Milan – Verona 2-2 / Belefér

A szezon második válogatott pihenőjét is a tabella élén töltjük, emiatt pedig még annak ellenére sem elégedetlenkedhetünk nagyon, hogy az utolsó 2 meccs majdnem a lehető legrosszabbul sikerült, nyilvánvalóan tarthatatlan volt már az a forma/szerencse kombó, amit június óta nyomunk. Hajtás után megkésett, rövid visszaemlékezéses összefoglalás a múlt vasárnapról.

Több okból is rohadtul bosszantó volt ez a meccs: bőven elég helyzetet dolgoztunk ki (mennyiségre és minőségre is), a 3,3-as xG-re (a tizenegyessel együtt persze) sem lehet panasz, eleget tettünk a fordításért szerintem. Aztán ott volt a bíró által – szerintem amúgy jogosan – elvett gól is, meg az, hogy a Verona kapusa Silvestri prime Neuer szinten védte ki a szemünket egész este, de van ilyen na, eddig nagyon adott a gép a szezonban, az utóbbi két meccsen elvett valamit, el kell viselni. A lényeg az, hogy minden frusztráció ellenére rendben volt a játék továbbra is, azért az nagyon érződik, hogy a sorozatterhelés miatt a presszingünk egyre nyögvenyelősebb, rossz döntések születnek bizonyos szituációkban, kimarad egy-egy nagy ziccer (Theo 1v1-ben a kapussal például ugye), és ez valószínűleg csak még rosszabb lesz, ahogy haladunk előre. Azt meg nem szabad itt elfelejteni, hogy az ellenfél a liga legjobban védekező csapata volt, mi lőttünk először 1-nél több gólt nekik, úgy kaptak eddig összesen 5-öt, hogy már velünk, a Romával és a Juventussal is játszottak, szóval le a kalappal a Verona és Juric előtt.

Ibra újabb tizenegyest hibázott, meg úgy az egész meccsen elég frusztrálóan játszott, sokat üvöltözött indokolatlanul a többiekkel, a fáradtság rajta különösen látszott, igazából azt be kéne látnia, hogy ő nem nyomhat heti 2 meccset kezdőként, mert nem fogja bírni, akármekkora egója is van. Persze olyan nagyon nem lehetünk rá mérgesek, mert az egyenlítő gólt csak befejelte a végén, így 8 gólos a szezon első 7 bajnokiján, ezt pedig egyedül nem más tudta megcsinálni, mint a klubrekorder gólszerzőnk Gunnar Nordalh, még az 1950-51-es és az 1955-56-os szezonban, és ugye Ibra hiányzott is 2 meccsről, brutális. Viszont a büntetőket ezek után lője csak Keszi, Ibra ezt a meccs után be is lengette, csak nehogy az legyen, hogy most egy hónapig nem kapunk tizit, aztán véletlenül elfelejti az ígéretét.

Végül pedig az a legbosszantóbb az egészben, hogy a Romát kivéve minden rivális csak x-elt, szóval gyönyörűen lehetett volna növelni az előnyünket, egyrészt konkrétan jelenleg a tabella élén ugye, másrészt a majd várhatóan 4. helyért folyó csatában. Annyira cinikus azért nem leszek, hogy azt mondjam, minden szezonban ezeket a lehetőségeket rontjuk el, mert hát na, kurvára túlteljesítünk eddig, belefért ez is még, az az igazság. A szünet után Rinoék ellen folytatjuk Nápolyban, ott amúgy sem mi számítunk az esélyesnek, kisebb hullámvölgy is van, Pioli épp elkapta a vírust, szóval valószínűleg nélküle kell helytállni, érdekes lesz, hogyan reagál erre a csapat.