Lazio – Milan 4-0 / Összeomlás

Nehéz mit mondani, mert ki akar erről a meccsről többet hallani. Sokat lehetett gondolkodni a szuperkupa bukta után, és talán mindenki úgy volt vele, hogy az a mélypont, ennél lejjebb már úgysem mehetünk – hát nem így lett. Az Atalanta elleni 5-0 óta a legmegalázóbb vereségünket szenvedtük el, ez pedig lehet egy korszakot is keretbe foglal egyben. Nagy a baj, és nem csak a pályán lévő dolgok miatt aggódhatunk, a BL helyről való lecsúszás pedig egyre valószínűbb opciónak tűnik.

Utóbbitól azért még én sem félek annyira – a keret minősége alapján továbbra is be kéne férnünk a legjobb 4-be simán, ha akkora szétesés történik, hogy ez sem lesz meg, akkor a Pioli korszaknak mindenképp véget kell érnie. A reális esélye ennek pedig megvan, hiszen most vert agyon minket egy közvetlen rivális, így a hatodik és a második hely között 3 pontot belül tengődik 5 csapat.

Kedd este az egyik csapatnak volt konkrét elképzelése a játékról, a közös meccsnézésen is beszéltük, hogy igazán extrát nem csinált a Lazio, szerintem pont ez volt az egészben az impresszív, 2-3 passzal jutottak át a teljes csapatunkon az egész meccsen, tipikus Sarri focival, miközben mi a korábbi presszing, építkezés, egyéni villanások töredékét sem hoztuk. Értelmes helyzetet gyakorlatilag nem tudtunk kialakítani, cserék ide vagy oda, utána sem, a védelmünk romokban hever, a kapushelyzet pedig tényleg komikum, Sanyinak nem kéne futballpályát látnia már ennyi idősen, a Lazio tizenegyes előtti szituáció olyan hangahatásokat váltott ki belőlem, amit csak a legőszintébb kiakadásnál tud produkálni az ember, ez a kirohanás helyett csak visszatáncolás és gólvonal megölelése a 2023-as futballban emberiesség elleni bűntettnek minősül. Nehéz lett volna letargikusabb csoportot találni aznap este Budapest belvárosában, mint a krasnaja-aFeketeBonera-MK-Harkness kvartettet, hétköznap lévén még csak le sem tudtuk inni magunkat a felejtés jegyében.

Egyedül Bennacer hozott valamennyire értékelhető teljesítményt szerintem az egész csapatból, de az is nagyon beszédes volt, ahogy frusztrációból elrúgta a labdát ezzel sárgát és eltiltást begyűjtve. Mindenki teljesen szétesett fejben, és ezt most nem tudja kezelni Pioli, ezért félő, hogy ebből visszajönni is baromi nehéz lesz.

Lehetne még beszélni itt arról, hogy a kezdőcsapat mi alapján kerül összeállításra, unalomig ismételtük már, hogy Brahim Díaz például hogyan lehet betonbiztos kezdő, kedd este még próbáltam győzködni a kollégákat, hogy na a Sassuolo ellen már egészen biztosan lesz változtatás, mai napra viszont megint ott vagyok, hogy Stef valószínűleg ugyanazt a kezdőt fogja felrakni, max egy Pobega vagy hasonló bekerül.

És hogy ne legyen a poszt vége sem pozitív, ezeken felül a tulajdonosok hozzáállása és az általános futballtrendek sem túl biztatóak. Gondolok itt arra, hogy felmerült nálunk is Zaniolo leigazolása – azt most hagyjuk is, ki mit gondol róla, én sem tartottam volna rendkívül jó húzásnak, a jelenlegi helyzetben azért jól jött volna a frissítés. Az viszont azért elképesztően lesújtó, hogy mi húztunk a szánkat a kért 30 millión, amíg nem jött Bournemouth, a Premier League jelenlegi 18. helyezettje, tavaly még másodosztályú csapat, aki röhögve kiadja ezt az összeget, mi pedig rögtön vissza is léptünk a transzfertől teljesen. Az olasz bajnoki címvédő, BL nyolcaddöntős csapat, tehát még csak meg sem próbál és nem is tud versenyezni pénzügyileg az angol bajnokság egyik leggyengébb klubjával.

Ez egyrészt árulkodik a tulajdonosi ambíciókról, az Elliott sem volt tökéletes, de a RedBird egyelőre teljes bukás, és nagyon úgy néz ki, hogy a fenntarthatóság jegyében itt a lehető legminimálisabb befektetést tervezik a csapatba. Ha pedig esetleg lecsúszunk a BL-ről és a ottani pénzekről, még biztosabbá válik, hogy komoly igazolásokra itt nem lehet majd számítani. A nagyobb baj viszont persze az, hogy gyakorlatilag van egy szuperliga, és ezzel pénzügyileg nem tud egy nagyobb másik bajnokság sem versenyezni, ennek realitását pedig ez az eset is jól mutatja, még több ilyet fogunk látni a jövőben.