A San Siro hagyományaihoz hűen egy igazi BL rangadót játszottunk szerda este, és milyen jó is volt végre megint Európa legjobb 8 csapata között ezt a hangulatot tapasztalni. Esélytelenebbként mentünk neki a párharcnak, 90 perc után viszont azt már bebizonyítottuk, hogy van itt keresnivalónk bőven. Ráadásul zsinórban másodszor is kapott gól nélkül tudtuk megverni a Napolit, ez az idei szezonban már önmagában egy nagyon komoly teljesítmény. A teljesítmény nem volt makulátlan, semmi nem dőlt el, de a tovább után egyelőre csak örülni tudunk, mert gyakorlatilag napra pontosan 16 éve sikerült utoljára aBL negyeddöntő meccset nyernünk, bizonyos Seedorf és Inzaghi urak góljaival.

Nagyon nem úgy indult ez a meccs, ahogy azt képzeltük, legalábbis én képzeltem előzetesen – azt vártam majd a 0-4 magabiztosságát megőrizve rohamozunk a meccs elején, na ennek a teljes ellentéte történt, kisebb focisulit tartott nekünk a Napoli, egy brutális hiba miatt pedig már majdnem az első percben gólt kaptunk. Igaz ezután azért hatalmashelyzeteik nem voltak, de erősen kontrollálták a játékot a félidő feléig.

Leaonak aztán sikerült felélesztenie a csapatot, majdnem lőtt egy 60 méteres szólógólt a semmiből, persze be lehetett volna lőni azt a ziccert, de ez van, centikkel ment mellé, úgy hogy előtte pár másodperccel még a terminátor Anguissát kellett leráznia magáról egy hatalmas sprint közben, akármilyen könnyűnek is tűnik kívülről egy ilyen befejezés, nem az. És bár a helyzet kimaradt, a csapatot bizony ezzel sikerült életre keltenie, innentől elkezdtünk ténylegesen focizni. A gól meg magáért beszél, szerintem nem csak én néztem már vissza 50-szer, Brahim lefordulása és csele, Rafa okos keresztpassza és Bennacer határozott befejezése – gyönyörű volt az egész, a San Sirot ekkorát robbanni meg nem tudom mikor hallottam utoljára. Kjaer még szétfejelte a kapufát, itt a félidő végén könnyen lőhettünk volna még egy gólt. 

A második félidő aztán nem volt egy nagy durranás, ők próbálkoztak, mi bekkeltünk többnyire, aztán Anguissa pirosa után már nem tudtunk ütemet és ritmust váltani, meg persze az sem segített, hogy Rebic állt be segíteni a támadásokat, aztán kis túlzással percenként halt el nála egy-egy akció. Emiatt lehet egy kis keserű szájíz, de azt hiszem ezt az 1-0-át azért mindenki aláírta volna előre.

Ki kell emelni pár embert mindenképpen, Maignan istenkirály volt ismét a kapuban, hihetetlen, hogy 5 hónapot nélküle kellett kihúznunk, elképesztően fontos eleme ennek a csapatnak, vezér volt most is, a meccs embere valószínűleg. A kész szélsőhátvédünk is nagyot ment, Calabriát a meccs elején egyszer zavarba hozta Kvara, utána viszont úgy szedte le őt a pályáról, ahogy a múltkor is, le a kalappal előtte. Theo meg egy klasszikus Theo meccset hozott le, nála nagyobb köcsög nem létezik, és pont ezért imádom, jól áll neki, ki is idegeli az ellenfelek rendszeresen, gyakorlatilag egyszemélyben eltüntette Anguissát a visszavágóról. Nagy meccset ment, ahogy azt sokszor teszi rangadókon, ez meg Brahimra is igaz, aki úgy tűnik a Napoli ellen Messivé változik, baromi jó volt megint. 

Az elefántot a porcelánboltban azért ne feledjük el, baromi nagy problémánk volt a Napoli letámadásával ezen a meccsen, valóságos csoda, hogy ennyi saját térfélen elvesztett labdából nem lettek nagyobb ziccerek. A sakkjátszma úgy néz ki, hogy Stef a múltkor húzott egy jót, amivel nekünk sikerült megfojtanunk az ő játékukat, Spalletti viszont most válaszolt, és rendesen zavarba hozott minket – kérdés a jelenlegi felállásban tudunk-e erre megoldást találni, ez a legnagyobb feladat a visszavágóra.

Ez tehát egy gyönyörű győzelem, de a munka nincs elvégezve. Baromi kemény lesz a visszavágó, még a Napoli összes hiányzójával együtt is talán még mindig esélyesnek számít, én arra nem nagyon látok esélyt, hogy zsinórban 3 meccset lehozzunk ellenük kapott gól nélkül, szóval mindenképp be is kell majd találni. Szerencsére sokat nem kell várnunk, jövő kedden eldől, leszünk-e BL elődöntőben 2007 után ismét, ráadásul 20 év után Madonnina lehet az a párharc, azt hiszem erre nem sokan tippeltünk volna a szezon elején, de most már nem kéne kihagyni a lehetőséget.