Szeles időben és széles vállakkal és Milan-szívvel

Pajtások, életem ötvenhetedik beharangja ezen párosítással, annyi tésztát még a ’86-os vébé előtt sem ettek meg, ahány poént elsütöttem már velük kapcsolatban. Sokkal izgalmasabb, hogy valami teljesen váratlan módon sikerült a mai nap beleszaladni egy óriási fiesztába, Visegrádon méghozzá, igen, ebben a kurva szélben, történetesen bizonyos helyi civil szervezetek — feltételezem hathatós tanácsi támogatással — levágtak egy disznót — de lehet, hogy többet is — a városközpontban, és megfőzték, megsütötték a népnek. Valami olyasmi volt a képlet, hogy nevetséges ötszáz forintos áron vehettél műanyag tányért evőeszközzel, és onnantól kezdve a véreshurkától az abált szalonnán át az orjalevesig fogyaszthattál, amennyi csak beléd fért, és ha ez nem lenne elég, akkor szintén ötszáz forintjával mérték a forralt bort, 3 decijét, és ha már kezd unalmas lenni ez a mágikus szám, nos, akkor szintén bajszos Rákóczi fejedelemmel ihattál rendes tisztességes ötcentes felest, pálinka nyílván. Ja, és volt ott egy jóféle zenekar is, frankó retró rázós számokat előadva, olyan közbeékelésekkel, mint hogy egyszer belefagyott a nyál a szólista szaxofonjába ilyen körülmények között, és hajszárítóval sem jött ki. A helyi dalárda produkciója szintén emelte a hangulatot, több volt a piros orr ilyen körülmények között, mint a Bohócdoktoroknál. Ez valami akkora fantasztikum, hogy egy pár éve engem egy M41-es dízelmozdonnyal nem lehetett volna elvontatni a rendezvényről, most hiszitek vagy nem, de ha lett volna beharang, akkor az csak egy bevetődő Superman kolléga jóvoltából történt volna meg. Mivel azonban megöregedtem, unalmas lettem és tartózkodó, beharang az van, bár Ti ezzel sokkal beljebb most nem vagytok, de részemről ez is teljesen rendben van. Viszont, ha csak tizedakkora buli lenne ez a mostani, mint amit most hirtelen felskicceltem, akkor azzal sokan kiegyeznének, én is. Hajtás után repkednek az XG-k.

Na, mit tegyek itt ehhez az egészhez hozzá, a történet az úgy néz ki, hogy a Bologna kezd beleszürkülni a saját nagy sorozatába, egy meccsel kevesebbet játszva már csak nyolcadikok, és december 30. óta nem hoznak vállalható eredményeket — vereség Szardínián, otthon iksz a Griffekkel, KO-zakó Udinében. Persze még így is felülteljesítenek, és üde színfoltok ebben a kocsmaboros szájszagú Szériában, amelyről ma reggel tudtam meg, hogy a világ legerősebb bajnoksága, legalábbis a jereváni rádió szerint. Thiago Mokka ettől még nem főtt le, bár sokakkal ellentétben én legfeljebb egy benzinkúton tudnám elképzelni a milánói szerepvállalását, de be kell lássuk, hogy a Klopfos emberhez nem vagyunk sokkal közelebb, mint a Fradi — ez nyilván egy barokkos túlzás, de hát most jövök a Fellegvárból, nézzétek el nekem.

Akit még említsünk meg, az a köztiszteletnek örvendő Széles mester, azért jól nézzük meg, hogy az eddig eltelt 20 fordulóban 872 percet volt a pályán, ez alatt összesen egy gólpasszra volt jó az olasz bajnok jobbszélső, másik nagy kedvenc jobbelkúrónk egy gólra volt jó eddig a szintén veretes Grifoni-alakulatnál. Ja, velük húztuk be a scudettót, gyerekek, azért minden István-szidalom mellett azért ismerjük el, hogy ez utólag is egy óriási viking hőseposz, aminek bizony a Kopper is oszlopos tagja volt.

Egyébként jó látni, hogy a decemberi ijedségem ellenére Harkness kollégának látszik igaza lenni, és kizárt dolog, hogy kicsússzunk a négyből. Ez valahogy úgy van, hogy tavaly nem tudtam megijedni, annyira szar volt mindenki körölöttünk, aztán most utólag ijedtem meg, hogy a pályán egyébként bizony csak ötödikek lettünk.

Ha Bologna, akkor emlékezzünk meg szegény megboldogult Szinisáról, még mindig nehéz felfogni, hogy már  nincs az élők sorában, amikor már úgy tűnt, hogy legyőzte a betegséget. És már több, mint egy éve. Nyugodj békében, Szinisa!

Mit tegyek még hozzá? Azt mondja a Milannews, hogy Pista megpróbálja tantrikusan kinyújtani az örömfutását, és ugyanazt a kezdőt csapja fel, amely óriási taktikai csatában győzedelmeskedett a legutóbb Udinében — élek a lehetőséggel, és harkness kolléga sikerre vivő harangját linkelem — most látom, hogy a kartárs is átállt kisbetűre, vajon miért?

Tippelni sem fogok az obligát Széles-gólon kívül, mert valamikor nem tippeltem, és nyertünk, csak annyit teszek hozzá, hogy Öreg Barátom, a Fiesta hátsó ülésén örökre megpecsételtük szerelmünket, meg különben is, lesmároltalak a tequilás üvegen keresztül.

Azért az még mindig megbizserget, amikor a családi csetbe, a mindenféle családi idilles képek közé be tudok menőzni egy ilyen klasszikust

Gyertek majd, forzázzunk!!! Én is igyekszem, csak meg kell még süssek 2 pisztrángot meg aranydurbincsot, és oda akarok baszni a körettel, mint Jóvicc a 83. percben. Lényeg a lényeg, FORZA MILAN!!!