Lehetett volna rangadó is, de mégsem az lett. Urak, szépen ránktavaszodott, szép lett az idő, hajrájához érkezett a Serie A. Egy darabig hihettünk egy nagy menetelésben, egy valószerűtlen feltámadásban. És amikor már-már beértük az előttünk csetlő-botló brigádokat, elillant a spiritusz, elfogyott a lendület, most már lassan ott tartunk, hogy megint kacsintgat ránk a mi kis klasszikus hetedik helyünk. Persze eb ura fakó, Európa Ligával meg nem alkuszunk, mondjon le minden ratyi balkáni kiscsapat, nekünk ők nem kellenek. Hát akkor mi kell? Hmmm, sok minden kellene, talán első körben legyen elég annyi, hogy játsszunk egy szurkolható meccset a Nápollyal. Az előjelek voltak már fickósabbak is, hát, meglátjuk. Hajtás után szűkre szabott felvezető.
A Sassuolo ellen nyilvánvalóvá vált, hogy elfogyott a regimentje. Na, nem mintha a Madonninán ne lett volna egyértelmű, hogy miért engedtünk a kuzinoknak annyi kényelmes lövőhelyzetet. Elég szomorú, hogy 3 hónap darálása után megzuhant a csapat, itt tényleg nagyon mélyről kell felszedni a dolgokat. Se mezőnyben, se a kapu előtt nem voltunk ütőképesek az elmúlt két fordulóban. A gond az, hogy nem tudunk olyanok lenni, mint régen, jobban beosztani az erőnket, és berúgni azt az egy vagy két helyzetet, ami adódik, és profin lehozni a meccset. Gattának itt még rengeteg munkája van, reméljük, adottak lesznek a körülmények a munkához. A BL-pénz nyilván jól jött volna (teljesen azért még ne mondjunk le róla), de az is igaz, hogy megmenteni biztosan nem ez fogja a klubot. Mindenféle híresztelések mennek még mindig pénzügyi vonalon, nincs még hova hátradőlni.
Magáról a meccsről sok mindent nem tudok elmondani. Azt tudjuk, hogy a Napoli évek óta erősebb csapattal áll ki, viszont Milánóban hagyományosan gyengén szerepelnek. De most már ezzel sem takarózhatunk, hiszen mindenkinek megvan még a Szinyó-féle 0-4, gondolom. A helyezésük ezüst, a formájuk viszont inkább bronz, elúszni látszik nekik az elképzelt scudettójuk. Talán, ha most nyernek, a Juve pedig nem tér még magához a madridi döngetésből, akkor… Hát, soványak a kilátások nekik is. Nekünk is afféle veszett fejsze nyele ez a mai, be is húzhatjuk egy bravúrral, aztán még mindig nagyon messze vagyunk a vágyott 4. helytől. De hát csak most van a római derby, ikszeltek öcskösék, ez az utolsó utáni alkalom, ha még akarunk valamit ettől az egésztől.
Nyilván mindenki számára ismert információ, hogy erősen tartalékos lesz a védelmünk, az első számú belső védő duó kiírta magát, Musacchiónak és a vén fekete medvének kellene megállítania a vendégcsatárokat. Talán, ha szorosan fogja a láncát, és szorgosan adagolja a jutifalit, lehet esélyünk, talán még a málnabokrok sem illatoznak ilyenkor. A többi helyen sok érdekesség nem várható, bár én azért titkon bízom ebben a megkevert vendég szélsővédő-párosban. Kalinkát ne vegyük elő vasárnap délután, holnap reggel munkába kell menni. Csibészség kell előre, nem pedig önbizalomhiányos balfaszkodás. A fő gond az, hogy a Napoli sokkal jobban játssza azt a gyors váltásos, kombinatív játékát, hogy azt mi le tudjuk követni az előző körök tempójában. De ne legyünk annyira beszarva, lehet, hogy csak egy kicsit bepilledtünk, és most újult erővel fogjuk átharapni a torkukat. De babonából én most nem tippelek, nem szokott jól jönni. Vagy de, bukjon a dilettáns paraszt!
Tipp: Milan 0-2 Napoli