Urak, elérkezett az utolsó előtti fordulója is ennek a kiváló bajnokságnak. A sorsolás különlegessége, hogy a közvetlen riválisainkkal mérkőzünk meg a záró körökben. (Előre ezt nem gondoltuk volna, de így alakult. Mindenki elmehet persze a picsába, de ettől még ez van.) Szóval, most megyünk a vidéki prolikhoz, az utolsó körben fogadjuk a Dózsát. Érdekel ez valakit? Annyiból mindenképpen, hogy egyszerűen nem szabad visszaesnünk egy helyet. Kettőt nyugodtan, akár hármat is, ha tudjuk szállítani ezt a bravúrt, csak hetedikek ne legyünk – a szomorú szemű Szűzmária keservét – mert akkor posztolhatunk megint júliusban a Dinamo Helsinkiről meg a Szpartak Nicosiáról. Hiányzik ez valakinek? Nem, kurvára nem hiányzik. Ezért, én azt mondom, szedjünk magunkra egy minimális tökösséget, és induljunk el egy egyértelmű irányba, tegyünk ehhez egyértelmű lépéseket! Simázni kell, az irány mindegy. Hajtás után nagyon röviden legyezgetjük még az árnyékot.
krasnaja összes bejegyzése
Bravúr, nem csoda # Milan v Juve
Urak, holnap este itt a kupadöntő. Az ellenfél – ki más – a Juventus lesz. Nem kevesebb, mint 15 év után hódíthatnánk el újra ezt a trófeát. 2003-ban ez csak egy amolyan sallang volt a BL mellett – ha már jött, örültünk neki, akkor 26 év után, ismét. Hát, nem halmozzuk ezeket, az biztos. Most viszont el sem hinnénk, akkorát szólna, szerintem 2 napig biztos csipkedném magam utána. Pedig nem lehetetlen a feladat, épp csak nagyon nehéz. Próbáltuk már az elmúlt években mindenféle eszközzel megfogni őket, különösebb eredmény nélkül. 2 éve már megvertek egyszer a döntőben, igaz, akkor csak a hosszabbításban. Azt gondolom, a mi csapatunk csak jobb lehet, mint a két évvel ezelőtti, az övék pedig csak rosszabb. Közeledtünk, de vajon elég közel tudunk-e kerülni holnap? Meg kell próbálni – csalódni mi már nem tudunk – ebből rosszul már nem fogunk kijönni. Hajtás után szűkre szabott felvezetés.
Ezt is leszarjuk # Milan v Hellas
Urak, ha véletlenül idetévedne valaki a napokban, akkor szeretném jelezni, hogy itt szombat 18 órai kezdéssel egy olasz bajnokit játszottak, a Milan a Hellas Verona csapatát fogadta. Ennyire érdekelt ez mindenkit: semennyire. Köszönjük akkor a figyelmet, a villanyt fel se oltom, hogy ne kelljen lekapcsolni. Egyébként lesz majd szerdán a kupadöntő, a szétesett Juventus ellen, nagy kár, hogy még ebben a formájukban is simán előttünk vannak. Vagy mégse? Nem tudom. Amúgy a Hellas gyakorlatilag már kiesett, nekik is komoly a tét. Pazzó egyébként már nincs náluk, a Levantében csapatja, ha minden igaz. Most nagyjából az a cél, hogy mindenki optimálisan gerjedjen be a nagy derbyre, de csont ne törjön még, kell az erő. Csak néhány diszkrét izzadságcseppet várunk a homlokokra, semmi többet. Hát ennyi, aki ezt megnézi, esetleg megírhatná, milyen volt, talán még meg is hatna a dolog.
Tavaszi fáradtság # Bologna v Milan
Urak, 3-kor pályára lép a Milan Bolognában. Kb. mindenki leszarja, ugye? Hát igetvn, tavasz lett, a hőmérséklet emelkedésével lelohadt az impulzus. Gyönyőrű szép kora nyári időnek örülhetünk, egy hosszú hétvége keretében, sporteseménynek ott volt a jéghoki vb, aki jó focira éhezett, a hétközi meccseken megkapta, a csapatunk idei szezonja már full érdektelen, legalábbis a bajnokikat illetően és a kupadöntőt leszámítva. Mondjuk ki, lehúztuk az elmúlt évet is a klotyón, a szokásnak megfelelően. Mivel lehet ilyenkor motiválni a csapatot ilyen helyzetben, Rino? „– Mindig 100%-ot várok el a csapattól. „A Bologna elleni mérkőzés egy bajnoki döntőként fogjuk fel „– kaptuk a választ Rinótól. – „Elvonultunk a Mecsekbe edzőtáborozni. A srácok éhesnek tűnnek, bizakodó vagyok” – folytatta.
Lehetett volna más is talán # Milan v Napoli
Lehetett volna rangadó is, de mégsem az lett. Urak, szépen ránktavaszodott, szép lett az idő, hajrájához érkezett a Serie A. Egy darabig hihettünk egy nagy menetelésben, egy valószerűtlen feltámadásban. És amikor már-már beértük az előttünk csetlő-botló brigádokat, elillant a spiritusz, elfogyott a lendület, most már lassan ott tartunk, hogy megint kacsintgat ránk a mi kis klasszikus hetedik helyünk. Persze eb ura fakó, Európa Ligával meg nem alkuszunk, mondjon le minden ratyi balkáni kiscsapat, nekünk ők nem kellenek. Hát akkor mi kell? Hmmm, sok minden kellene, talán első körben legyen elég annyi, hogy játsszunk egy szurkolható meccset a Nápollyal. Az előjelek voltak már fickósabbak is, hát, meglátjuk. Hajtás után szűkre szabott felvezető.
A tényleg fontos derby # Milan v Inter
Urak, szegény Astori halála miatt ma este fél hétkor pótoljuk a Madonninát. Az előjelek nem rosszak, a tét pedig nem csekély. Annyi csak, marad-e tétjük a hátrelévő bajnokiknak májusig. A BL-kvalifikáció messzinek tűnik, mínusz nyolcról nincs már hova hibázni. És ha az jön szembe, akit meg kéne előzni a végén, hát, akkor irgalmatlanul oda kell csapni. Ez sport (talán még), itt célok kellenek, amikért küzdeni lehet. És ez egy nagyon világos célkitűzés. Sajnos nem csak sport, hanem üzlet is, és nem áll úgy a klub szénája, hogy ne üssön, ha nem tudunk majd sorba állni a kasszához. Persze ettől még ugyanúgy beleállhatunk a földbe, de ha optimisták vagyunk, akkor reménykedhetünk abban, hogy egy idei 4. hely irányba tudná lökni ezt a projektet. Hajtás után rövid felvezetés.
Mindig ők nevetnek a végén # Juve 3-1 Milan
Urak, kikaptunk az Allianz Arénában 3-1-re, és nem a Bayern Münchentől. Azt azért lehetett tudni, hogy ki fogunk kapni. Azt is lehetett tudni, hogy a Juve a lehető legócskább módon szeretné majd lehozni a meccset – ehhez képest még túl is erőltették magukat. Azt is lehetett tudni, hogy most jók vagyunk (a sokéves átlaghoz képest) – ehhez mérhetően sikerült is egy jó meccset játszani velük. Utoljára vagy 7-8 éve nyertünk náluk, pont Gatta volt a gólszerző. Ezzel akkor még ráérünk. Még azt se tudom mondani, hogy kár érte, mert nem az. Megpróbáltuk, ráncigáltuk az öregasszonybajuszt rendesen, aztán adott ponton azt mondták, hogy OK, akkor most ők jönnek. Csalódás emiatt ne legyen, ebben több nem volt. A kimondott cél a Bajnokok Ligája – indulás. Esélyünk van rá, nem sok, de van némi. Ezzel a játékkal, ezzel a sorsolással még jók lehetünk egy erős hajrára – a púposokkal már „csak” a kupadöntőben találkozunk, az összes többi csapat pedig verhető.
Ütöttük őket is, magunkat is # Milan 3-2 Chievo
Urak, ez sem volt egy sima menet, de a lényeg, hogy meglett. A srácok addig próbálkoztak, amíg jó nem lett. A fáradság alaposan kiütközött a csapaton, az első félidőbe sikerült a vezető gól után bealudni, 1-2 után meg beletelt egy kis időbe, mire megjöttünk a pislogásból. Fordulás után újult erővel rohamoztunk, ez előbb egyenlítést, a hajrában vezető gólt ért. Mivel a vendégek kapura sem lőttek a második játékrészben, csak attól a fránya „egy gól nem gól” szabálytól tarthattunk. Mivel azonban a Csacsik már minden makkot megettek addigra, sikerült behúznunk a meccset, még ha jóval szorosabban is, mint ami a játék képéből következett volna. Ezt most magunknak tettük nehézzé, szerencsére pont csak annyira, hogy még pont beleférjen. Az ATOMVONAT nem kérdez, csak zúz. Hajtás után rövid örömködés.
Aki a babból is húst főz # Genoa 0-1 Milan
Urak, ez 93:48-ig elég harmatos volt, akkor viszont hirtelen elkaptuk a fonalat, és már nem volt megállás. Ha ilyen meccseket is be tudunk húzni, akkor azért már csak tudunk valamit. Tavaly ezt simán bukjuk, és nem csak azért, mert akkor még nem volt VAR_ánusz. Én nem tudom, mikor volt utoljára, de újabban elkezdték fütyülni a mieinket idegenben. Rómában is. És itt is a 93. perctől, 0-0-nál, mert a hazaiaknak jó lett volna nagyon a 0-0. De nem lett meg, mert a jó öreg A-terv csak góllá érett a végére 🙂 Gattával már nem először nyerünk 1-0-ra. Egy 1-0-ás győzelmet kifőzni nehéz, mert egyik recept sem úgy kezdődik, hogy lőjj egy gólt a 23. percben, aztán számolgasd visszafelé a perceket, ugye, kedves Vince, a kis stréber, gyűjtögeti szorgosan az ötösöket spanyolból 🙂 Gatta szerint egyébként van 30% esélyünk az Arsenal ellen. Hajtás után rövid sommázat.
A szegény ember balfasz angol ellenfele # Milan v Arsenal
Urak, jönnek Londonból a San Siróba, tétmeccs lesz. Európa Liga negyeddöntő. Hát, régen volt már ilyen. Mondjuk az Arsenal már akkor is lúzer volt, csak akkor még nem csúsztak le ennyire. Olyan ez, mint amikor két egykori excellenciás úr találkozik a recski internálótáborban – mondhatnám, ha a mondjuk egy Notts jönne, de nem az jön, hanem az Arsenal. Semmi bajom nincs velük, csak hát ellenünk sokat nem lehet nyerni, amolyan kötelezően lenyomandó röhejbrigád, amely azonban sajnos sokkal nagyobb erőt képvisel annál, minthogy bármilyen szinten is lekezeljük őket. A kívülállóknak biztosan nagyon vicces lesz ez a párosítás, reméljük, nekünk is. Hajtás után rövid felvezetés. A legfontosabb, hogy 7 órai kezdés van, aki a szokásos 9-et lövi be, az korábban fog lefeküdni, mint gondolta,