Urak, alig 2 óra múlva a nagyszerű veronai legények várnak aranylábúinkra. A Hellas nem jó csapat egyáltalán, tavaly emlékezetes körülmények között maradtak bent, 38 forduló után az elvileg kieső 18. helyen szerénykedtek, azonban tettek nekünk egy óriási szívességet, és az osztályozón kibaszarintották az egyik, ha nem a legnagyobb mumusunkat, a gyalázatos Speciált. Ilyen gyenge szereplés után is képesek voltak nagyon durván pluszos, 44 millió nettó egyenlegű mercatót tolni, ami annak köszönhető, hogy véglegesen túladtak az előző nyáron kölcsön+opció keretében már egyszer eladott spílereken, úgy mint a kis Simonén, Cancellierin és ezen poszt múzsáján is. A megmaradt húzóemberek közül megszabadultak még Tamezétől és Sulemánától is, úgy hogy nem is kaptak sokat értük. Ehhez képest még mindig jól muzsikálnak, van 7 pontjuk 4 meccsből, mondhatni teljesen ott vannak a nyakunkon. Hajtás után kimazsolázzuk a részleteket, de csak szőr mentén.
Ami minket illeti, csalódásokkal teli héten vagyunk túl, kicsit olyan, mint amikor az egyik kezedet elvágod, a másikat meg forró zsírba teszed, és igazából már nem is tudod, melyik fáj. Na jó, azért nem ilyen drámai a helyzet, az első bukó várható volt, ha csúnyára is sikerült, a második meg inkább kellemetlen, ciki, de nem szabad ezen sem túl sokat rágódni. Ami sokkal fontosabb, hogy vissza kellene térni a nyerő szériára, a rengeteg új ember beépítése egy inkább sikeres sorozatban sokkal simulékonyabban menne, a másik verzióba talán jobb bele sem gondolni, bár tudom, hogy lenne rá igény, de ez most nem az a poszt. A Verona egy kiváló ellenfél, utolsó öt meccsünket behúztuk ellenük, ez a leghosszabb győzelmi sorozatunk a jelenlegi mezőnyben szereplő riválisok között. Nem szerepelnek persze rosszul, megcsapták a fővárosi kivert falkát és az Empolit is, no de az előző forduló óta tudjuk, hogy ez semmit sem támaszt alá vagy cáfol meg.
Vannak persze sérülések, Csodatévő Szent Miklós balul sült keddi meditációja még sokba kerülhet, Anulu még mindig számozott képeket fest, Bence pedig állandó jelleggel készül az Afrika Kupára. Ez nyilván nem jó, de volt és lesz még szarabb is, bőven. Nagy szerencse, hogy van nekünk Sporttárs, akit annyira nem vettünk komolyan, hogy még hülyenevet sem találtunk neki, elnézést kérek, ha mégis lenne. Ami miatt érdekes még ez az egész, az az, hogy szeretett Pityu bácsink kinyitotta a trükkládát, és előhúz nekünk egy merész 3-4-3-at. Jó ötletnek tartom a szezon ezen szakaszában egy ilyen ellenfél ellen kipróbálni valami újat, valami mást, valami olyat, ami akár még hasznos is lehet a jövőben. Ennyi új érkezővel és főleg ezzel a kompozícióval — szinte mindenki a ligán kívülről érkezett, fiatalok, többükről még nem derült ki, melyik az igazi posztjuk — kísérletezni nem csak lehetőség, hanem szükségszerűség is. Tükrözzük az ellenfelet, szinte, ha nem is teljesen, mi baj érhet minket? Főleg, hogy szerdán Szardíniára látogatunk, nincs megállás.
Így tehát, a kapuban Sporttárs elvtárs, Leporelló bubus, előtte a háromfős védelemben Dobrij Gyény, Szusza bácsi és a 100. meccses jubiláló Székesfehérvár. Bal szárnyasban Urbán kavargat, a jobbosan meg Muszaka. Nincs ezzel semmi gond, a stabil kezdők nyugodtan pihenhetnek, Flóraszept mindenhol elmaszatol, az amerikás pubiról meg még nem tudjuk, hol tud igazán jól lenni a dartstermen kívül. Rudi bácsi alap. Ja, és Radó nélkül nincsen Milan, bassszkihhh. A támadósor bizonyíthat, lesz rá bőven lehetőség. Holdraszállás egy Mir űrállomás összeomlás a válogatott szünet óta, Rafa főleg cselezget, de hova, Zsíroskenyér meg el van kenődve.
Azt még kihagytam, hogy Vegyeskereskedés Faludy György Test és Lélek című művéből fog felolvasni Pityusnak, milyen jó lenne neki, ha az oldalokon megjelenített izmos, bővérű, duzzadó hímtagjukkal fénykardozó szerecsen lovagok egyszeriben ott teremnének. Közben pedig Liga margarinnal fogja kenegetni az öreg tar buksiját.
Gyertek majd, hamarosan kezdünk, szükség lesz a forzázó kórusra!!!
Milan 6-2 Verona (Blinky Bill, Tarasz Bulba, a Bolygó Kapitánya, Fehérlófia, Thomas, a gőzmozdony és a Kockásfülű Nyúl)