Urak, elvtársak, pajtások, kummanttársak, mindenki, már megint nem vagyok túlgondolásban. Adott két csapat, amely hónapokon keresztül parádés játékkal, mindenféle történelmi legleget ostromolva vezette fej fej mellett vezette az évezred talán legélvezetesebb A ligáját, hogy aztán a télbe megérkezve lefagyjon és szétessen, mint a félnapos albán kenyér vagy alsópolcos kétrétegű zsepi két fújás után. Fárasztó maratoni többfrontos futamok, sérülthegyek, eltiltások, nincs itt semmi csoda. A mi leolvadásunk hamarabb jött, mint tavaly, de pont egy hasonló helyzetben, amikor mintha pont kiegészülni látszottunk. Ehhez képest meg tök mindegy, hogy ki van a pályán, egy egyáltalán nem jó, csak fizikális és pihent Zebrette ellen csak nyomozzuk a labdát, és csak Zlatyó api utolsó perces mutatványával tudjuk pontra menteni legalább az egyébként a legfostosabb Dzsámpi-időket idéző partit. Ehhez képest a kukások játéka olyan durván nem esett szét, csak a minőség hiányzik, de nagyon elöl meg hátul is, legalább is, amikor még a bergamói pudvások ellen szívtak le otthon, hát a játékuk azért ott volt. Nekünk előnyt jelent, hogy nem annyira fizikálisak, nem betömörülősek, és azért történelmileg nem a San Siro az a hely, ahol ők teljesíteni szoktak. Sok minden lehet ebből, elszabadult karácsonyi adok-kapok, vagy ócska 0-0, én inkább az előbbire szavazok. A lényeg, hogy a Medves-fennsík mese, a többit még meglátjuk. Azért gyertek majd forzázni, lesz mit!!!
krasnaja összes bejegyzése
Ez is csak a hétközi # Milan v Liverpool
Pajtások, nem akartam nagy feneket keríteni ennek a ma estinek, már csak babonából sem. Amikor nagyon ráfeszülünk, valahogy sosem szokott jól elsülni a dolog. Mindenhonnan a „sorsdöntőzés” hallatszik, nem szívlelem ezt a kifejezést, azt fejezi ki, mintha órisái dolgok tudnának ezen épp most múlni. Csak arra jók, hogy legyen majd később lehetőség mindenféle nüanszra visszamutogatni – magyarfociból átvett kifejezés, nem véletlen. A dolgok azon múlnak, hogyan csináljuk őket, és Maldini meg Massara meg Gazidis meg persze Stef és a többiek igenis jól csinálják a dolgukat. Ezért pedig nem tudunk nem fényes jövő előtt állni, olyan nincs, hogy ebből ne fusson ki valami szép és nagyszerű a következő években. És igen, az is igaz, hogy van esélyünk továbbmenni ma este. A bukiknál a meccs favoritjai vagyunk, ebbe jócskán belesúlyozza mindenki, hogy a szigetlakók brutális mennyiségű meccset tolnak, és nekik ez itt ma teljesen tét nélkül megy. És persze a San Siro nem az Anfield. Meg hogy pihentetnek. Ránéztem a feltételezett kezdőjükre, nem kezdtem örömtáncba. Kemény lesz, és még az a jobbik eset, ha csakugyan az lesz. Nekünk ez a stílus nem fekszik, ez már sokszor kiderült. És akkor még persze arról nem is beszéltünk, hogy a ma estinek csak akkor van igazi jelentősége, ha a csoport másik meccsén számunkra kedvezően alakul az eredmény. Tehát inkább Simeon próféta fegyencjárata nyerjen, de ha lehet, akkor egyik se. Egy szó, mint száz, én most inkább hűtök, mint fűtök, de persze majd elkap a meccsláz, amikor odaérünk. Hajtás után Ti jöttök, forzázzátok ki, gyerünk gyerünk gyerünk!!!
Szinte # Milan 2-0 Salernitana
Egészen jó arányban jöttek Harkness kolléga kérései: sima és izgalommentes győzelem pipa, megfelelő rotáció és pihentetés pipa, ugyanakkor az újabb sérülést nem sikerült elkerülni. Pietro Pellegri — aki annyira észrevétlen tudott mindezidáig maradni, hogy még beceneve sincs — egy komolyabb sprint után bemondta az unalmast, mindezt első meccsén kezdőként. Ez óriási pech, ami viszont a többit illeti, igen, kijött az osztálykülönbség a két gárda között, csak a vendégkapus Belec bravúrjai, no meg a mieink teszetoszáskodása mentette meg a kiscsapatot a súlyosabb vereségtől. Ez ennyi is, nagyjából annyi izgalmat tartogatott magában a meccs, mint anno kétmilliónyolcázötvenkilenc éve, amikor még volt vízállás-jelentés, és bemondták, hogy A …………………………………………………………………………………………….DU…………………………………………………………………………………………………………….NA……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………MO…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………HÁCS……………………………………………………………………………………………………………………………………..NÁL……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….NÉGY………………………………………………………………………………………………………………………………………………….SZÁZ…………………………………………………………………………………………………………………….HET………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..VEN………………………………………………………………………………………………………………………………..NYOLC………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………CEN………………………………………………………………………………………………………………..TI…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..MÉ……………………………………………………………………………………………………………………TER…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………….APAD, BMEG.
Vitájemó, Andrjusa! # Genoa v Milan
Drága elvtársak, nincsen lazálás, nincs idő a sebek nyalogatására, itt az újabb hétközi, nagy kaland: megyünk Genoába. És ha már régi ismerősök, ki más ülne a padon, mint a jó öreg Seva, a 2000-es évek egyik legpengésebb gólvágója, Carlo nagy csapatának oszlopos tagja. Ha nincsenek a tulajdonosváltások, akkor már biztos ült volna a mi padunkon is, de ami késik, az nem múlik. Az sem lehet véletlen, hogy a testvéri Griffekhez került, amennyit bizniszelt egymással a két csapat. Emlékszem, még Gál Jani bácsi idejében, ha nem volt 20 közös tulajdonunk velük egy időben, akkor egy se, és tényleg ők voltak azok, akikkel nagy dolgokat kis pénzből meg lehetett oldani okosba. Hajtás után nagyon röviden felskicceljük a dolgokat, a lényegi történések úgyis a kummantmezőben lesznek.
Szopóvágányon # Milan 1-3 Sassuolo
Pajtások, szépen keretbe foglaltuk a Bajnokok Ligája diadalt, vagy ha jobban tetszik, Stef mesterék valamilyen bizarr kereszthímzéses projektbe kezdtek a nagy hidegek hatására, melynek alapmotívuma, hogy az A-ban szopunk. Nem volt Csirko kolléga egyedül, amikor azt írta a hariban, hogy ő még legszívesebben örülne magának egy pár hétig. A fasznak sem hiányzott ez a piszkos Sassol, sok nekünk ez az erőltetett menet. Sajnos az van, hogy erősen kifingóban vagyunk, megborult a játékunk, a kapott gólok pedig csak csúsznak lefelé, mint kisgyerek arcán a takony. A Susu meg tipikusan egy olyan csapat, amelyik nem fekszik nekünk, a magas, intenzív presszinget nagyon nem bírjuk. Stef meg egy olyan csávó, akinek megvan az elképzelése, mit játsszon a csapata, mit szeretne a pályán látni. Ez pedig egy építő, pozitív, szemet gyönyörködtető támadójáték. Lenne. Sajnos viszont ezzel együtt elég merev is, és a legritkább esetekben hajlandó kompromisszumot kötni, és alkalmazkodni az ellenfélhez. Úgy esett, ezt itt bizony csúnyán buktuk. Hajtás után egy kis Pietro Magneto-színvonalú pacsmagolás kritikus játékhelyzetekről — igen, azt gondolom, ez ennyire egyszerű volt — aki másképp látta, OK, állok rendelkezésére a kummantszekcióban.
Continue readingAzért csak piszkáljunk oda # Atletico v Milan
Még akkor is, ha semmi értelme és nem is reális. Nem tudok úgy posztot írni, hogy ne mi nyerjünk. Igenis nyerjünk! Hét meccse nyeretlenek vagyunk a BL-ben, ez mégis mi??? El se hiszem, hogy ez a Milannal előfordulhat. Csórókoporsó, bánatkutya, csicskagyász — egyik se mi vagyunk, engedjük el. Ráadásul, ezek ellen még ment is a játék az odavágón. Azóta ez persze kellően kontextusba került, egy leprás kancsal Porto oda-vissza letolt minket a pályáról, de ez most mindegy. Igenis jó lenne nyerni, jó lenne Milan-gólokat látni, visszavágni ennek a szimpatikus és patinás ellenfélnek. Meg különben is, még sajog a szombat esti koki helye, az igazi gyógyírt csak Rafaelló-lazázásokban meg Ibra-alázásásokban mérik. Hajtás után nagyon röviden megágyazunk egy vagány partinak.
Boldog névnapot, Jolánka!!! # Fiorentina 4-3 Milan
Pajtások, kezdjünk ezzel. Teljesen indokolatlan és rendhagyó, de nincs érkezésem megmagyarázni. Több multimédiás tartalom máma itten — legalábbis a posztban — nem lesz. Túlcsordultam, kész, legyen ennyi elég. Megvolt akkor az első zacskózás a bajnokságban. Fájni nem tud, sportszerű, pörgős meccsen szoptunk ki egy egyébként játszós, szimpi gárdától, kétséget nem hagyva, hogy egyébként mi lennénk itt a jobbak — tekintsük ezt is ajándéknak. Az előjelek nem voltak rózsásak, de egészen idáig működött a „mindegy, mi van, a végén valahogy behúzzuk” elve. Ötöt azért nem sikerült vágni, de még négyet se, na bumm. Fejben voltunk szétesve, a többi már csak következmény volt. Pont mi szoktunk bevágni tűpontosan a helyzeteinket, amikor kell, erre fel most csak akkorra lett meg a célzóvíz, mire már lefőtt a kávé. Ja, így jártunk. Egyszeri kisiklás, kezeljük így. Hajtás után elnagyolt vázlat.
Continue readingLa Madonnina vera # Milan v Inter
Urak, urak, hej, ha ezt most be tudnánk húzni, azt a kutya mindenit!!! Igaz, ezt mindig, mindig, mindig meg akarjuk nyerni, így volt ez akkor is, amikor mindkét csapat nagy rakás szerencsétlenség módjára roncsderbyzett életre-halálra. Ez most viszont más, nagyon más, itt tét van, komoly tét, méltó a névadóhoz. Már februárban is az élről szálltunk harcba, az óriási különbség az volt, hogy akkor egy nagy menetelés után, már leszállóágban vettük fel a kesztyűt, könyörtelenül be is lettünk darálva. Azóta sok minden változott, erősebbek, egységesebbek lettünk, ha tavaly még hozzánk lehetett vágni, hogy csak a mákdarálót pörgettük, nos, idén tegye már fel a kezét egy abból a tízből, és mondja azt, hogy nem érdemeltük meg. Ezzel szemben a kuzinok inkább gyengültek, nem kell már rettegnünk az import belga csokitól, aki egymaga el is döntötte azt a bizonyos meccset annak idején, hiába szakadtak meg a mieink egytől egyig. És ha azt mondom, hogy a Kukásokat sosem tudtam komolyan venni, a Merda mínusz tízről meg már Makó-Jeruzsálem, akkor azt hiszem, nem kell tovább ragozni… Hajtás után derűsen, bizakodva tekintünk a nagy meccs elé.
Kicsik vagyunk # Milan 1-1 Porto
Pajtik, volt ez a meccs tegnap este. Látni élőben nem láttam, nem tudom, ki szenvedett nagyobbat, a csapat, Ti, akik néztétek, vagy én, aki keservesen dobálta magát az úszómedencében, a kis vízben, merthogy nem ment. Nagyon nem ment, semmi sem akart összeállni, mintha elfelejtettük volna, amit tudunk. A második feles már jobban csúszott, azért nagy szerencse, hogy nem rúgott 2-3 gólt annyi helyzetből a Porto az elsőben, mert akkor a hajunkra kenhettük volna. Így viszont megbúboltuk őket egy hamisítatlan Anulu-bombával, és még a győzelemért is mehettünk volna, ha és amennyiben már ott tartanánk. Nem tartunk viszont, így is örölnünk kell a pontunknak, egy jó kis becsületpuntinak, hogy ne nullával csúnyálkodjunk már, az azért annyira égő lenne. Ebben most ennyi volt, fogadjuk el, csigalassan megy ez is, mire felnövünk újra az európai élmezőny szintjéhez. Hajtás után nagyon röviden összeszedjük, aztán tegyük el emlékbe.
Speciálba # Roma v Milan
Pajtások, komoly hét áll előttünk, a ma esti fővárosi túra tűnik még a legegyszerűbb menetnek a portóiak látogatása és a Madonnina előtt. Ezzel párhuzamosan szállingóznak vissza a sérültek, Brahi már ma bevethető, Antal, Flóra és Messi pedig talán hétközben újra meccskész lesz. Nem kevésbé fontos, hogy a két nagy öreg, Ibra és Zsiguli, folyamatosan edzésben van, tőlük is javuló formára számíthatunk. Az ellenfelet mondják esélyesebbnek az estére a bukik, oké, nem brillíroztunk mi sem az elmúlt hetekben, épp csak hoztuk az eredményeket. De hogy mi vagyunk a jobb csapat, ez nem lehet kérdés. Hajtás után visszafogott felvezetés.