Szerdán lenyomtuk az utolsó – a szezonra biztos, aztán ki tudja meddig – BL meccsünket, ezzel továbblőve magunkat a méltán hírhedt híres Európa Ligába. Hajtás után nihilista értekezés a körülményekről és a meccsen látottakról maximális szurkolói, minimális sportszakmai szemszögből.

Az előzmények

A csapat szempontjából egyetlen egy scenario volt, amivel továbbmehetünk ebből a halálcsoportnak induló, végül cicaharccá silányuló kvartettből: ha nyerünk Angliában és a németek is megszállják Párizst. Pioli szempontjából elegendő, ha egyetlenegy árva góllal többet szerzünk, mint a Newhospital, akkor nem rántják ki alóla a szőnyeget kispadot. A szurkolók szempontjából, hát, nehéz ezt megítélni. Vérfrissítés kell, az világos, de Pistának ez nem megy, képtelen megújulni. Ha nyerünk, akkor elmaszkoljuk az eddigi teljesítménynek csúfolt cirkuszt az eredmények lobogtatásával és marad minden a régiben. Ugyanakkor ki akarná őszinte örömmel, hogy a kedvenc csapatát leoktassa valami újgazdag kiscsapat, ezzel a csoport utsó helyén zúgjon ki? Valamelyik ujjunkat márpedig meg kell harapni.

A felállás

Még mindig tele vagyunk sérültekkel, vagy éppenhogy felépült arcokkal, de ez nem indokolja azt az ámokfutást, ami a kezdő kijelölésénél történik. Játszhatjuk a 4-3-3-mat, a pressinget, meg az inverted fullbacket, mert egyik sem egy múltszázadi találmány, ami már a maga idejében is elavult volt, csak észre kéne venni, hogyha kiesnek (márpedig kiesnek) az ehhez passzoló játékosok, akkor ott biza a fika fogja megenni az óvodást. Végigmegyünk ezeken szépen sorban.

Theo, mint középső védő.

A pali hatalmas, imádom, klasszis. A saját posztján. Erre besorolja középre, ahol semmit nem tud kamatoztatni a sebességéből, a megindulásaiból, a baloldali támadások elősegítéséből, cserébe teljesen idegen neki, hogy is kell védekezni középen. Láttuk az Atalanta ellen.

Flóraszept, mint Theo

Ez az előző kérdéskör folytatása, mert Flóri kiváló zongoracipelő, de az a kabát iszonyúan nagy rá, amit Theo hagyott neki örökül a posztján. Ezzel a két személyi módosítással pontosan ugyanennyi emberhátrányban vagyunk, miközben (és itt szögezném le, én nem követelem habzószájjal a primaverás fiatalok beépítését nonstop) ha felhozunk középső védő posztra valakit az ifiből, ezt a teljesítményt akár még le is nyomhatja, cserébe a baloldalhoz nem kell hozzányúlni.

Rénszarvas, mint regista

Ugyan nem egy Dzsámpi feat Hakan how-to-train-your-CAM-to-CDM shitshow, de nekem PTSD-m van ezektől a kókler húzásoktól (sidenote: idézzük fel közösen, amikor Susoról is megpróbálta velünk elhitetni, hogy jó lesz trequartistanak). Papíron jelen pillanatban nincs egyértelműen jobb opció arra a posztra, a rossz meg a mégrosszabb közül lehet szemezgetni, a dolog pikantériája inkább a támadások kasztrálásában rejlik, ugyanis a pali kiváló mezzala. Azzal, hogy egy közepes registát játszat vele, kiüresítve a mezzala szerepkört, ismét nettó két ember mínuszban vagyunk. Miért, Pistám, miért?

Vegyesbolt, mint a „demencia” szótári definíciója

Ő ide lett hozva. Aztán jól el lett felejtve. Aztán le lett nyilatkozva, hogy Pifta számít rá és kell ebbe a csapatba. Aztán jól el lett felejtve. Aztán előkerült azért, ha nem volt más, a világot mondjuk nem váltotta meg, de korrekten tudott játszani. Aztán jól el lett felejtve.

Muszaka, mint a szegény ember Emanuelsonja

Mindent is játszott már, meg valószínű fog is. A kummantáskák között akadtam rá egy gyöngyszemre, valahogy úgy hangzott, hogy „a három fős középpályán jelenleg mindhárom arc rossz pozícióban van” és valahol igazat kell adjak, sem Musah, sem Reijnders, sem RLC nem tudott normálisat alkotni, pedig elméletileg ők a kezdőink középre és tudjuk is, hogy minőségi munkát tudnak nyújtani. Most meg, mint a fejetlen csirkék.

Jóvicc, mint egy valóban jó vicc

Nem az, amelyiken csak kínjában nevet az ember. Volt két jó meccse, és nem kell tőle egyből hasra esni, de amikor van egy formában lévő csatárod, igazán megadhatnád neki a bizalmat, mondjuk úgy, hogy kezdőként hagysz neki lehetőséget. Zsírt szeretjük, imádjuk, de nem jó irány, ha neki bérelt helye van a kezdőben, az ő és az alternatívái teljesítményétől függetlenül.

A fentiek természetesen a saját szuverén meglátásaim, vitatkozni ér és lehet is velük.

A meccs

Ritka kellemetlenül indult ez is. Az elején az a csapat, amelyik még nálunk is több sérülttel operál és ugyanaz a kezdő játszik hetek óta, konkrétan fizikai fölényben játszott. Zsuzsinak jár a pacsi, amiért a kapu torkából piszkálta szögletre a labdát, de hogy 45 perc játék után kb. csak ezt tudom kiemelni a részünkről, az hitvány. A 0.02-es xG pedig még annál is hitványabb. Szerencsére ennek a csapatnak van még két jó szokása: vagy hőst csinálunk az ellenfél kapusából (igen, Nick Pope, most rád nézek), vagy élete gólját rúgatjuk az ellenfél játékosával. Joelinton jóformán 24 karátos aranytálcán kapta azt a lehetőséget. Továbbá mindent elmond a csapat mentális állapotáról, hogy Mike egy durvának nem számító, de kétségtelenül szabálytalan megmozdulás után össze szájkaratézott magának egy teljesen értelmetlen sárgát.

Fordulás után végre csorgott valami a mérleg pozitív oldalára is, megszereztük az egyenlítést és Csuku is szerzett egy szép gólt, ami a későbbi győzelmet eredményezte, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddigre már a Novum Castellum a seggén vette a levegőt.

A másik párharc 1-1 lett, ezzel megszületett a kevesek által favorizált forgatókönyv, hogy a Pista is megmarad, meg Eurépa is lesz. Valahol örülnöm kellene, hogy nyertünk és nem nulláztuk ki magunkat a nemzetközi vérkeringésből, és a meccs utáni mámorban elégedett is voltam ezzel, de így aludván rá kettőt, a kézzelfogható eredmények számomra nem fedik el a gyökérokot, hogy tavaly február óta nincs konzisztens, koncepciót tartalmazó játéka a csapatnak.

A szezonon már valószínűleg így fogunk végigrongyolni, hacsak valami irgalmatlan nagy krach nem üt be. Haknizhatunk egyet a gumimaci kupában, de nagyobb összeget tennék rá, hogy ez a sorozat nem arra lesz, hogy a kevésbé reflektorfényben lévő arcok lehetőséget kapjanak bizonyítani, hanem hogy a standard kezdő csapágyasra legyen hajtva. A jövő évi BL indulást jelen állás szerint én nem érzem veszélyben, de abban is biztos vagyok, hogy izgulós félév elé nézünk.