Egy 90 percben csodálhattuk meg a csapat (szinte) legrosszabb és a (szinte) legjobb arcát, szerencsére ebben a sorrendben, így pedig végül magabiztos győzelmet húztunk be egy rivális(?) ellen. Gyakorlatilag tökéletes hetet zártunk, rotáltunk rendesen, nyertünk két meccset többnyire igen jó játékkal, az új igazolások remekelnek, így összefoglalót írni is hálás feladat, jár a pacsi Piolinak és a teljes csapatnak.
Nagyon szép lett a meccs vége, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az első félidő mennyire ergya volt. Domináltuk ugyan a labdát, komoly veszélyt nem alakítottunk ki, az ellenfél pedig jó párszor megindulhatott ígéretes szituációban – na kinek ismerős ez valahonnan? Igen, Sarri gyakorlatilag az Inzaghi specialt hozta le, igazán védekező középpályást fel sem rakott, hanem átadta a területet teljesen nekünk, beállt a saját térfelére, és onnan próbált meg a technikás, gyors játékosaival lekontrázni minket. Ez látszik szépen a játékosok átlagos pozicíójából is:
Szerencsénkre a Lazionál nem Barellák meg Lautaro Martinezek rohangálnak, így megúsztuk a dolgot, pedig Kjaer egyszer nagyon csúnyán bealudt, és bennem azért végig megvolt az az érzés, hogy végül meg fogjuk szívni. Nem jött be, így mindig nagyon boldogan tévedek.
A félidőben az volt a nagy kérdés, vajon mit tudunk változtatni, hogy ez ne így folytatódjon, és ha taktikailag komolyabb újítást én nem is vettem észre – már azt kivéve, hogy az alapvonalról történő visszapasszokra bemozgás és érkezés teljesen tudatos volt – az biztos, hogy Stef összerántotta a csapatot a szünetben, és a következő 45 perc az egyik legjobb volt, amit low blockkal védekező csapat ellen bemutattunk úgy az utóbbi 2 évben. Kevesebb ívelgetés, több kockázatos passz bevállalása, és persze legfontosabb elemként egyszerűen az egyéni kvalitások, a minőség döntött, ez az amiben tavalyhoz képest tényleg borzasztóan nagy előrelépés van a támadószekcióban.
Természetesen elsősorban Leaot kell kiemelni, aki megint a semmiből tudott egy 2 assisztos meccset előrántani, Marusic valószínűleg éjszaka is arra riadt fel, hogy éppen eszi a füvet a földön miközben Rafa 5 méteren 5-öt ver rá. Az első gól kiváló példája volt annak, hogyan kellene a betömörülő csapatokat feltörni, Theo-Adli-Reijnders-Leao-Pulisic volt a labda útja, 4 passz, összesen 9 labdaérintés, semmilyen felesleges mozdulat, és kiváló labda nélküli mozgás. A másodiknál már persze kénytelen volt kinyílni valamennyire a Lazio, és ha Leao lendületből hozhatja a labdát nyitott védelemre, ott úgyis tudjuk, mi lesz a végeredmény.
A passztérképünket már csak az esztétikai értéke miatt is beteszem, én azt látom ebből, hogy tökéletes volt a szerkezet, és nézzétek meg a jobb oldalunkon milyen vastagságúak a nyilak, végre nem egy féloldalas, hanem kiegyenlített csapatot nézhetünk:
Összességében tehát ez nagyon rendben volt, 3 témáról érdemes még beszélni szerintem:
- A visszaeső és a visszatérő – azaz Giroud és Tomori. Utóbbival kezdjük, nem akarom elkiabálni, de újra a régi énjét hozza, nagyon magabiztos, eddig a 7 meccsen vele a védelemben 3 gólt kaptunk, így tovább. Giroudról viszont lassan el kell kezdenünk komolyabban beszélni, mert azon kívül, hogy bekúrt vagy 3 tizit idén, eddig elég gyenge, és játékban inkább fék sokszor. A lekészítéseitől mászok falra leginkább, ahelyett, hogy csak simán, hmm nem is tudom, ööö mondjuk egyszerűen átvenné a labdát, mindig a láthatatlan embert keresi második hullámban érkezőként, ebből meg sokszor még az ellenfél indulhatott szombaton. Megvan a haszna még mindig, és fog is fontos gólokat lőni, de én elkezdeném Okafort szépen lassan integrálni a kezdőbe, ő sokkal jobban illik a játékunkba, és egyelőre úgy tűnik, a csatár érzéke is megvan. Fun fact amúgy, ugyanolyan magas, mint Osimhen, hiába tűnik úgy elsőre, hogy fizikailag nem elég centernek.
- Mint a régiek, vagy mégsem – Musah engem a bőrszínén kívül nem sokban emlékeztet Keszire, egyszerűen sokkal technikásabb, képes labdát vezetni, és a lövéseit sem a dóm tetejéről kell összeszedni. A pontos posztja még nem tudom, mi lehet, de eléggé úgy tűnik több helyen is bevethető. Reijnders meg egyre inkább bizonyítja, hogy upgrade Tonalihoz képest, csak legyen már képes egyszer végre befejezni egy akciót, az üres kapus ziccer sem ment most.
- Mr X – aki nem más mint a jó öreg Vegyesbolt. Az első 15-20 percben nem nézett ki jól, 3-szor szabálytalankodott elég feleslegesen, az vált be, amitől tarthattunk, hogy a védekezése egy komolyabb meccsre nem elég. Aztán szépen belenőtt a dolgokba, és a helyezkedése nagyon rendben volt, támadó oldalon meg ismét hasznos tudott lenni, többek között a gólnál is. De hogy számokban is lássuk az eddigi két meccsét, néhány fontos passzmutató, 90 percre levetítve:
Statok innen: https://fbref.com/en/squads/dc56fe14/Milan-Stats#
Kreativitásban tehát eléggé kitűnik, persze ez 126 perc alapján van eddig, azaz a minta elég kicsi, biztosan visszább fog esni, az viszont már most látszik, hogy teljesen érthetetlenül volt jegelve egy teljes évig. Abban nem vagyok biztos, hogy hosszabb távon ez a 6-os lesz a posztja, mert gyengeségei továbbra is vannak itt, nekem leginkább Reijndershez hasonló 8-asnak tűnik, kíváncsi lennék rá majd ott is.
A poszt végére meg még egy érdekesség: hogy mikor tudtunk 7 meccsből 6 győzelemmel kezdeni eddig a hárompontos rendszer bevezetése óta? A 2003/2004-es szezonban, illetve 2021-22-ben, előjelnek ez nem rossz.