Üdv az uraknak. Volt itt egy Európa Liga meccsünk a lehető legkedvezőbb ellenfél ellen, így velük tudtunk melegíteni a hétvégi Empoli elleni kiscsapat-gatyázásra. Rövid bevezetés után hosszú szófosás következik.
Csütörtök este gurigáztunk egyet a prágai Hétpettyes Katica Általános Iskola és AMI 7/a osztályával és jó hangulatú csihi-puhit követően kétgólos előnyről várjuk a folytatást. Innen azért nagy betli lenne nem tovább jutni, még akkor is, ha az eredmény csak számszakilag szép. Majd egy meccset emberelőnyben játszva kaptunk két gólt, de aggodalomra semmi ok, pusztán Sandro rakta nagytéttel a 0:1-es hendit 5.5 gól felett. Mi játszottunk a papíron legkönnyebb ellenféllel, így ehhez mérten kavartak a pályán az urak, nem akarták lenyócegyeztetni a wishes Stankovic csapatát.
Mister végre visszakapta az összes játékosát (mínusz VV Tommyboy) rehabról, így a kezdőt illető variációs lehetőségei 13 játékosra duzzadtak. Ahogy azt egy komoly nemzetközi nyolcaddöntőhöz illik, nem vettük félvállról, nem mémeltünk ifistákkal, meg második számú kapusokkal a kezdőben, csak a bivaly, csak a toptier. Rafa kezdésnek meg is mutatta, hogy a lövései nemcsak gól, de a gólpassz veszélyét is magukban hordozzák, lecsúszott labdáját tökéletes beívelését mintha Michalangelo festette volna a Prima Punta fejére.
A csapat előtt természetesen le a kalappal, hiszen tanulva a Lazio elleni Sátántangó szintű, a fű növésének nézésével egyenértékű izgalmakat hordozó mérkőzés-forgatókönyvből, előhúzták a bennük lakozó Shakespeare-be oltott Tarantinót, és kettő kőkemény perc leforgása alatt felpezsdítették az amúgy simázásnak ígérkező mérkőzést. Doudera kapásból úgy bevágta, hogy nincs az a karrierje csúcsán lévő Sanyi, aki ezt szemmel kitolta volna. HA nem tudnám, hogy ez a jelenet a dramaturg része, meggyanúsítani a csapatot, hogy már megint nem sikerült felmutatni egy épkézláb védekezést, így viszont csak a 3D szemüveget, meg a popcornt hiányoltam az összképből. Májkrémes próbálkozása a védéssel pedig csak a konyakmeggy a rumpuncs fagyi tetején, éppen annyira piszkált bele, hogy a szemnek még kellemesebb legyen a találat.
Szűk tíz percnyi akklimatizáció kellett a csapatnak, mire kimásztak Antal Nimród szerepéből és újra belebújtak a mezekbe. Először Rénszarvas rezgette meg a hálót egy jobb lábas lövéssel. Ennél a pontnál erősen elgondolkodtam, vajon statisztát alkalmaznak-e helyette: gólra váltott kapura lövés tőle, ráadásul a gyengébbik lábával? Mire érdemben lefuttathattam volna a konspirációmat, KókuszGyík tessékelte be a bogyót a gólvonalon túlra. Mindkét asszisztot Flóraszept szervírozta, ezutóbbit olyan szépen ívelve, körzővel nem lehet ilyet húzni. Deák Bill rá is telefonált a pletyka szerint, hogy lemond a javára erről a gúnynevéről.
Erről a meccsről mindent, és még annak az ellenkezőjét is el lehetne regélni, annyira megtöltötte tartalommal a kopasz. Volt itt csere a 60. perc előtt, 3 rúgott gól az első félidőben, meg két kapott a 10 emberrel játszó csapattól. A vörös csillagosok Ivan Ivanovja 4 perccel a beállása után úgy baszta be Májkül mellett a labdát, mintha az ember nemhogy elfelejtett volna védeni, hanem sose tudott volna. Természetesen erről szó sincs, a figyelem fenntartása és a dráma fokozása volt a cél. Ha mostanra 3-0 lenne az állás, már mindenki belealudt volna.
Végül azért a csapat lezárta a cselekményt, elvarrta az utolsó szálat, feltette az i-re a pontot, Rafifa kalimpált picit az alulkvalifikált védők között, hogy kioszthasson egy gólpasszt Puli lábujjkörmének. Sokszor vádoltuk a csávót önzőzéssel, ezen a meccsen rácáfolt mindenkire.
És nagyjából ennyi is volt a mérkőzés. Szerettem volna mélyebben is értekezni a taktikáról, nem csak felskiccelni azt, amit amúgy mindenki látott, de ezt meghagyom inkább az ínyenceknek, akik mélyebb tartalmat tudnak kihámozni ebből a „rúgjunk több gólt, mint ők” tikitakából.
A szükséges minimumot letettük az asztalra, a kövi meccsen pusztán annyi a cél, hogy ne Deportivozzunk egyet, utána pedig jöhet Liverkuzen, vagy a Leverpool, ott lehet megmutatni, hogy ez a csapat komolyan vehető, ha az ellenfél is az, hogy a PSG elleni visszavágó nem a csillagok állásának volt köszönhető, hanem egy taktikát megvalósítani képes, fegyelmezett csapat teljesítményének.