Pajtások, egyrészt Boldog Szilvesztert, vérmérséklettől és alkológiai viszonyulásoktól függetlenül méltó ünneplést Minden Kedves Kummanttársnak / Csendestársnak!

Na most, itt van ez a Susuelló-meccs, amit most van tisztem összefoglalni. Na, mit mondjak, ilyenből már mindenki látott kedvére való mennyiséget a szezonban, a különbség mindössze annyi volt a modellhez képest, hogy itt most nem jött az egyenlítő gól a vendégektől.

Október óta minden öfi megkerülhetetlen témája, hogy takarodjon-e Stef AZONNAL.

Itt már rég nem arról van szó, hogy Pityesz építse-e fel a jövő csapatát ebből a bóvli elemekkel is gazdagon megtűzdelt csalamádékupacból. Leszűkült a fókusz, itt már csak az a kérdés, képes-e az Öreg lehozni ezt a szezont minimálisan vállalható módon — azaz a következő évi Bajnokok Ligája / Csillagpöröly Esztrád / Gyulai Kolbásztöltő Fesztivál / Amit csak akartok mezőnyébe való bejutással.

Megnyugtató választ ez a meccs sem hozott, az eredmény volt az egyetlen pozitívum.

December 30. van, és mindkét gárda ehhez mérten lötyögött. Önmagában, mivel nyertünk, és a 3 pont megszerzését komolyan nem fenyegették a fűnyírósok, a meccsel a világon semmi baj sem volt.

Az egyetlen, sajnos feloldhatatlannak látszó, a végtelenségig kellemetlen, kíméletlenül kínzó probléma ezzel az egésszel, hogy végignéztük ezt a félszezont, és pont ugyanazt a lelketlen, amorfan lebegő semmirevaló szabadbölcsész hígszéklet, megnevezhetetlen elemekkel széjjelkúrt fostartály, takonykórós, rothadó, ragályos, lepra geci faszrágó faszmaradék, dögvészes szégyen mocsok szart láttuk, mint egyébként, pénteken, szombaton meg vasárnap.

Az egyetlen dolog, ami elválasztott egy újabb hányinger, radioaktív szeméttelep, ragacsos bélsárral összekent, lesújtó döntetlentől, hogy a Sassuolo elalibizte a történetet, és egy valóban pengés Berardi-kísérletet leszámítva — melyet bravúrral hárított Mike, adjuk meg, ami jár — nulla veszélyt jelentett a kapunkra, és ez láthatóan nem is feszélyezte őket a legkevésbé sem. A végén mondjuk elengedett Diogenész egy műhőbörgést a spori felé, valószínűleg csak azért, hogy ne csulázzon a nyakába kifelé menet a vendég keménymag.

Ott vagyunk, ahol a part szakad, erősen lutri, beférünk-e a négybe — az események szerencsés alakulása esetén elég az ötbe is — ezzel a megpenészedett, avas, megfeketedett faggyúgombóc hányadékkal, de legalább a mezőny ehhez mérten nívótlan nihil, és Hurkasütő Liga terheléssel, kevesebb sérüléssel meg egy kis kincstári optipistizmussal még akár jók is lehetünk. Mármint, nem leszünk jók, de erre a nemes célra még pont igen.

Ja, Bence passza amúgy pazar volt, Puliszka is szépen beindult a gól előtt, ügyesen átvette a megpattanó ellenére, és sikerült úgy meglőnie, hogy Tanácskormány hiába kapdosott bele, baszhatta, és végre megrengett a háló, nem kívülről és nem lesről. NATO-tag vagy, Pistukám, baszd meg, megmentik a kócos betyárcsimbókjaidat, ha beüt a gennylavina! Úgyhogy hiába jósolta meg Buddy és Balage kolléga, Berardi nem baszta gallyra Stef munkaviszonyát.

Még egy ja, azért csak beállt egy Simic meg Zeroli, ezt a vonalat kellene erőltetni, mert ennek a „források híján csutakoljuk le a trágyát a csiszolatlan gyémántokról + Pista csiszitold már meg” jellegű feltörési kísérletnek gecire alkonyat van.

Így a végére, ha már BB kolléga volt olyan jó, hogy felelevenítette azt a nagyon régi és jó eséllyel elfeledett szokást, hogy zenéket linkelünk a posztba, akkor nem engedlek el Titeket szakmai tartalom nélkül.

Ezt majd Pistinek, ha mégis behívja Kardigán. A felirat ott van, azért a kulcskifejezést kiemelem: НАХУЙ

Ezt meg hadd ne magyarázzam. Ha mégsem menne, küldjetek táviratot Kudlik Julinak, a Delta Szerkesztőségéhez címezve.

Kedves Cimborák, akkor ennyi volt idénre, legalábbis poszt szintjén — ámbátor, lepj meg, Szerkesztőség — kösz a halakat Mindenkinek, jövőre is itt leszünk ugyanígy!!!

BÚJJJJJÉK