Ez most egy katartikus vasárnap este lett, teljesen váratlan módon. Rég játszottunk ilyen jól, rég nyertünk ennyire, rég láttuk a tavalyi bajnokcsapatot, a Pioli foci legjavát egy egész meccsen keresztül, most megkaptunk mindent, ráadásul az idei szuperbajnok otthonában. Tovább után – végre – egy őszintén lelkes és dicséretekkel teli összefoglaló, legyen olyan a szezon utolsó két hónapja, mint ez a meccs!

Szögezzük le persze, nekik a tegnapi gyakorlatilag tét nélküli meccs volt, annyira simán nyerik a ligát, közben viszont persze mégsem tűnt ez annak, mindenki tudja, hogy a BL párharcra nagy hatással lehet, meg a Napoli sem úgy viselkedett, mint akiktet nem érdekel a dolog, Spalletti befeszült keményen Leao gólörömére, Kavara agyonrúgta Calabirát (ez sárgát sem ért valahogy), és amúgy is rengeteget reklamáltak, kisebb feszülések is voltak a mieinkkel, kétség ne legyen tehát, ők is egyértelművé akarták tenni itt tenni, nekünk sikerült. Aminek sokkal nagyobb hatása volt, az Osimhen hiánya, nem volt még meccsük talán az idei szezonban, amiben annyira kijött volna, hogy egyébként ő a legfontosabb játékosuk, a sokoldalúsága nélkül nem tudták megbontani a védelmünket, Kvarának is kevesebb hely jutott, Simeonet megette reggeli a Szék-Zsuzsi páros.

Ha a mi oldalunkról nézzük, akkor ez tényleg olyan teljesítmény volt, amilyet talán még tavaly sem produkáltunk, sőt, ha úgy nézzük ez valószínűleg a 2001-es 6-0-ás Inter verés óta a legnagyobb rangadó győzelmünk. És tényleg a Pioli alapokra épült, elsősorban már ott, hogy a nehéz időszak és nagy nyomás ellenére baromi magabiztosan jöttünk ki, első perctől irányítva a meccset, na ez a tavalyi Milan. Gyakorlatilag ezzel nyertünk bajnokságot, hogy a legnagyobb pofonokból is brutális módon fel tudott állni az a csapat, ahogy ezt sokszor át is beszéltük. Idénre ez eléggé eltűnt, most viszont kaptunk egy nem is olyan kis kárpótlást.

Nagyban segítette ezt persze az, hogy visszaálltunk a 4-2-3-1-re – kellett az a 3 védős rendszer egy rövid stabilizációs időszakra, de szerintem nagyon gyorsan látszott, hogy egyszerűen akkora deficitet jelent támadásban, nem éri meg azzal továbbmenni Maignan visszatérésével. Leao volt a legékesebb példa, oké, az nyilván nem ideális, hogy egyelőre csak egy pozícióban tud klasszis lenni, de ezen változtassanak a holtszezonban, amúgy meg rakjuk már szépen oda, ahol egyedül meccseket tud nyerni, ha már vért izzadunk minden győzelemért. Labda nélkül is volt egy váltás, gyakorlatilag 4-4-1-1-et nyomtunk ami szerintem sokat segített abban, hogy kompaktabbak legyünk védekezésben, na meg Tonalit is tehermentesítette jelentősen.

Ez a váltás volt a magától értetődő megoldás, viszont volt egy nagy húzása is Stefnek, méghozzá Bennacer feltoltása 10-es posztra, ezt még a kezdők alapján sem várhattuk, úgy nézett ki Radó játszik majd ott, mondhatni szokásosan. Ez viszont kb meccsnyerő döntés volt így, legfontosabb feladata az volt, hogy Lobotkát kiszedje a játékból, ezt pedig maradéktalanul meg is tette, a legtöbbször szorosan fogva őt, a Napoli focijának márpedig ő az egyik legfontosabb eleme. És persze Benya játékban is el tudja vinni azt a posztot, remek passzai voltak. Teszem hozzá azért is engedhettük meg, hogy előrébb játsszon, mert Kjaer hosszú labdái kiváltották az övéit mélyről, az szerintem jó kérdés, Anulu visszatérésével is marad-e így a formáció, ki kell próbálni mindenképpen.

Szóval ez igazi parádé volt, és tényleg ne kisebbítsük az érdemeket, a Napoli eddig az egész naptári évben összesen kapott 4 gólt, ezt most megrúgtuk 70 perc alatt, Rafa megmutatta, hogy ugyan divatos mindig az új, frissebbnek ható vonatra felpattanni, de Kvara nem jobb játékos nála, sőt, Tomori legszebb napjait idézve gyakorolt nyomást és mutatott be akrobatikus mentéseket, Tonali minden párharcot megnyert, Brahim meg egyenesen a legjobb félidejét produkálta Milan mezben, egészen zseniális dolgokat művelt, ha ezt tudja konzisztensen hozni a szezon végéig, akkor el kell gondolkozni a leigazolásán. A végén pedig még Saeledona is tiszteletét tette, én a könnyeimmel küszködtem, annyira random volt ez hirtelen god mode, a vicceinkben valami ilyesmi gólokat szokott lőni, és tessék, úgy tűnik van olyan, hogy életre kelnek a mémek.

Amellett hogy baromi fontos ez a 3 pont a BL helyért folyó versenyben, mind tudjuk, hogy ennél komolyabb jelentősége is volt a meccsnek – nem egy szaros kiszenvedett 1-0-át hoztunk, hanem szépen agyonvertük őket, azok után, hogy ősszel is mi voltunk a jobb csapat az egymás elleni meccsen. Röviden tehát: most már biztosan elhisszük, hogy a BL-ben ki lehet ütni a Napolit, és az ő fejükben is ott van, hogy mi van, ha mégsem fog ez olyan simán menni ellenünk. Esélyesnek így is ők számítanak persze, de nyomja csak ez a teher a vállakat, mi meg a hazai első meccsen építhetünk erre az eredményre, ott elsöprő erővel kell kijönni, megpróbálni gólt lőni az első 20 percben.

Remélem nem egyszeri fellángolás lesz ebből, hanem új életet kap a csapat, akkor a BL hellyel nem kéne, hogy probléma legyen. Sovány vigasz ez, mert a szezon előtt más elképzelések voltak, de ha beérünk a top4-be, Leao hosszabbít, és még a BL-ben is helytállunk, akkor azért az korrekt tűzoltás. Én mindenesetre rettentően várom azt a párharcot, „csak” azt kell kitalálni, Osimhent hogyan akarjuk semlegesíteni – támadásban úgy tűnik adott a terv, 9 nap, és jön a második felvonás.