Ezt is behúztuk valahogy, pedig valljuk be, annyira nem érdemeltünk győzelmet ezen a szombat délutánon. Annyi baj legyen persze, ez a csapat mindig tud újat mutatni, most is sikerült, duplán ráadásul. Történelmi gól, kiharcolt 3 pont, és 6-ból 5 győzelem, tartjuk a tempót továbbra is tehát.
Nem volt egy nagy meccs részünkről, de ha kinyitom a közhelyszótáramat azt látom, hogy pont ezeket kell behúzni ahhoz, hogy komoly eredményeket érhessen el a csapat, ha szarul játszva is jön a 3 pont, az hatalmas fegyvertény. Küzdeni tudásból és önbizalomból pedig villantott eleget most is mindenki. Ilyenkor még mindig meg kell állnom egy pillanatra, hogy belegondoljak, a tavalyi szezon előtti években ez a meccs bármikor egy vereség vagy szerencsés döntetlen, túl sok ilyet éltünk át. De ez már más, szerencsére ezt ki lehet mondani egy ideje. A 18-ból legalább 16 szerzett pontot az első 6 forduló során egyébként harmadszor értük el a klub történetében, a 2003/2004-es szezonban, valamint ugye tavaly sikerült ez.
Maldini góljával kapcsolatban nem szeretnék itt túl szentimentális lenni, ahhoz nézzétek meg a csapat twitter idővonalát mondjuk, ahova posztoltak persze rengeteget erről, de egészen nagy pillanat volt, főleg ahogy Paolo büszkén ünnepelt a lelátón. Pedig ő góloknál általában próbál higgadt maradni, most minden benne volt abban az arckifejezésben, és azt hiszem mindenki hasonlóan nézett ezekben a pillanatokban. Daniel amúgy is egész jól nyomta, volt néhány technikás megoldása, aztán sokáig eltűnt a mezőnyben ugyan, de a gólnál remekül mozgott, és a fejes is nagyon rendben volt. Eddig nem mutatott sokat, rengeteg lehetősége persze nem is volt rá, és ne feledjük, még csak 20 lesz nemsokára, én nagyon remélem, hogy meg tud ragadni ebben a csapatban tartalékként, és továbbviszi a Maldini név hagyatékát.
A vezetés után olyat csináltunk, ami a lehető legnagyobb hiba, és egyébként szerencsére egyáltalán nem jellemző a Pioli érára: leültünk, elégedetten az 1-0-ás eredménnyel, sőt szerintem keményebben is kell fogalmazni, egyenesen csaltuk a játékot, pláne akkor, amikor Stef Keszit behozta Maldini helyére, és megint vele játszatott támadó középpályást, ami nem is működött jól, és tényleg teljes mértékben a “jó lesz ez így, tartsuk meg” mentalitás jele. Ezzel néha nincs gond, de egyrészt most túl sok volt még hátra a meccsből, másrészt voltak lehetőségei a Speziának bőven korábban is, lehetett számítani rá, hogy egyszer összejön nekik a betonvédelmünk ellenére. Össze is jött, igaz nagy szerencsével, de hát van ilyen.
Itt már azt érezhettük, fájó pontveszteség lesz, hiszen volt hátra 10 perc, és életjelet már nem igazán mutatott a csapat egy ideje, komoly volt tehát a gond. Viszont Don Pioli megint tudott nagyot húzni, Brahim bejött jó pihenten, ismét remekül helyezkedett, és bumm, meg is nyerte nekünk a meccset. A gólnál már csak az volt hatalmasabb, ahogy Calabria teljes lélekjelenléttel szépen visszahúzta a gólszerző mezét, amikor Díaz szépen letépte volna magáról egy sárgáért cserébe, igazi kapitányhoz méltó viselkedés, amellett hogy kurva vicces is volt. Brahim amúgy ezzel már most 3 akciógólnál jár a bajnokságban, tavaly a 10-esben játszót kebabosunk összesen lőtt 4-et a szezonban, gyorsan helyre lett téve szerencsére.
Ki kell még emelni Anulut meg Raffaellot, előbbi nagy meccset nyomott ismét, megkoronázva a Maldini fejére rajzolt beadással, lassan kezd kiderülni, hogy nem is kellett volna itt aggódni nyáron azon, hogy ki lesz Calabria cseréje, itt volt végig a pótlék, aki egyre jobb és jobb lesz a jelek szerint. Leao pedig megint nagyot ment, és nálam ő a meccs embere simán, annyit tett le az asztalra 45 perc alatt. Mindkét gólban hatalmas szerepe volt, gyakorlatilag hockey asszisztot adott, azaz a gólpassz előtti passz az övé volt, és nem is akármilyen sima megoldásról beszélünk, a győztes találatnál az a 3 ember közötti átadás Széle irányába egészen zseniális volt. Eltalálta a kapufát is egy olyan lövéssel, amiből az év egyik legszebb gólja lehetett volna, és ezen kívül is többször veszélyeztetett, na meg a szokásos módon játszi könnyedséggel fűzte be a védőket, tarthatatlan egyszerűen.
Piolit még meg kell dicsérni a végén, hogy megint mit hozott ki a játékosaiból, mert ezt egészen tökéletesen csinálja. Maldinit betolja a kezdőbe váratlanul? Gólt lő. Szünetben behozza Leaot? Csávó szétoktatja a második félidőt. Kéne gyorsan egy győztes gól, jöjjön Brahim? Hát persze. Nagyon jól érzi a rotációt, és láthatóan kiváló motivátor a Maestro.
Jár tehát a pacsi, de javulni kell a játékban, mert két kőkemény meccs következik az Atlético és az Atalanta ellen, márpedig elvárások vannak, oda kell csapni.