Ha jobbak leszünk, nyerünk // Udinese-Milan 1-1

Majd abban a korban, amikor nem a hatodik helyért kaparunk, akkor nem lesz kérdés, hogy behúzunk-e egy ilyen meccset.

Nyilvánvaló, hogy nem szárnyaltunk ma, az izmos kezdést valahogy nem igazán sikerült meglovagolni, az Udinese meg nem az a csapat, amelyik befejezettnek tekint egy partit 0-1-nél. Persze, nem kell ezért senkinél azonnal sebészeti beavatkozást végezni nyaktájékon, csak szimplán bosszantó, mert tulajdonképpen a semmiből sikerült visszarángatni az Udinését a meccsbe. Leginkább én a csibészséget hiányoltam a csapatból, főképp, mikor tízen maradtunk, ad-hoc megoldások tömkelege jellemzett bennünket némi tudatosabb döntés helyett – nem állítom persze, hogy ezzel garantáltan megnyerjük, mert így is kellett egy adag mák is az Udinesének (na meg Donnarumma brutál védéseit se felejtsük el), de az idő teltével talán az Udine fáradt volna. Így viszont meglett az iksz, bár az egyenlítő gól mintha minket nyugtatott volna meg igazán, mert utána már túl sok lehetősége nem volt a fordításra Oddoéknak.

Hangsúlyozom, nincs ezzel különösen nagy baj, egyrészt Udinében ikszelni nem a horror kategória, csak közel fél óráig vajmi kevés jel utalt arra, hogy itt pontot veszíthetünk, még ha tulajdonképpen Suso bombáján kívül sok ziccere a Milannak sem volt. Jack és Hakan most picit szürkébb volt, Calabriának nehéz lett volna megismételnie a Lazio elleni zseniális meccsét – André Silvát meg nem hatvan perc alatt lehet megítélni, a kiállítással meg meg is pecsételődött a sorsa, hiszen verekedni jobban tud NK7. A SPAL ellen sem lenne eretnekség a portugált kezdetni, hadd érezzen csak egy kis bizalmat a kispadról, őket vele és nélküle is le kell verni.

Rossz ez így, de valahol rendben van az iksz, annyira még nem tudunk sem dominálni, sem erőt demonstrálni, hogy 0-1-el, tíz emberrel lehozzunk egy ilyen meccset. Ehhez kell még érni, de a Gattuso által formált Milan-arc azért egyre jobban néz ki, és nem riadunk meg tőle azonnal – szép-szép, de vannak még javítani valók bőségesen. Ha lesz bennünk még kurázsi, akkor ezeket szép sorban bedaráljuk, addig meg kivárjuk, amíg beérik Calabria meg a többiek.