Fel lehet lélegezni, úgy tűnik megcsináltuk a BL-t. Egyszerű nem volt, kellett hozzá szerencse, érdemelni nem biztos, hogy megérdemeltük, de ez mind nem számít, mert létfontosságú volt odaérni. Bebiztosítani ezt pedig pont a Juventus ellen tudtuk, egy elképesztően unalmas és színvonaltalan meccsen – ez persze nagy meglepetéssel nem szolgált nézve a hónapok óta tartó “játékunkat” illetve az ellenfél padjára tekinte a futballmazochizmus védőszentjét Allegrit megpillantva minden értelmet nyert. Azért kiszurkoltuk, ellenük mindig jó, így meg a szezon sem nagy bukás.

Sőt hát valójában ha csak az eredményeket nézzük, nagy siker, BL elődöntő és 4. hely, az olasz kupát meg hagyjuk, mert komolytalan versenysorozat, és akkor is ezt mondanám, ha a döntőben lennénk. Szóval papíron jó, csak árnyékolja, hogy miket kellett végignéznünk, az a január például, vagy a megalázó elődöntő a kuzinok ellen, megannyi döntetlen a Serie B szintet súruló csapatok ellen, van gond bőven. Ennek ellenére Stef munkáját meg fogja menteni ez a helyezés úgy tűnik, amivel hát nehéz egyetértenem, főleg miközben egy nálunk szerényebb pénzügyi helyzetben lévő Napoli Luis Enriquet csábítgatja, úgy néz ki sikerrel, kurvára gáz, hogy náluk ilyen kaliber lesz, mi meg meg sem próbálunk egy Lucho vagy Nagelsmann szintű edzőt behúzni. 

Na de ezt majd a nyáron kitárgyaljuk, a meccsről is legyen szó valamennyire, ha már összefoglaló. Szerencsénkre egy zseniális közös meccsnézésen szórakoztattuk egymást krasnaja, flagstaff, MK, Bandi és Grimi kollégákkal, meg is beszéltük, hogy ez tipikusan olyan meccs, amikor szinte több időt töltünk a kummantszekcióban, mint a streamen. Szakmai szemmel is tekintettük a meccset persze, megállapítottuk, hogy Rafa már fejben nyaralni van (megérdemelten), Brahimot továbbra is egy lazább fingás is felborítja, Messi most már tényleg maradjon a pizzáknál, Tonhal támadásban egyre komolyabb tényező, Zsír nagy király, ha fontos gólokról van szó, Dávidka pedig utoljára ilyen jó beadást talán 2018-ban produkált. Ez így kb le is fedi a meccset, még nem értettük, a Chiesával, Di Mariával felálló Juve gyakorlatilag 0 veszélyt jelentett a kapunkra, az első félidőben akadt egy-egy lehetőségük, a szurkolás pedig gyakorlatilag nem létező volt a stadionban, ez is hozzájárult az unalomhoz. Így az utolsó előtti meccsen –  a kerete mélysége és a szezon VB okozta intenzitásának köszönhetően teljesen kifingva – nekem ez most bőven elég, annyit hoztunk, amennyit kellett, megvertük őket oda-vissza így idén, soha rosszabbat.

Maradt még egy meccs, lezárni ezt a felemás szezont egy szép győzelemmel –  Ibrát elbúcsúztatva, aztán végre lehet értékelni az évet, és készülni a mercatora. Már csak azért is nyerjük meg, mert ha a rabruhások nem nyernek Udinében, akkor még egy esetleg visszakapott 10 ponttal sem előznének minket, engem ez azért megnyugtatna.