Béláim az Úrban, lassan kezdhetünk hozzászokni ahhoz, hogy rangadókra a védelem szétMállik. Ezúttal ugyan nem véstek be piros tollal egy ötöst a bizonyítványba, de ez az árva flippergolyó az ízig-vérig rabruhás ex-akademistánk (és persze a mennyei Kruninho) lábából ugyanúgy mínusz 3 punti. Hajtás után és a 3 napos cseh kocsmatúrát kiheverve értekezés következik.

Az előjelek nem mutatkoztak annyira gánynak, mint amivel végül szembesültünk. Zrínyi kirohanása után Sporttárs rohant be a rehabra megnyitva az utat Mirindának a kezdőbe, valamint Theo is kisárgázta magát, de minőségtelenebb csapattal is vacsoráltunk már zebrát. Egyáltalán nem is kezdtük rosszul a roncsderbit, Rafa meg is firkálta az elején a zebracsordát, aztán túl sok lett a Zsírból, a labda elcsúszott Szczesny kesztyűjén, Puli pedig otthon hagyta a juhászkutya ösztöneit. Az Allegriball ismét csúcsra lett járatva, de ha nem lett volna így is elég nehéz dolga Stefko fiainak, valaki a védelem tengelyéből – hűen a nevéhez – elköszönt és nyomott egy fullkicsekket, miután megevett egy Sunday League testcselt, ezzel nettó 60 percnyi emberelőnyt adva a girheseknek.

Innentől kezdve már naivitás volt arra számítani, hogy ezt mi behúzzuk, ez most nem az a forma és nem az a szezon. Hol vannak már azok az idők, amikor kettős emberhátrányban falatoztuk be a bolognait Pasaliccal és Deulofeuval az élen. Az első félidő végén azért még megköszönhettük Keannek, hogy olyan botlábú, amilyen.

Fordulás után a csapat bizonyította, hűen az előző fordulóhoz, hogy itt mindenki ért mindenhez, ezúttal Mirinda húzott meg balszélsőket megszégyenítő cselt a kapu torkában. Rafa kezdheti félteni a posztját. Vegyesbolt pedig annál kevésbé, ugyanis megérkezett a jó öreg Radó, legyen kiről bepattannia a bogyónak. Emellett hogy-hogynem elakadtak a szerződéshosszabbítások is, Kardinális Uram nem szívesen vágna hozzá 3 misit évente. Nem lehet egyébként szerencsétlen nyakába varrni a gólt, megpattanhatott volna ugyanígy bárki máson is, de azt azért leszögezném, a lássításokból gyönyörűen látszik, mennyire elkésve emeli bele a lábát a labda útjába. Gondolom nem akart kapásból rásérülni az előzőre a lelkem. A gólt pedig az a Locatelli verte, aki 7 évvel ezelőtt, ezen a napon pókhálózta ki Mufflon kapuját. A meccs hátralévő részében tökéletesen meddőn játszott a csapat, akárcsak a komplett második félidőben. A végén még Mirinda egyszer kiszedte Vakovics szemét, rá legalább nem lehetett panasz.

Összességében sokkal csúnyább ez az eredmény, mint ahogy ez a 0-1 kinéz, mert elkerülhető lett volna, ha Csáó inkább elengedi Keant, minthogy megpróbálja lehúzni a gatyáját, vagy ha egy 2 évvel ezelőtti Szék lenne Zsuzsa társa. Theo hiánya is szemmel látható volt, legyen bármekkora dokkmunkás is Flóri, egyszerűen nem pótolhatja TGV-t a bal sínről. Jobboson pedig Calabria sem alkotott maradandót, ráült az utóbbi évek Capitanoit sújtó átok, szépen lassan elkopik a tudások. Az előrejáték felett kivételesen nem ítélkeznék. A Napoli ellen majd javítunk!