Kedves Olvasók, bejutottunk a Coppa Italia döntőjébe, sorozatban a második szezonban. A Lazio elleni szerdai elődöntőben taktikus játékkal, nagyot küzdve, a megfelelő pillanatban szerencsével is megáldva végül is csak túl tudtunk jutni ezen az akadályon is. Talán a koncentráció volt az a faktor, amivel az ellenfél felé tudtunk nőni, játékban inkább a kékek mutattak többet. Persze nem lehet ok nélküli, hogy két meccsen is lenulláztuk a támadógépezetüket. Egy kifejezetten gólerős bandáról van szó, valamit tudnunk kellett. Ezzel kvalifikáltuk is magunkat az Európa Liga 2018/19-es kiírására, ollé. A döntőt meg majd meglátjuk, a BL-ből idejekorán kiesett, ezüstérmes Juventus biztosan vért fog inni. Vagy totális apátiába süllyed 🙂 Hajtás után szűk szavú értékelő szavak.
krasnaja összes bejegyzése
Bolesz kalandok # Ludó v Milan
Urak, eljött ez a nap is, itt van az Európa Liga egyenes kieséses szakasza, sálálálá!!! Hát, igen, tényleg nagyon vártuk. A tét nem csekély: bejutni a legjobb 16 közé. Nem is értem, volt már eddig is vagy 20 meccsünk, és még mindig ilyen sok csapat van. Na mindegy. A Ludó egyébként bolesznak bolesz, de egyáltalán nem rossz, szerintem többet voltak ők nemzetközi kupákban mostanában, mint mi, az EL-ben tuti, de még a BL-ben is jó eséllyel. Emlékszem, egyszer ki is pakolták a Laziót valahonnan. Szóval nem lebecsülendők. Főleg nekünk nem. De ez még meglesz, nem úgy, mint a Juvének 🙂 Hajtás után szűkre szabott felvezetés.
Most villantson, Tanár Úr! # Milan v Lazio
Gatta idejött, sírt-rítt, szopott és nyelt, aztán addig üvöltött, amíg felébredtek a gyerekek, és elkezdtek futni. Meg gondolkodni. Meg cselekdeni, olykor-olykor teljesíteni is. Ennyi idő kellett hozzá, hogy végigérjen az impulzus ezen a lebénult roskatag bálnán. Vagy csak annyi igaz ebből, hogy leesett két szem makk a fáról. Én inkább arra fogadnék, hogy itt edzői (!) teljesítményről van szó, és személy szerint neki köszönhetjük, hogy VAN változás. Úgy tűnik, sikerült kiérnünk a nihilből. Jó csapat ettől még nem lettünk, de legalább nyertünk egy két komolyabb meccset, és le tudjuk hozni egy edzőváltás mellett is a hónapot szezont. Hajtás után szűkre szabott felvezetés a Coppa elődöntő elé.
És tényleg nem harap a Terka… # Cagliari 1-2 Milan
Urak, egészen korrekten vettük fel a fonalat a téli szünet végén, szoros meccsen legyűrtük a Cagliarit idegenben. Ez nem kis dolog, az nekünk mindig is egy nehéz hely volt, sosem szórtunk ott sziporkát. Ez Gatta úr számára dicséret, nem merészelném elvitatni tőle, hogy ez az ő keze munkája. Attól persze messze vagyunk még, hogy azt emlegethessük, hogy „minőségi futball”, de most ez a legkevesebb. Semmi nagy dolog nem történt, hacsak azt nem vesszük annak, hogy olyan produkciót láttunk a csapattól, ami ettől a kerettől mindig és mindenkor elvárható lenne. Hajtás után szűken mért dicsérő szófoszlányok.
Egyszer csak véget ért a mókás félszezon # Milan v Crotone
Urak, bizony, már lement a fele ennek is, hálistennek. Sőt, ha ezen túl vagyunk, akkor két hétig békén leszünk, pihenni fog a bolhacirkusz. Hogy eljuthassunk ehhez a csodálatos állapothoz, a zseniális Crotone állja útunkat. A legutóbbi hat hazai bajnokinkon ötön nem lőttünk gólt, az ellenfél 7/5-nél jár, mindent összevetve, szóval igazi futballünnepre van kilátás. És persze közben folyik a mercato, de most lényegesen megfontoltabbak vagyunk, mint 2017 nyarán. Hajtás után rövid helyzetkép.
Évadzáró # Fiorentina v Milan
És itt van a 2017-es év utolsó meccse: tisztelet azoknak, akik végigbírták. Szerintem erre nem szolgáltunk rá, ennyit nem lehet mások orra alá fingani, hogy ezt most lenyomják a torkunkon. Én jó gyerek vagyok, sokat dolgozok, keveset iszom ritkán vagyok rossz, ezzel a szarral hagyjanak békén. Ezzel azt szopassák, aki kiguberálta az ötvenesemet a Szent Antal perselyéből, na az egy mocskos nagy bunkó, szemben velem, aki szelíd, mint a tej. Ha már a piáknál tartunk, ez a Fio olyan, mint egy sunyi, alattomos, galád módon széjjelkevert szemét szar koktél, ami úgy szétkap, ahogy egy rendes maratós pálesz sohase. Csak akkor érzed, amikor szedd alá van, de akkor már késő. Hajtás után beszórjuk a barackot.
Dikk, mi lesz ez má megin? # Milan v Inter
Volt egy naivacska elképzelésem arról, hogy idénre már bezártuk a boltot. Sajnos azonban a Csányiék kitalálták, hogy előrehoznak egy fordulót ’18-ból (talán a választások miatt, nem tudom) – ez lesz majd a Fio a hétvégén – ha pedig ez nem lenne elég, akkor előrehozták a Gumimaci Kupa negyeddöntőjét, ahol is nem mással, mint a kis takonykócokkal sorosoztak össze minket. Kellett. Hát most mit mondjak, elfogyott itthon a rum, ezért biztosan nem rumos teával fogom nézni, de van azért még ez-az, szerencsére nem kell leszívni a verdából a zöld üccsit. Nyilván mindenki evidens, hogy mi várható ebből az egészből, a nagy többség meg gondolom, le is szarja, ahogy kell, ezért én sem fogok sokat öblögetni hajtás után.
Dikk, mi volt ez már megin’??! # Milan 0-2 Atalanta
Pálka kolléga olyan szépet írt nektek karácsonyra, hogy felmentve érzem magam minden szép szó alól, ha valaki alkalmit szeretne olvasni, forgassa azt. Node mégiscsak a szeretet ünnepe van, ne legyünk trógerek, én vállalom, egy csúnya szót le nem írok most. A múlt heti után is nekem volt szerencsém, meg kell tanulni kezelni ezeket a dolgokat. Meg igazság szerint lehetett ezt tudni előre, nem is hiszem, hogy komolyan gondolhatta akárki is, hogy itt majd most nekünk lehullik valami. Tán csak szegény Gatta lepődött meg, nem tudom, mit ugrál még, igazán láthatná már, hogy mi van. Boldog Karit mindenkinek egyébként!!! 🙂
Continue reading
Ahol a part szakad # Verona 3-0 Milan
Nyaking állunk a szarban. Megint, újra, ismét, újra, mint mindig. Tort ül a fekete humor. Nevetségesek vagyunk, bénák, oktalanok, balszerencsések és reménytelenek is – leképezzük a szánalmasság minden árnyalatát, nem középiskolás fokon. Korábban sosem képzelt mélypontokat élünk meg, és amikor azt gondoljuk, hogy elértük az abszolút mélypontot, rendre találnak egy újabb szempontot a srácok, ahol sikerül alulmúlni korábbi önmagukat. Mi lesz itt még, beérünk tizennegyediknek? Vagy kiesünk a faszba??! Nyilván ez most erősnek érződik, de már nem az elképzelhetetlen kategóriája, sajnos. Nyáron a nagy többség bizakodó volt, és bár úton útfélen hangoztatta mindenki, hogy idő kell, ma már 5% (lehet, sokat mondok), akik szerint jó úton járunk. Optimista itt még valaki? Szóljon már akkor!