Minden mém ellenére, most valóban jó azért, legalábbis én így éreztem. Nem a régi már ez az Atalanta, de mi sem tündöklünk egyelőre tavalyi fényünkben, amiben sok meglepő nincs így augusztus közepén a második fordulóban. Ebben a meccsben most ennyi volt, és ezt se feledjük, hogy rosszul azért nem játszottunk, még akkor sem, ha tudott hiányosságok ismét felütötték a fejüket, szóval elégedettnek nyilván nem kell lenni, de nagyon csalódottnak sem, a tovább után mondom is miért.

Tudom, hogy mindig szar nem nyerni, Gasperiniék ellen meg pláne, főleg mert tavaly rendesen csicskítottuk őket, de ahogy egy dakota közmondás tartja: “Ez futball, nem gombataxonómia vagy diszkrét matematika, egyszerűen ha nem érdemled meg igazán, nem is fogsz nyerni”. Bocsánat, nem erre gondoltam most, hanem a másik klasszikusra:  “You can’t win them all”. Igen-igen, erre az elképesztően sokkoló megfejtésre jutottam hosszas gondolkodás után, hogy bizony idén sem nyertünk volna semmiképp 38 meccset. Szóval ha valami tényleg belefér, az ez volt, második forduló, Bergamo, hátrányból felállva, a január óta tartó veretlenséget megőrizve. Fontosabb a játék képe, ahol kijöttek az erősségeink és gyengeségeink is.

Erősség, hogy azért nézzük meg mit csináltunk ezzel az (értelemszerűen már lefelé menő és úgy tűnik gyengébb Atalantával): szinte Allegrire emlékeztető terrorizmust nyomtak, Gasperini valószínűleg tudta előre is, hogy nincs más út, aztán az első 10-15 perc után lett teljesen egyértelmű, hogy versenyt nem fognak tudni futni velünk, inkább beálltak bekkelni és kontrázni, mi meg masszívan domináltunk mezőnyben a meccs nagy részében. Tudjuk honnan jövünk, ez bizony eredmény, hogy ilyen simán megcsinálja a csapat egy rangadón, mert ez még mindig az. A védekezés meg beton volt az egy brutális elalvást kivéve (rád nézek, Sandro), Kalulu és Tomori mindenhol ott voltak ma is.

Gyengeségként meg persze az látszott, hogy felállt védelem ellen szenvedünk, főleg amikor Leaonak off napja van, márpedig ma (is) az volt. Előbbiben sok újdonság nincs, ezen majd nyilván az újak beépülése változtathat, CDK például kapásból megvillantott egy óriási passzt – tegyük persze hozzá, hogy utána elég szürke volt, de ezen a játékunk sem segített, nem keresték annyira labdával a többiek, elég sok volt az ívelgetés az utolsó 20 percben. Hozzáteszem az szintén rengeteget segítene, ha képesek lennénk egy darab paszt megcsinálni üres kapus ziccerhez, engem ez elképesztő módon felhúz, Tonali sem játszotta meg Giroud-t a második félidőben, ez viszont egyenesen kriminális volt:

Messi barátunk futball IQ-ja nem a legmagasabb sajnos, ideje is bőven volt, látnia is kellett volna Tonhalt, nem értem egyszerűen, tán még én is megoldom ezt a szitut. Bezzeg Széle helyette meg végülis villantott egy gólpasszt, bár tegyük hozzá a fuckboy sérója nagyobb benyomást tett mindenkire, szinte látom magam előtt hogy reggel felpattintja a Tindert, letolja a milkshaket, aztán 15 percet késve az edzésről magyarázkodik Stef bácsinak. Azt adjuk meg neki tényleg, hogy a jobbak közé tartozott abban a kis játékidőben, ez az örök körforgás ennél a két jómadárnál a jobboson.

Lehetne még értekezni több játékosunkról is, de igazából csak egyvalakiről érdemes így a poszt végén: Bennacer. Kicsit szinte alulértékelt is lett a csávó (kiakadtam minden olyan twitteres kezdőn a mercato alatt, ahol mást képzeltek el helyette), most meg egy színtiszta masterclass teljesítményt hozott le, és ehhez a gól sem kellett. Bejátszotta a pályát, szokásos hátravont szerepköre és védekezése mellett osztotta a kulcspasszokat (8-at egész pontosan), és még valamennyire szokatlan módon rengeteg beindulást is csinált, főleg az első félidőben inkább volt az ő feladata, mint Tonalié. Annyira nem jellemző ez, pedig ugye játszott ő 10-est is korábban, nem idegen tőle előrébb feltűnni.

Ha meg gólt lő, annak megadja a módját, tavaly a két bomba meccsnyerő kapásgól, most meg úgy eltette ezt az egyenlítőt a hosszúba, hogy Leao csak  figyeljen és tanuljon, ő szélső létére egyetlen ilyen klasszikus eltekerős gólt sem lőtt még nálunk. Szóval nagy játékos, és ha van benne idén egy szintlépés, akkor könnyen lehet, hogy a középpályán is lesz világelit emberünk, én legalábbis vezetni fogom a hypevonatot, ahogy mindig vele kapcsolatban.