nem most jönnek a kuzinok? De a húsvét biztosan! Lazuljatok, majd írunk, ha lesz valami.