Milan – Empoli 1-0 / Már csak 10

Egyéb

Futballünnep zajlott a San Siroban vasárnap délután. Még helyre sem állt a pulzusom így közel 48 óra elteltével sem, és máris össze kell szedni számtalan cikázó gondolatot erről a fantasztikus meccsről. Szikráztak a lövések, világklasszis megoldások követték egymást, a lefújás után kezdődő Liverpool-City meccs taktikai és technikai színvonalában a közelébe sem érhetett a miénknek. A poszt megkísérli hasonló lehengerlő színvonalon felidézni a történteket.

Nagyon nagy volt a nyomás, az izgalmak, tudtuk, hogy most kell a 3 pont, ha utol szeretnénk érni az Intert. Nyögvenyelős volt ugyan az egész, de Kalulu gyönyörű lövésével csak behúztuk – így még van reális esély, kelleni fog a kuzinok bénázása, de egy közel tökéletes utolsó etappal behúzhatjuk a Scudettot.

Jaj nem bocs, várjatok, összekevertem a szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtti meccsel, ami egy fontos lépés volt a bajnoki cím felé –  és egyébként hasonlóan kevésbé inspirált játékot hozott, ha emlékeim nem csalnak. A különbség persze mindössze annyi, hogy ott az tényleg egy “csak a 3 pont számít” meccs volt, ez meg egy olyan, ami eredmény szempontjából lényegében mindegy, szerettünk volna szép játékot látni, de ez most sem igazán teljesült. Ehhez a szenvedéshez már hozzászoktunk, és most még sok gól vagy egy szórakoztató bíró sem volt, hogy mentse a helyzetet valamennyire.

Lényegében annyira szar volt ez a 90 perc, hogy még a fenti rövid szarkasztikus leiratot is fájt legépelni, amúgy is nagy bajban vagyok, mert 2024-ben eddig 3 meccsünkön volt mindössze 1 gól, ebből most másodszor is belenyúltam az összefoglaló írásába egy jó gulyásleves vagy hasonló recept meg nincs kéznél.

Igazából ez a gépezet már elhümmög, a játékosok minősége adott és bőven elég a Serie A-ban, szóval max majd az EL-ben lehet bármi izgalom. Pulisicnak azért jár a pacsi persze, megint győztes gólt lőtt, még ha kissé komikusan is, ezzel már 8 gólnál és 6 gólpassznál jár, azaz kb Széle és Messi 2 éves összteljesítményét lehozta így márciusra.

Kiemelni talán még a double pivot középpályát tudom, talán most nézett ki ez a formáció a legjobban, Bennacer mélységi(bb) irányító szerepkörben hozta le visszatérése óta szerintem a legjobb meccsét, Reijnders meg (végre) ismét sokat léphetett fel RLC mellé, jobban is nézett ki, mint amikor hátrébb van vonva.

Az újak közül Okafor korrekt volt, RLC, Jovic – akiről eskü elfelejtettem, hogy pályán volt, gyorsan meg kellett néznem, hogy nem Zsír kezdett-e – Chuku és Musah nekem annyira nem tetszettek.

Egyébként pontszámban ugyanúgy állunk, mint 2021-ben, és 1 ponttal vagyunk a bajnoki szezon mögött – igaz ott taroltunk a végén, meg hát mennyivel jobban és izgalmasabban is nézett ki a dolog. Lehet kicsit negatív a poszt címe, de én tényleg csak azt várom már, hogy legyen vége a bajnokságnak, mert rég nem mozgattak meg ennyire a meccseink. Jó persze, a második helyet most átvettük, és nagy csata lehet a sittesekkel, én ezzel úgy vagyok, hogy nagyjából holt mindegy, az a plusz kb 2,5 millió euró meg nem akkora tétel, hogy bármit jelentsen.

Az EL-ben azért remélem jön még izgalom – papíron úgy tűnik, hogy egy komolyabb csapat (ami mondjuk csak a Pool meg a Leverkusen) lesimázna minket, de szerintem bárki ellen meglepően szoros párharcot mennénk – ezt mindkét irányba értve amúgy, lehet a Slavia kirak minket csütörtökön.