Emlékeztek az utolsóra? Én emlékszem. Már előtte tudtuk, hogy vagy emeletes bravúr, vagy jó ideig nem húzzák el nekünk azt a bizonyos nótát — akkor volt, hogy átvette See apó Maxi bácsitól valahol a hátsó traktusban, ilyen 40 pont lemaradással az utolsó bejutó helytől. És nem lett meg, sőt, le lettünk takarítva a pályáról, nevetséges védelmi hibákból szétfutva, szétalázva — semmi líra, semmi isteni csoda, semmi nagy érzelem, csak a mocskos patkány matracos banda. Akkor azért nem hiszem, hogy sokan gondolták volna, ennyit kell várni rá. Jobb is. És most itt van, bár ez még csak a csoportkör. Én abban nőttem fel, hogy nekünk az formalitás, a kedvenceim, amikor az első négy behúzása után leadjuk a tét nélküli uccsó kettőt holmi szottyadt Reálnak meg semmire se jó Dortmundnak — egyétek, kutyák. Ehhez képest tartunk ott, hogy itt nekünk most elvileg minden kis elcsórt pontnak örülnünk kellene, mint valami udvarias koldusnak, hát egy lófaszt. Na, majd meglátja mindenki, is. Egy biztos, nekik sose volt, sosincs, és sose lesz mindentbekotró EuroSuperPippójuk!!! Ennyi, kész. Hajtás után szilvalekvár.
