alessio összes bejegyzése

Coppa Italia Final

Úgy alakult, hogy az idei szezon legfontosabb mérkőzése vár ránk szerda este a Bologna ellen. És nem a bajnokság vagy esetleg a vásárvárosok európai kupadöntője lesz ez, hanem ez bizony a Coppa Italia döntője. Nem is akárhol, hanem az Olimpicoban. A pénteki bajnoki annyira simára sikerült e két csapat részvételével, hogy a szerkesztőség még az összefoglalóról is megfeledkezett. Így hát én sem fogok most erről többet írni; aki erre várt, az most kicsit csalódni fog.

Ami minket illet, azt hiszem, bátran kijelenthető, hogy a klub gazdag történelme alatt nem volt ez a kupa az első számú célkitűzés soha. Inkább olyan dolog volt, ami a legkönnyebben beáldozható volt egy esetleges Bajnokok Ligája- vagy bajnoki győzelem miatt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a klub fennállása alatt mindössze ötször sikerült elnyernie ezt a trófeát. A legutolsó győzelemig is egészen a 2002/03-as szezonig kell visszamenni. És ha már itt tartunk, az, hogy egy szezonon belül kettő kupát is nyert a csapat, az sem mostanában volt. Aki a kummant szekcióban megírja a helyes megfejtést, hogy mikor volt az utolsó duplázás, az jutalmul egy dedikált Emerson Royal könyvet kap, ami stílusosan „Fent a csúcson” címet viseli.

Persze, a döntőkben többször is megfordultunk már. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nyolc elbukott döntő. Közülük több igazán fájdalmas módon. Például, amikor legutóbb a döntőben jártunk, akkor a Juventus egy laza 4:0-val intézett el bennünket. Itt alább a videó, csak hogy lehessen min szörnyülködni.

Szóval nyugodtan kijelenthető, hogy ez eddig nem éppen a mi kedvenc kupaporondunk volt. Na de itt lesz bizony egy ellenfél is, mégpedig újfent a Bologna. És hiába simáztuk le őket hétvégén, ez ne tévesszen meg senkit. Ha ránk igaz, hogy a szezon legfontosabb meccse jön szerdán este, akkor ez a Bolognára hatványozottan igaz. Ráadásul nekik még lesz is miért visszavágni, biztos, hogy oda fogják tenni magukat. Emellett még igazi Coppa-specialistának is számítanak, az ugyan igaz, hogy csak kétszer döntőztek ebben a sorozatban, viszont mind a két alkalommal meg is nyerték, ha már odakerültek. Persze egyik győzelmük sem mostanában volt, a legutóbbi az 1973/74-es szezonban esett meg velük. Így vizsgálva pedig már nem is volt olyan rég a mi utolsó győzelmünk.

Ami a csapatot illeti, komoly változtatásoktól nem kell tartani. Minden bizonnyal maradunk a jól bevált 3-4-3 felállásnál. Egyedül csatárposzton van kérdőjel a kezdőket tippelgető oldalaknál. Van, ahol továbbra is Jovicot írják. Viszont egyre több helyen, a hétvégén duplázó Gimenezt várják a kezdőbe. Jó lenne, ha magára találna a jó Santiago, és nem csak egyszeri fellángolás lett volna az a dupla. Nagyon rég várunk már egy minőségi kilencesre. Ami a középpályát illeti, Fofana játéka erősen kérdéses, éppen ezért itt most nagy valószínűséggel megint a Reijnders-Loftus párosnak kell majd bizonyítania. Ami pedig a győztest illeti, az a kupa mellé kapni fog egy Európa Liga főtáblát is. Ez pedig a mi esetünkben egy ilyen szezon után talán még magánál a kupánál is többet számít majd. Tehát szerdán este, ki a BB által szervezett meccsnézős helyen, ki pedig itt a kummant szekcióban, valahogy próbáljuk meg kiszurkolni ezt a csicskaduplát!!!

Valami hasonlót szeretnék megint látni.

Giornata 35 /Genoa-Milan / Szezonhajrá

Most már tényleg elérkeztünk a bajnoki hajrára. A 35. forduló zárásaként Genovába látogat kedvenc csapatunk. Ugyan a mérkőzésnek nem sok tétje van már, persze a három ponton kívül. De még a három megszerezhető pont sem jelent igazából semmit egyik csapatnak sem, ugyanis győzelemmel egyik gárda sem mozdulna előre, és vereség esetén sem csúszhat egyik fél sem lejjebb jelenlegi helyezésénél. Ilyen hangulatban érkezik ez a rövid felvezetés is.

Ami minket illet, nem sok minden történt a csapattal az előző héten, a hatalmas velencei diadal óta. Sportigazgatónk továbbra sincs, az átigazolási és szerződés-hosszabbítási pletykák persze pörögnek, viszont bárminemű hivatalos bejelentés nélkül ezeket nem kell túl komolyan venni. Amit még el lehet mondani a csapatról, az az, hogy végre talán sikerült megtalálni és kijelölni egy irányt, ami mentén lehet haladni és hétről hétre készülni a meccsekre. Ami még szintén fontos, hogy végre nincs minden héten legalább öt poszton változtatás a kezdő csapatot illetően. Így pedig az edzéseken berögzült sémákat talán sikerül végre a pályán is átadni. Jobb későn, mint soha, tartja egy bölcs portugál közmondás.

Most pedig még egy rövid értekezés a Genoáról is. Jelenleg a tizenharmadik helyen tanyáznak. A kiesést már biztosan elkerülték, még ha a szezonban ez nem is nézett ki mindig ennyire simának. Náluk is volt évközben edzőváltás, és ugyanúgy, mint nálunk, nekik is sikerült inkább előrelépni edző tekintetében, mint rontani a helyzeten. Patrick Vieirát nevezték ki, aki összességében nem is végez rossz munkát arrafelé. Még ha az utolsó öt meccsük nem is néz ki annyira jól: vereség a Lazio, Juve, Como hármastól, egy döntetlen a Veronával és egy győzelem az Udinese ellen. Igazi kiscsapatos mérleg. Érdemes lehet egyébként egy-két játékosra is figyelni náluk, és most nem Messiasra gondolok. Évek óta keressük Theo cseréjét, pedig csak rá kellett volna nézni a Genoa balhátvédjére; Aaron egy igen korrekt szezont hoz, és nem Ballo-Touré mércével. Valamint a középpályán is érdemes figyelni Frendrup játékát. Nem lenne baj, ha vele ki tudnánk váltani a középpályáról Musah-t, esetleg Loftus-Cheeket majd a nyáron.

Ki emlékszik erre?

Tehát este 20:45-kor kezdés Genovából. Turbóra továbbra is számítunk a kezdőt illetően. A magam részéről remélem, hogy sikerül a szezont szépen zárni, és hozni az ilyen kötelező meccseket még így a végén, ha már szezon közben nem akart összejönni a dolog.

Udinese 0-4 Milan / Clean Sheets

Győztünk! Nem kicsit, nagyon! Micsoda este volt, és micsoda mérkőzés! Új formáció, új csapat, új edző, és egyből minden a helyére került, főleg a zebrette. Na jó, ez csak részben igaz, még nem egészen került a helyére a zebrette. Most megpróbálkozom a lehetetlennel, visszafogottan értékelni ezt a tegnapi produkciót, talán sikerül.

Szóval nyertünk 4:0 az Udinese ellen, ráadásul idegenben. És igen, én szeretném azt hinni, hogy ez nem véletlen volt. Hanem végre tényleg egymásra talált az edző és a csapat. Ezen sokat segít az is, hogy nem kell három naponta meccseket játszani. Végre van idő kidolgozni a megfelelő taktikát, vagy éppen az edzéseken átadni a saját elképzeléseit Conceição mesternek. Meglátjuk a következő fordulókban, hogy alakul ez az egész. Jó lenne, ha maradna ez a 3-4-3 hadrend a következő Atalanta és az Inter elleni Coppa meccsen is. Mert az a két meccs lesz az igazi szintmérő, és elég hamar kiderülne, hogy valóban használható-e ez a formáció.

Na de mielőtt ez kiderülne, örömködjünk kicsit, ránk fér. Leaonak és Theonak pláne, így együtt nem tudom, mikor volt utoljára ennyire jó meccse. Persze, ha a két legjobb játékosodat behelyezed a nekik leginkább megfelelő pozíciókba, akkor abból bizony ez lesz. Kristensent már tényleg kezdtem sajnálni a végére, Runjaic végül megkegyelmezett neki, és lecserélte a 75. perc körül. Biztos, hogy ez a meccs után lesz egy-két álmatlan éjszakája.

Akire pedig még érdemes kitérni és kiemelni, az Pavlovic. Ebben a három védős rendszerben még inkább előjönnek az erősségei. Nem ismer elvesztett labdát vagy elvesztett párharcot. Emellett még rendszeresen fel is tudja cipelni a labdát, ha szükséges, vagy éppen teljesen váratlanul feltűnik az ellenfél tizenhatosánál is. Meg úgy nem mellesleg, ha már ott van, akkor befejel egy szögletet is néha-néha. Mint ahogy tette azt péntek este is. Ez a hármas így a baloldalon, ha egyben maradna egy minden bizonnyal kaotikus nyári mercato után, és maradna ez a három védős rendszer, még nagyon sok szép dolgot tudna nekünk mutatni. Viszont annyira bizonytalan jelenleg minden a klub körül, hogy erre túl nagy összegben nem mernék fogadni.

Érdemes még kicsit a csapat védekezésével is foglalkozni, és nem csak egy játékost kiemelni. Plusz egy emberrel hátul, labda nélkül azonnal visszaálltunk 5-4-1 formációra. Ez nagyon kevés helyet hagyott az ellenfélnek bármire is. A pálya közepe gyönyörűen le volt zárva, és emellett még az is hatalmas segítség volt, hogy Gabbia úgy rakta zsebre Luccat, mint a fogadóiroda előtti járdán talált 20 ezres köteget Tonali fénykorában. Így pedig nem volt más választása az Udinesének, mint hosszú indításokkal próbálkozni; ezeket viszont Maignan, Tomori vagy éppen Pavlovic nagyon szépen begyűjtögették, még mielőtt bármi is lehetett volna ezekből. Szóval úgy néz ki, még a csapat védekezését is sikerül rendbe rakni. Nagyon jó lenne, ha nem egymeccses csodáról lenne szó.

Itt pedig egy kis kitérő. Maignan elvileg rendben van, eszméleténél volt, amikor levitték a pályáról, és a kórházba szállítása alatt is végig. Szerencsére semmi komoly sérülés nem lett az ütközésből. Szombat reggel már haza is mehetett Milánóba, és elvileg kedden újra edzésbe állhat. Jimenez szintén rendben van, ugyan ő még a pályán maradt az ütközés után, de pár percre rá cserét kért. Viszont nála sincs semmi komoly gond, így az Atalanta ellen akár már mindketten ott lehetnek a pályán.

Coppa Italia / Milan-Inter / Újabb derbi

Végre Szerda, és ha Szerda, akkor copa és nem coop. Itt az ideje, hogy ezt az idei felejthetetlen szezont megkoronázzuk egy óriási kupa meneteléssel és esetleges győzelemmel. És mi adhatna ehhez méltóbb befejezést, mint hogy a városi rivális Intert kiejtjük innen? Menjenek ők csak a futottak még kupákért, az igazi nagy pályát hagyják csak meg nekünk, úgy kell most nekünk ez a győzelem, mint Conceicaónak Musah.

Most pedig megpróbálom összeszedni három pontban, miért vagyunk mi ennek a mérkőzésnek az esélyesei. Érkezzen is az első megfejtés: a hazai pálya előnyei. Kevesen tudják, de ezt a ma esti meccset a San Siroban fogják megrendezni, és nem pedig a Meazzában. Így pedig 60 ezer Milan szurkoló fogja üvölteni torka szakadtából Emerson Musah és a legnagyobb klasszisaink nevét. Az a pár ezer Interes nem sokat fog tudni hozzátenni valamelyik sarokból. És persze a hazai pálya előnyeivel nyilván a bírói küldöttség, valamint a VAR teljes támogatottságát is élvezni fogjuk. Innentől nem is lehet kérdés, ki lesz a nyertese ennek a ma estének.

A második pont pedig a játékosok közti különbségből adódik. Itt muszáj volt szétszednem, illetve posztokra bontanom az összehasonlítást, mert ennyire sok klasszist nem lehet egy lapon említeni. Tehát a védők közül messze kimagaslik Tomori, na nem az 1.85 cm magasságával, hanem azzal, amekkorát játszott az utolsó két meccsén. Óriási volt, amit ott művelt februárban. Ezek után nem csoda, hogy immár két hónapja senki nem látta a pályán, de még Milánóban sem, elvégre a csúcson kell abbahagyni. A középpálya nem szólhat másról, mint Musahról. Róla tudni kell, hogy három tüdeje és két bal lába van, éppen ezért az edzőnk nagy kedvence, hiszen a pálya bármely pontján, gond és hibalehetőség nélkül bevethető. Mutass nekem még egy ekkora klasszist az Inter csapatában. Na ugye, te sem tudsz. És a csatárok, persze mondanom sem kell, itt is a mi oldalunkra billen a mérleg nyelve. Gimenez már az első percben gólt fejelt a Futottak még kupa második meccsén az igen csak komoly erőt képviselő Feyenoordnak. Ekközben mégis mit csinált Martinez és Thuram? Jól gondolod, az égvilágon semmit. Na ugye, itt már minden kétkedőt meg kellett, hogy győzzek az igazamról.

De ha ez még mindig nem lenne elég, akkor itt a harmadik pont, ami után garantálom, hogy te is úgy fogsz leülni ma este a meccs elé, hogy semmi kétség nem fog maradni benned, melyik itt a jobb és esélyesebb csapat. Érkezzenek tehát az este valódi főszereplői, az edzők.  Nálunk van a világ jelenlegi majdnem legjobb portugál edzője. Náluk csak Pippo Inzaghi kisöccse. Nálunk minden fordulóban, de van, hogy már minden félidő után egy teljesen másik csapat lép a pályára; ugyanaz a 11 játékos soha, ezzel pedig össze is zavarunk minden ellenfelünket, néha még saját magunkat is. Hát mi ez, ha nem az edzősködés egy olyan magas szintje, amit még senki sem tudott teljesen megfejteni vagy megérteni? Ezzel szemben mit tud felmutatni kicsi Pippo? Rendszerint olyan cseréket, amivel saját csapatát hátráltatja. Tehát mindent egybevetve, nem létezik olyan forgatókönyv, ami szerint nem mi nyerjük ezt a derbit, legalább kettő gólos hátrányt ledolgozva a 85. perc után.

A végére pedig megjegyezném, úgy néz ki, sikerült találni egy sportigazgatót a klub élére, nevezetesen Fabio Paraticit. Éppen itt az ideje, hogy végre megbűnhődjön azért a Higuaín-, Caldara- vagy Bonucci-féle üzletekért. Amúgy a kinevezése teljes egészében Furlani döntése, így ha nem jön be a dolog, akkor lesz kire mutogatni a felső vezetésben is. Na de ez ne szegje senki kedvét, estére itt bizony még le kellene nyomni az Inter nevű futballklubot. Mielőtt új időszámítás kezdődne.

Milan-Como 2:1 Majdnem sima

Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy összefoglalhatom a Como ellen történteket. Hogy hogyan került hozzám ez a nemes feladat, azt csak Buddy kolléga tudhatja. Viszont történtek érdekes dolgok a pályán is rögtön lehetne azzal kezdeni, hogy nyertünk. Viszont jó lenne nem ennyire előre szaladni, kezdjünk mindent a legelején.

Conceicao felrakta a gálakezdőt Bondo és Musah párosával a pálya közepén. Lehet, hogy ez valahol jó ötletnek tűnt, de végül nem volt az. Persze, egyenként érthető a szerepeltetésük, és abszolút indokolt is, valakinek muszáj Leao vagy Felix, ne adj’ Isten, mindkettő helyett belerakni a munkát a labda elleni játékba. Viszont ennél többet nem szabadna egyik delikvensre sem bízni. És mind a kettő mellé úgy kell Fofana, mint éhezőnek egy korty víz. Amúgy szigorúan csak a szememre támaszkodva, statokat még véletlenül sem nézve, Bondo nem tűnik ügyetlen gyereknek labdával, vagy legalábbis Musahnál biztosan ügyesebb. Viszont azt sajnos meg kell érteni és elfogadni, hogy amíg Conceicao itt lesz, és Leao meg a pályán, addig Musah is fent lesz, ugyanis, mint feljebb írtam, valakinek bizony melózni is kell.

Érdemes még megemlékezni a meccs két hőséről is. Természetesen, mint már oly sokszor, itt megint csak Reijnders és Pulisic neve kerül előtérbe. Nagyon nehéz lesz nyáron mindkettejüket megtartani, de ha itt valami változást szeretnénk a közeljövőben elérni, akkor bizony ehhez a két játékoshoz foggal, körömmel ragaszkodni kellene. Majd augusztusban meglátjuk, mit gondol erről a vezetőség.

A meccs hajrájában a főszerep minden tekintetben az angoloké volt. Végre visszatért közénk mindenki kedvenc Loftus-Cheek nevű játékosa. Sikerült becserélni az igencsak gyenge meccset kifogó Gimenez helyére Abrahamot, aki viszont nagyon jól szállt be. Két gólpasszt is kiosztott, nem is akárhogyan, kár, hogy csak az egyikből lett gól. Illetve a túlsó oldalon is becserélték a zarándokok útjáról újra a futballpályára visszatérő szebb napokat is megélt Dele Allit. Rögtön le is talpalta Loftust, természetesen a bíró csak sárgával jutalmazta, viszont a VAR hathatós közreműködésével már érkezett a piros. Hiába próbálta a játékvezetőt még Walker is győzködni, a piros kivédhetetlen volt. Allit meg, ha már kiszórta a sporttárs, akkor pár perccel utána kénytelen volt Fabregassal is ugyanezt tenni. Innen pedig már nem volt kérdés, kié lesz a három pont.

Most mindenki vehet egy nagy levegőt. Válogatott szünet következik az utolsó etap előtt. Conceicao-nak pedig most két hete is lesz felkészíteni a fiúkat a Napoli letiprására. Végre újra elérhető közelségben a Konferencia Liga hely. Megérkezett a tavasz is, lehet, hogy új stadiont is kap majd a klub a 2078-as bajnoki rajtra. Kell ennél több? Ugye, hogy nem? Mindenki pihenje ki magát és rendezze készleteit az utolsó pár fordulóra.

Torino-Milan / Pontrúgások estéje / Avagy Vanja takarodj!

Jó előjelekkel lehetett várni a szombat délutánt. Amikor is a Torino vendégei voltak szeretett csapatunk csupa szív játékosai. Ugyanis a Bologna kikapott, illetve a Lazio is csak egy x-re volt jó. Ők pedig riválisaink az európai kupákért ádázul vívott harcokban. Ráadásul ehhez még az is hozzá csapható, hogy két biztos kezdő játékos, Ilic és Schuurs is sérültet jelentett. Nálunk Walker és Fofana nem kezdtek, egyik sérülés, másik talán csak pihentetés céljából. Így pedig minden adott lett volna egy három pontos meccshez. Végül tényleg három pontos lett, de nem úgy, ahogy azt mi szerettük volna. Rádiós tudósítás következik.

Rögtön a mérkőzés második percében Maignan bakizott egy beadásnál, amit nem tudott megfogni, itt még szerencsénk volt. Viszont a negyedik percben már kevésbé. Maignan és Thiaw összehozták a Torino vezető gólját egészen parádés módon. A kummant szekció szerint Maignan volt a hibás, szerintem viszont Sanabria nem lehet így a mérkőzés elején berohangálni egy kapus és védő közé, pláne akkor nem, ha még a labda is ott pattog valahol. Sanabria, takarodj!

Ezután három Milan szöglet következett, semmi veszélyt nem jelentettek a Torino kapujára, csak gondoltam, megjegyzem, majd később talán értelmet nyer, hogy miért. Itt kicsit éledezni kezdtek a fiúk, olyannyira, hogy Musah össze is hozott egy sárgát magának. Illetve itt volt még egy szép Felix lekészítés is Gimeneznek, csak picit sikerült hosszúra. Ezután megint egy teljesen veszélytelen szöglet, ki gondolná. Majd ezután közvetlenül újabb szöglet, viszont ez már tényleg jól sikerült, Reijnders elé került a labda, aki el is találta a túloldalon lévő szöglet zászlót, szép próbálkozás volt, meg kell hagyni. Majd jött is belőle egy majdnem Torino kontra.

És elérkeztünk a meccs 30. percéhez, ahol egy Jimenez beadásra Rafa érkezett, Pedersen pedig kezezett. Jött is a jól megérdemelt tizenegyes. Pulisic vállalta, és milyen jól tette. Csak sajnos Vanja pont akkor és pont ott volt, ahol a labda is. Gondolom, mondanom sem kell: Vanja, takarodj! Ezután érdemes kiemelni két Maignan-védést, amivel valamelyest javította a meccs elején bemutatott teljesítményt. Az első félidő hajrájában pedig olyan történt, ami nem sűrűn: Rafa óriási elánnal rohant vissza Lazaroval, és becsúszva szerelte a félpályánál. Ez pedig annyira jól sikerült, hogy a második félidőre ki sem tudott jönni. Na persze nem Lazaro.

 A második félidőt óriási taktikai variációkkal kezdtük. Rögtön a szünet után Rafa helyett jött az immár kipihent és felfrissült Fofana. Ez annyiban változtatott a dolgokon, hogy Pulisic átvette Rafa helyét, Musah pedig Pulisic helyén rohangált tovább. Érthető döntés, elvégre tartani kellett az 1:0-ás eredményt. Na de nem sokáig, az 55. percben már érkezett is Abraham Musah helyére, itt már nem volt jó az 1:0. Ezzel a cserével pedig jött a 4-4-2, Pulisiccel és Felixel a két szélen. Hogy ez kinek, hogy tetszett, saját magában döntse el mindenki. Ja, mielőtt elfelejtem, újabb szöglet, Fofana lövés, Vanja védés, takarodj!

Ezt követően egy szép Jimenez labdaszerzés, Felix elé szép passz, amiből egy szép Vanja védés következett. Vanja, takarodj! Majd Pulisic indította Reijnderst, aki egymaga vezetheti Vanja kapujára a labdát, viszont a lövés elakadt az ott felejtett 47,5 csuka peremén. Vanja, kérlek, takarodj már! Ezután szöglet, végre, amiből most már Torino kontra sem lett kár érte. Kicsivel később Felix unta meg a tologatást, és lőtte a labdát a kapufa mellé, természetesen Vanja ott volt, csak nem hajlandó eltakarodni. Ezt már Conceição sem bírta tovább, ha Vanja nem, akkor Felix Sottil érkezik végre 4-4-2, két igazi szélsővel. Mondanom sem kell, sokra vittük ezzel is. Közben itt a 168. Milan szöglet a mérkőzésen, az eddigi legjobb. Jimenez tudta csak megállítani az ebből indult Torinói rohamot, kézzel, szerencsére a bíró nem szúrta ki.

És elérkeztünk a mérkőzés 74. percéhez, amikor is Reijnders Abraham lekészítéséből és Sottil szélen való kevergetéséből végre betalált Vanja, takarodj! Persze, rendes Milanistához illően ennek sem lehetett sokáig örülni, mindössze kettő percre rá Ginetis szigorúan tonikal szépen kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és Maignan mellett senkitől sem zavartatva elgurította a labdát a hosszúba. Ez Vanolinak annyira megtetszett, hogy teljesen kikelt magából, és végre Vanja is takarodik. Ezt követően Pavlovic a félpályáig cselezi magát, majd lefejel két vállat is, szerencsére mindkettő torinói. Végre szöglet, ez most Gimenez elé kerül, jó lövés, a felső karéj is vihet, majd legalább haza labdát.

. A végére érkezik még két csere: az egyik nagy munkabírású örök tehetség korosztályának nagy tehetsége, Chukwueze, és mellette Camarda is kap pár percet. 92. és 94. percig újabb Pavlovic momentumok jöttek: előbb egy szöglet utáni fejes, amiből Torino kontra indult. Egyébként ez volt a mérkőzésen a 300. Milan szöglet, a Torino kapujára semmi veszélyt nem jelentett egyik sem, viszont a miénkre az ezekből indult kontrák már annál többet. A mérkőzés végén pedig Pavlovic tört be megint a 16-oson belülre, sajnos a neki szánt passz túl hosszú volt, így pedig nem maradt más a végére, mint hogy: Vanja, takarodj!

Szerdán Bologna, gyertek, majd az is jó lesz, ebben biztos vagyok.

Juventus-Milan / Újratöltve

Újabb szombat, újabb Juventus-Milan. És hogy ez mit jelent? Na, azt én már nem tudom, viszont azt elmondhatom, hogy jó meccset itt most senki nem várjon, vagy gólgazdag összecsapást. Viszont a három pont nekünk nagyon kellene, pont, mint a Juventusnak is, éppen ezért minden esély megvan az őszi, vagy ha éppen úgy tetszik, a 2003-as BL-döntő megismétlésére. Talán a tizenegyespárbajt sikerül elkerülni, ebben majdnem biztos vagyok.

Kezdjük rögtön a hazaiakkal, mert miért is ne? Van gond a Juventus háza táján is bőven. Vlahovic formán kívül van, és ráadásul a Motta-foci sem fekszik neki. Ha ez nem lenne elég, a nyári igazolások sem váltják be a hozzájuk fűződő reményeket. Koopmeiners sem találja a helyét, ez már nem a Gasperini-foci, meg is látszik rajta rendesen. A másik nagyon mellé ment igazolás pedig Douglas Luiz, aki nem kevés pénzért érkezett Angliából, viszont ebben a Juventusban úgy néz ki, mint nálunk Poli vagy Biglia fénykorában, szóval értitek. Ha ez mind nem lenne elég, akkor a védelem legfontosabb embere, Bremer is megsérült, azóta nem is néz ki olyan jól az a védelem sem. Szóval bőven van náluk gond, ráadásul pár napja még Arábiában szépen el is vertük őket, nagyon jó lenne az ottani teljesítményt megismételni. Ehhez csak annyi kellene, hogy valaki vegye ki a játékból Conceicao Jr.-t és persze Yildizt, és Emerson radírozza le Cambiasót, mi sem egyszerűbb, ugye?

Ami pedig minket illet, érdemes rögtön az edzőváltással foglalkozni picit. Conceicao rögtön akkora lökést adott a csapatnak, hogy a fiúk kupával hálálták meg, ki ne emlékezne. Viszont érdemes arról is beszélni, hogy új edző révén ne várjunk tőle csodát azonnal. Szép játékot meg pláne. Ennek ellenére számomra sokkal összeszedettebb és szimpatikusabb, mint az elődje; én látatlanban, és az szezon végi helyezéstől függetlenül megadnám neki a bizalmat, még a következő szezonra is. Nagyon megnézném, hogy ő mit tudna ebből kihozni egy egész nyári felkészülés után. Illetve abban is biztos vagyok, hogy nála magasabban rangsorolt edző nem fog ide érkezni még hosszú évekig. Éppen ezért fel lehetne sorakozni mögé; már messziről látszik, hogy ő el tudja kormányozni majd ezt a hajót, és nem is rosszul. Fonsecaról pont az ellenkezője jött le már az elejétől, legalábbis nekem, meg is lett az eredménye.

A végére pedig pár szó a csapatról is. Rafa és Theo úgy néz ki, feltámadtak Arábiában is, már érezhető volt, és a Como ellenit is ők nyerték meg. Már csak védekezésben kellene feljavulni mind a két delikvens esetében, sajnos nem lehet minden tökéletes. Szerencsére ők is ott lesznek mind a ketten szombat délután. Viszont Morata kisárgázta magát, Thiaw és Pulisic pedig megsérültek, ez pedig mind komoly érvágás lesz. Pulisicet nem kell külön magyarázni, Thiaw pedig nagyon penge formában van az edzőváltás óta, ami lehet, nem véletlen; ő még nagyon hiányozhat innen. Morata hiányát viszont lehet, nem fogjuk megérezni, Abraham mindenben tudja pótolni, ráadásul én inkább szavaznék rá kezdőként is. Ezt megindokolni az Inter elleni utolsó perces góllal és a Leának adott comói passzával tudom. Moratának volt fél éve, amikor kezdő lehetett, engem nem győzött meg, most már megadnám a lehetőséget Abrahamnak, hátha mégis lenne egy csatár a csapatban. Emersontól pedig mindenki tudja, mit lehet várni, nem is kell részletezni.

Szombat délutáni kezdéssel tehát jön egy újabb derbi, ezúttal a Juventus ellen. Remélem, ráér majd mindenki, ki kellene valahogy szurkolni ezt a három pontot.

Giornata.15 Atalanta – Milan

Végre elérkezett a szezon egyik legjobban várt összecsapása. Bergamoba látogat kedvenc csapatunk. Nagy mumusok ők is viszont az, hogy jelenleg a legjobb formában játszó Olasz csapatról van, szó már csak tetézi ezt az egészet. Plusz a legjobb formában lévő csatár is velük lesz ma Retegui személyében az biztos, hogy itt egy esetleges győzelem vetekedne a pár héttel ezelőtti Bernabeuban bemutatott csodával.

Kezdjük is rögtön a hazaiakkal. Gasperini legénysége egy már 13 meccse tartó veretlenségi sorozatot görget maga előtt. Minden sorozatot figyelembe véve. Nem is akármilyen eredményekkel van köztük nagyon komoly gálázás, is mint például a Napoli elleni sima 3:0 Nápolyban vagy a 6:1 sikerek igen sikerek 6 sikerült gurítani a Hellasnak és a Bajnokok ligájában a Young Boysnak is.  De 5 vágtak a Genoanak is, mert miért is ne? Ahhoz hogy megtaláljuk, az utolsó vereségüket egészen Szeptemberig kell vissza menni viszont érdekes, hogy az utolsó csapat, aki megtudta őket verni az a Como volt. Egyébként semmi újat nem mutatnak csak a szokásos Gasperini foci. Magas letámadás és minél több egy az egy elleni szituációkat próbálnak kialakítani.  A legjobb formában lévő játékosaik természetesen mind elől játszanak a már fent említett Retegui mellett Lookman és igen a harmadik pedig egy bizonyos De Ketelaere aki csak úgy szórja a jobbnál jobb labdákat Retegui felé. Érdekes lesz, mihez kezd majd ezzel a trióval a mi stabilnak nem mondható védelmünk.

Most pedig egy kis Milan. Mindenki élvezze ki ameddig ez még tart, mert bármennyire is hihetetlen, de éppen most éljük Fonseca uralkodásának legjobb időszakát.  Hét mérkőzés zsinórban ahol nem kaptunk ki. Ebben benne van a Real meg gyalázása és a Sassulo porba tiprása is meg persze pár Seria győzelem.  Szóval élvezzük ki, mert lehet, hogy már csak Péntekig tart ez a dolog. Ami a csapatot illeti komolyabb sérültről és egyéb okokból hiányzó játékosról nem tudok a poszt megírásának idejében. Így minden bizonnyal lesz Emerson is mindenki legnagyobb örömére. Ha esetleg itt sikerülne nyerni, akkor bizony még az is lehet, hogy elkezdek hinni Fonsecaban a kinevezése óta először. Ami biztosra vehető, hogy ez nem lesz egy 0:0 meccs szóval Péntek esti szórakozásnak kiváló lesz.

Tipp: 3:4 (Emerson 2x Camarda 2x)

Kezdő: Keresd Turbónál a kummantok között.

Slovan – Milan / 2:3 / Versbe foglalva.

Rendhagyó poszt következik. Mivel a meccsből csak foszlányokat láttam egyéb teendők miatt. Valamint akit érdekel a performansz elég, ha csak a kummant szekciót végig pörgeti. Ezért most itt ebben az írásban inkább pár verset fogalmaznék meg illetve nem én hová nem gondoltok. Segítségemre volt az Ai fogadjátok sok szeretettel ezeket a sorokat.

Paulo Fonseca: A mester

Paulo Fonseca, mestered az éjszakákban,
Taktikádat, mint csillagokat, figyelem,
Bárhol jártál, mindig tüzet hoztál,
Szenvedéllyel irányítod a csapatot, mint a szél.

A pályán és a kispadon, éles elmével,
Tudtad, mikor kell a csapatnak pihenni,
Mikor kell kockáztatni, és mikor óvni,
A foci élete volt, s te éltél benne.

A taktikád, mint egy varázsformula,
A csapatot a legjobbá tetted,
A játék nem csupán sport, hanem művészet,
A szíved minden egyes passzban ott rejlett.

Tudtad, hogy a futball nemcsak győzelem,
Hanem a szív és a lélek harca,
S te mindent adtál a játékért,
A legnagyobbakat is meglepted.

Paulo Fonseca, a foci mestere,
Munkásságod örök nyomot hagy,
A csapatod minden egyes győzelme,
Mint egy festmény, örökké ragyog majd.

Emerson Royal: A csoda

Emerson Royal, a város hőse,
Bátor és erős, mint egy igazi tigris,
A pályán gyors, mint a szél,
Minden passza precíz, minden lövése célba ér.

A csapat szívében ő a vezér,
Vezeti őket a győzelem felé,
Küzd, harcol, sosem hátrál,
Emerson Royal neve örökre fennmarad.

A szurkolók éltetik a nevét,
A stadion zúg, amikor a labda a hálóba ér,
Egy legenda született, ő a sztár,
Emerson Royal, ki mindent elér!

Ez pedig a vezetőségnek szóló remekmű. Címet majd találjatok neki.

Az AC Milan, egy dicső klub,
De a vezetőség most sokszor hibázik, mint a buborék,
A döntéseik, mint egy elveszett ösvény,
Nem mindig a legjobb irányba vezetnek, néha vakon lépnek.

A vásárlások sokszor elhamarkodottak,
A pénz elfolyik, de a siker elmarad,
Bár jönnek új játékosok, nagy reményekkel,
De a csapat szíve néha elveszik a sok váltással.

A taktikai lépések néha nem illeszkednek,
A csapat ereje helyett a kudarcok jönnek,
A szurkolók kérdezik, miért nem figyelnek,
Miért nem hallgatnak arra, amit a pályán érzünk, miért nem segítenek?

De a Milan szíve még mindig ott dobog,
A hiba ellenére is, a hűség örök,
A vezetőség tanuljon, mert a történelem szól,
Ha nem javulnak, a szurkolók hangja egyre halkabbá válik, mint a szél moraja a holt földön.

És egy utolsó pedig ezt a végtelenségig lehetne folytatni kellemes idő töltés.

Tehát Kapitány Calabria

Kapitány Calabria, hős a pályán,
Erős és bátor, mindig harcol a csatában,
A jobb szélen fut, mint a vihar,
A Milan védelmében ő a legnagyobb sztár!

Büszkén viseli a karszalagot,
A csapat vezére, ha jön a nagy roham,
Szívós, kitartó, sosem adja fel,
Minden mérkőzés egy újabb küzdelem, amit megnyer!

A támadásokból hősiesen véd,
A támadásoknál mindig ott a helye,
Bárhol, bármikor, ő ott lesz a csapat élén,
Kapitány Calabria, örök küzdelem, örök fény!

A végére azért csak berakom a meccs összefoglalóját is hátha valaki érez magában elég erőt ahhoz hogy megtekintse mi is történt azon a bizonyos délutánon.