Szopóvágányon # Milan 1-3 Sassuolo

Pajtások, szépen keretbe foglaltuk a Bajnokok Ligája diadalt, vagy ha jobban tetszik, Stef mesterék valamilyen bizarr kereszthímzéses projektbe kezdtek a nagy hidegek hatására, melynek alapmotívuma, hogy az A-ban szopunk. Nem volt Csirko kolléga egyedül, amikor azt írta a hariban, hogy ő még legszívesebben örülne magának egy pár hétig. A fasznak sem hiányzott ez a piszkos Sassol, sok nekünk ez az erőltetett menet. Sajnos az van, hogy erősen kifingóban vagyunk, megborult a játékunk, a kapott gólok pedig csak csúsznak lefelé, mint kisgyerek arcán a takony. A Susu meg tipikusan egy olyan csapat, amelyik nem fekszik nekünk, a magas, intenzív presszinget nagyon nem bírjuk. Stef meg egy olyan csávó, akinek megvan az elképzelése, mit játsszon a csapata, mit szeretne a pályán látni. Ez pedig egy építő, pozitív, szemet gyönyörködtető támadójáték. Lenne. Sajnos viszont ezzel együtt elég merev is, és a legritkább esetekben hajlandó kompromisszumot kötni, és alkalmazkodni az ellenfélhez. Úgy esett, ezt itt bizony csúnyán buktuk. Hajtás után egy kis Pietro Magneto-színvonalú pacsmagolás kritikus játékhelyzetekről — igen, azt gondolom, ez ennyire egyszerű volt aki másképp látta, OK, állok rendelkezésére a kummantszekcióban.

Az első.

Nah, nézzük is, mi történik itten! A labda Fajsz úrnál (közelebbi piros iksz), heveny nyomás alatt a szimpatikus vendégjátékosok által. Párja, Bence (másik piros iksz) jóformán nem is látszik, teljesen elnyomja a fehér párja, megjátszhatatlan. Felhívom a figyelmet a sárgával vonalkázott területre, nem vékony egyáltalán, valami 15-20 méteres a távolság a csapatrészek között labdakihozatal közben. Basszus, ez mintha egy kicsit sok lenne. Szegény Fajsz egyedül Szélét látja, neki is játssza meg a labdát, azonban ő is körbe van véve, nem kaphatja meg a labdát, lefülelik a passzt — legalábbis ezt a lassú, gurulós fajtát. És itt jön elő az a probléma, hogy sajnos ez a mai Bence-Fajsz-duó lassú volt meg darabos, ennyire nulla támogatással ezt a nyomást nem tudták kezelni. Persze, Tonhal mondjuk ki tudott volna forogni ebből a szituból, de már Keszi sem biztos, ahogy az később kiderült. Bencével meg az van, hogy a komoly sérülése után pont ezekben a játékhelyzetekben gyengébb, nem olyan labdabiztos, nyomásálló, pirlós a faszi, mint volt. És ez gecire kellemetlen. Külön megér egy misét, és egyáltalán nem egyedi eset, hogy a középhátvédek mélyen a labda mögött helyezkednek, egy csomó területet nyitva az ellenfél támadóinak. Itt például a nevével szemben egyáltalán nem otromba Vasmacska (egyik kék iksz) van légüres térben, Szék (másik kék iksz) a közelében sincs, és még lesre sem állítjuk a palit. Néhány másodperc múlva már a tizenhatos magasságában, a kapuval teljesen szemben vezeti a labdát Vasmacska, úgy, hogy konkrétan senki sincs rajta. Tökéletes lövőhelyzet, baszott nagy dugó. Ezt tényleg csak Sankó szedhette volna ki. Kurva nehéz, amikor ez egyik belső hátvéded 30 felett jár bőven, a másik meg annyira gyors még 30-on innen, mint az előző, ha majd negyven lesz, nyilván nem véletlen a helyezkedésük, és nem kicsit hiányzik Zsuzsi ebből a csapatból. Flóri van még a képen a bal felső sarokban, agyig feltolva. Igen, Pirlo innen megjátssza Cafút, és mekkora menő már, hogy hat (6) vendégjátékos találja ezzel magát a labda mögött. De ez nem az a sztori volt, sokkal beljebb lettünk volna egy mélyen visszalépő jobbhátvéddel.

Theo sárgája

Itt már futnunk kellett az eredmény után, és ez alaposan át is jön a pillanatképből. A kezdőkörbe éppen befutó, lilával összemocskolt vendégspíler lendületből vezeti a labdát, Theó (kék iksz) vált ki rá, jobb híján, mert a két kis piros iksszel jelölt belső középpályásunk (Keszi és Bence) csak követik az eseményeket, a labda mögött vannak. Ja, hogy miből is indultunk? Bence eladta a labdát. Külön vicces még Roma helyezkedése, csk rá sem fér a képre, valahol Makó térségében szotyizik, kinyitva ezzel az óriási bejátszható területet a vendégeknek. Itt még nem erre baszunk rá, a labdás faszi inkább szólózik, és megússzuk a dolgot egy Theó-sárgával — nem tűnik olyan kurva nagy dealnek, mert akár ő is kipontozódhatott volna. Szék (lila iksz) is egy nagyon hasonló szarból szedett össze sárgát egyébként. Van az a “broken team” kifejezés, nem tudom, mivel lehetne szebben illusztrálni.

Ez azért még a többihez képest is különösen ócska volt

Na, ez adta meg a kegyelemdöfést a délutánnak. Keszitől (türkizzel lefestve) már láttunk ilyet, és lehet, hogy nem csak mi. Ciki, mert megvagyunk hátul — Keszi közvetlen közelében kék iksszel jelölve öt mezőnyjátékosunk is, továbbá a kék nyilakkal jelzett Messi és Tonhal egyáltalán nem megoldhatatlan passzopciót kínál a középpálya dinamitjának, azt hiszem a jelenlegi, alacsony fizetése mellett is jogosan várhattuk volna el, hogy ennyit sikerüljön már megugorni. Ehelyett mi következik? Egy labdavezetési hibát is kihasználva a pirossal bekarikázott vendégmukik lecsapdázzák a fieldgólok királyát, és a most még a földön fetrengő Berardi egy az egyben seggre ülteti szegény Romát, ahogy azt kell. Nem, gyerekek, ide már Sanyi is kevés lett volna.

Ez már csak simán szar volt

Itt már mindegy volt, de hát legyen mély, ha már beleálltunk. Ott az óriási bejátszható terület a védelem és a középpálya között, és a piros nyillal jelölt passz meg is valósul, ugyanis a belső középpályás duó (piros iksszel, már Tonhal és Keszi) nincs abban a pozícióban, hogy megakadályozza azt. Innentől meg jön az egyvéegy Roma meg asszem Defrel között, meglepődött valaki, mi sült ki belőle? Vicci-vicci, hogy a mieink közül négyen is a labda mögött (pirossal lekenve), közülök talán a már védett korban lévő Zlatan mutogat Rafaellónak, hogy fussál már vissza bazdmeg, ha már a fiam is lehetnél. Széle (rózsaszín iksz) rendes gyerek, szépen visszajött. Kár, hogy ez most kevésnek bizonyult.

Összegzés? Szerintem kurva egyszerű!

Stef próbálja meg néha újragondolni, tényleg menni fog-e az A terv az adott összeállításban meg fizikai-lelki-szellemi-faszom-faszom mindenféle szempontból, és bizony lehet, hogy nem lenne akkora hülyeség egy picit többször is újragombolni. Plusz a botrányos sérüléshelyzet, én értem, megértem, de a riválisok zöménél azért nem ekkora tré a helyzet, főleg nem folyamatosan, és most talán ne a mocsárban fuldokló rabruhásokhoz mérjük magunkat. Ez egy alsó hangon is évtizedes probléma, amivel most már nem ártana kezdeni valamit.

Folytatás szerdán, Sheva ótvar Genoája ellen. Gyertek majd, forzázzunk, azt hátha összejön egy jóféle győzelem!!!