Túl vagyunk rajta, visszatértünk és letudtuk az első és egyben valószínűleg legnehezebb csoportmeccsünket, ami nem is akármilyen összecsapás lett. Igazából egyszerre kaptunk komoly leckét, és álltunk helyt egészen jól, az optimizmus jegyében a cím inkább az utóbbira fókuszál. A vereségre lehetett számítani, voltak azonban szép pillanatok, a tovább után kitérünk mindenre.

Nyilván nem volt kérdés, melyik a jobb csapat itt, ahogy szerintem a többségünk várta is, úgy alakult a meccs. Ennek megfelelően az első 20-25 percben konkrétan le lettünk tolva a pályáról, kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogyan is működik a modern európai foci. Nyilván Klopp nem hülye, tudta pontosan, hogy itt nagyon meg kell nyomniuk az elejét, mert a mieink teljes zavarban lesznek, hiszen a kezdő 11 nagy része nem játszott még életében ilyen nagy nemzetközi meccset, és pláne nincs hozzászokva ehhez a sebességhez és intenzív letámadáshoz. Itt el is mondom, hogy a 24,9 éves átlagéletkorral a miénk volt a második legfiatalabb kezdő az első játéknapon, nekünk ez itt nem meglepetés, de szerintem sokaknak az, akik még a nyugdíjas Milanokra emlékeznek.

Az, hogy ezt az időszakot megúsztuk valahogy egy kapott góllal elsősorban két embernek köszönhető: Maignan a kapuban egészen elképesztő meccset hozott, főleg ebben az időszakban, ennek a megkoronázása pedig Salah tizenegyesének kivédése, és az utána érkező fejes reflexből kiütése volt. Tényleg vicces, hogy amíg ő az Anfielden ilyeneket fog, addig Donna a padokat teszteli, most épp Brüsszelben. De viccet félretéve, MagicMike tényleg rengeteget bizonyított már most, a második hazai gólban talán benne volt, mert szerintem ott ki kellett volna mozdulnia, de ezen kívül sok mindent nem lehet felróni neki. A másik pedig Tomori volt, aki az öngólja ellenére (amiről azért nem annyira tehetett) mindenhol ott volt védekezésben, nem egy esetben hatalmas blokkal mentett, a gyorsaságban pedig fel tudta venni a versenyt a Pool támadókkal.

Ebben az időszakban a támadásaink és a játékunk gyakorlatilag értékelhetetlen volt teljesen. Nagyon látszott, hogy egyszerűen nem tudjuk a saját focinkat játszani, hanem seggelni kell, sőt amikor lett is volna rá lehetőség, akkor is a tétovázó megmozdulások jöttek, legyünk őszinték, be volt szarva mindenki, a labdakihozatalink teljesen reménytelenek voltak az esetek nagy részében.

De ezt a periódust túlélve azért tudtunk villantani valamit, kicsit elkényelmesedett a Pool védelme, és ezt ki is használtuk, az első gól egy szép passzjáték, a második pedig már egy klasszikus Pioli kontra után született. Azért ez az 5 perc egészen katartikus volt, én örülök, hogy a vereség ellenére lett emlékezetes pillanata ennek a meccsnek, elképesztően jó volt látni az ünneplést. Az meg komoly mentális erőt mutat, hogy ilyen brutális nyomás után ennyire meccsben tudtunk maradni, és rögtön kíméletlenül kihasználni az adódó helyzeteket, komoly fegyvertény szerintem.

A második félidő igazából többnyire nyugis volt, magabiztos Liverpool fölénnyel. Nagy kár, hogy a második gólt korán megkaptuk, mert így rögtön megnyugodhatott az ellenfél, és szépen nyomás alatt tarthatott minket a győztes gólért, ami jött is végül, igaz elég fájdalmas módon. Elég sokfajta gólt kaphattunk volna ezen a meccsen, de hogy pont a falábú Henderson tökéletes kapáslövése csinál végül ki minket, az elkerülhető lett volna. Nincs miről beszélni, az, hogy Bennacer a röviden teljesen egyedül középre fejeli ki a labdát valami egészen nagy hiba, egyszerűen nem is értem a szándékot. Komoly momentumunk már ezek után nem volt, Giroud beállításától azt vártam, hogy majd jobban meg tudjuk tartani a labdát és tudunk vezetni pár támadást, de ez nem jött össze, el is fáradt a csapat valószínűleg. 

Teljesen megérdemelten nyert tehát a Liverpool, de vannak biztató jelek, és az biztos, hogy egy ilyen brutális meccsből sokat tanulhat ez a csapat és a sok fiatal játékos, ahogy az önbizalomra is inkább jó hatással lehet, hogy nem vertek agyon 3-4 góllal. A továbbjutásra pedig a másik meccs eredménye alapján esély az van, ott döntetlen született, nyilván ehhez leginkább az kéne, hogy valahogy az első hazain megverjük az Atlétit, ami továbbra sem a valószínű eredmény, de némi optimizmus indokolt a szerda este után.

Punti:

Maignan: Írtam róla részletesen, a csapat egyik legjobbja volt, jár a pacsi, így tovább. 7,5

Calabria: Eléggé elveszettnek éreztem a meccs nagy részében, és sajnos Salah góljánál is ő lógott be, így nem lett les. Támadásban gyakorlatilag nem tudott semmit hozzátenni, ami persze nagy meglepetés nem volt ezen a meccsen. 5,5

Kjaer: Fura, de a 3 kapott gól ellenére nagyon nem lehet leszólni a két belsővédőt, szerintem Kjaer is jól tette a dolgát, a hosszúlabdái nagyon nem ültek, de ennek persze az is az oka, hogy nem volt kire ívelgetni. 6,5

Tomori: Ahogy róla is írtam, nagyon jót ment, egy-két szép megelőző szerelésre is emlékszem tőle, meccsről meccsre jobban tetszik. 7,5

Theo: Nem egyszer megforgatta őt Salah, nyilván a védelem legingatagabb része volt, de hát az egyiptomi és egy ilyen formában játszó Alexander-Arnold ellen ez bárkinek baromi nehéz feladat lett volna. Támadásban a játékunk miatt sokat nem tudott hozzátenni, de a második gólban bőven benne volt a szokásos felfutásával. 6,0

Kessié: Sok helyen őt hozzák a csapat legrosszabb játékosának, ezzel azért nem értek egyet, de tény, hogy nagy gondjai voltak, rengeteg labdát szórt el, és a párharcait sem tudta megnyerni a szokásos módon, fel kell nőni még ehhez a szinthez. 6,0

Bennacer: Na ő viszont a legrosszabb volt nálam, ami nagy részben köszönhető a meccshiánynak persze, nincs még játékban. Nem tudtuk kihozni a labdát, az márpedig elsősroban az ő feladata, a tizenegyt róla kaptuk, fent pedig már írtam a harmadik gólnál elkövetett hibájáról, ennél csak jobb lehet legközelebb. 5,0

Saelemaekers: Rebic góljában nagy szerepet vállalt, azon kívül elég keveset volt játékban, a védekezésből azért kivette a részét tisztességesen. 6,0

Brahim Díaz: Rajta különösen látszott az idegesség, de próbált vállalkozni, sokat volt nála a labda, sajnos itt még inkább kijött, hogy könnyű elnyomni fizikálisan. Élete legkönnyebb gólját lőtte, de hát ugye ott kellett lenni ahhoz is. 6,0

Leao: Ő tűnt olyannak, aki veszélyt jelenthet majd, ez sajnos annyira nem jött be, ha volt is lehetősége cselezni, nem merte annyira magabiztosan meghúzni azokat a mozdulatokat, amiket megszokhattunk tőle. Azért egy szép gólpasszt adott, és a második gólnál is övé a legnagyobb érdem a megindulással és tökéletes ütempasszal a végén, őt is a csapat egyik legjobbjának mondanám, csak lehúzza a dolgokat az, hogy az első Liverpool gól leginkább az ő hibája volt. 6,5

Rebic: Imádom, hogy ez a pali vagy teljesen használhatatlan, vagy akkorát megy mint a Lazio ellen meg most is. Nem hálás feladat neki csatárt játszani, de kihozta a maximumot ebből, főszerepet vállalva mindkét gólban. 6,5

Cserék:

Florenzi: Sok vizet nem zavart, nyilván inkább az eredményt védeni hoztuk be, aztán támadni kellett volna, Henderson góljánál azért kiléphetett volna jobban, de nyilván nem az ő sara elsősorban. 5,5

Giroud: Kicsit későn jött már be, nem igazán voltak már támadásaink, összesen 8-szor ért labdába, megtartani akkor sem nagyon tudta. 5,5

Tonali: Ő azért abban a 20 percben is egész sokat mutatott, próbálta mozgatni a csapatot előrefelé, meg hátul volt egy kőkemény szerelése, ami tetszett. A hétvégére valószínűleg visszakerül a kezdőbe. 6,0

Maldini: Maldini név, Milan mez, BL meccs, ahogy lennie kell.